dőlt szinonimái

melléknév
  • ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
  • kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sietség

főnév
  • sietés, igyekezet, sürgés-forgás, iram, rohanás
  • gyorsaság, élénkség, hamarság (régies)
  • kapkodás, hajsza (bizalmas), lótás-futás, nyüzsgés

huppan

ige
  • esik, zuhan, letottyan, pottyan, puffan, suppan, zöttyen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dőlt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

délszaki

melléknév
  • forró égövi, trópusi, tropikus (szaknyelvi), egyenlítői

burkus

főnév
  • porosz, német

boszorkányszombat

főnév
  • ördögszombat

belefárad

ige
  • beleun, ráun, elun, belefásul, elfásul, elege lesz (valamiből), megelégel

disznóparéj

főnév
  • szőrös disznóparéj, cigányparéj, lisztesparéj, vörösparéj, östör

elbódít

ige
  • eltompít, megrészegít, mámorosít, elkábít, érzéstelenít
  • megbűvöl, elvarázsol, elbájol, megigéz, megbabonáz
  • elaltat, narkotizál (szaknyelvi)

lehurrog

ige
  • elhallgattat, letorkol
  • leszid, lehord (bizalmas), lezúg (régies), ráförmed, meghurrogat (régies), letájcsol (tájnyelvi), ledarabol (tájnyelvi), lefalángat (tájnyelvi), lehurít (tájnyelvi)(valakinek)

ártatlan

melléknév
  • tiszta, hótiszta, tiszta lelkű, romlatlan, mocsoktalan, szeplőtlen, makulátlan, feddhetetlen, hamvas, harmatos, erkölcsös, angyali, angyaltiszta (régies), ibolyakék szemű (szleng), kökényszemű (szleng)
  • szeplőtlen (régies), szűz, szűzi, szűzies, érintetlen, virgo (idegen) Sz: ártatlan, mint a ma született bárány; tiszta, mint a szemenszedett búza
  • bűntelen, vétlen, vétektelen (régies), vétetlen (régies)
  • ártalmatlan, veszélytelen, tapasztalatlan, jámbor, békés, jóságos, szelíd, jóhiszemű, gyermeki, gyermeklelkű, gyermeteg, gyermekded, naiv, együgyű, balga
  • (tájnyelvi): tehetetlen, magatehetetlen

ápolt II.

főnév
  • beteg
  • elmebeteg

atlétatermetű

melléknév
  • magas, izmos, vállas
  • kisportolt, atlétaalkatú
  • deltás (bizalmas), badis (szleng)

elérkezik

ige
  • (valakibe): megérkezik, eljut, odaér, elér, kilyukad, elkerül (régies)
  • eljön, elkövetkezik, bekövetkezik, felvirrad (választékos), felderül (választékos), beköszönt, ráköszönt (régies), eljő (régies)
  • (tájnyelvi): ráér, érkezése van

előkerül

ige
  • megkerül, meglesz, felszínre kerül, felbukkan, napfényre kerül
  • előjön, megjelenik
  • szóba kerül, felmerül, előjön (bizalmas), felvetődik

fokozat

főnév
  • mérték, árnyalat, fok, szakasz, stádium, szint, lépcső
  • rang, beosztás, grádus (régies), cím, kategória, osztály, csoport

faszeg

főnév
  • csap, facsap, csapszeg, faék, pecek (bizalmas)

dőre

melléknév
  • oktalan, meggondolatlan, buta, ostoba, esztelen, balga, balgatag (választékos), badar, botor, oktondi, együgyű, bolondos, bárgyú, idétlen, féleszű, dédó (tájnyelvi), piszma (tájnyelvi), bangó (tájnyelvi), bősze (tájnyelvi), kába (tájnyelvi)

dedukció

főnév
  • levezetés, következtetés

egykor

határozószó
  • egykoron (választékos), valamikor, régen, régebben, réges-rég, réges-régen, régente, valaha, hajdan, hajdanán, hajdanában, hajdanta, ezelőtt, korábban, előzőleg
  • majd, majdan, egyszer majd, a jövőben, egy szép nap, valaha

fájdalommentes

melléknév
  • fájdalom nélküli, könnyű, sima, érzéstelenítéses (szaknyelvi)
  • egyszerű, kényelmes, olcsó, szimpla (bizalmas), zavartalan

duzzog

ige
  • neheztel, dacoskodik, durcáskodik, megorrol, orrol, truccol (bizalmas), felhúzza az orrát, dizzeg-duzzog (tájnyelvi), duzmog (tájnyelvi), pintyerget (tájnyelvi) Sz: kunkötésben van az orra; dideg-dudog, mint a vénasszony

bütyköl

ige
  • (bizalmas): szerel, barkácsol, fabrikál, javít, toldoz-foldoz, foglalatoskodik (valamivel)

ékel

ige
  • becsíptet, beszorít, feszít, hasít, csapoz (szaknyelvi)
  • (vkik, vmik közé ékeli magát): ékelődik, férkőzik, furakodik

farkatlan

melléknév
  • csonka, suta (tájnyelvi)