ékel szinonimái

ige
  • becsíptet, beszorít, feszít, hasít, csapoz (szaknyelvi)
  • (vkik, vmik közé ékeli magát): ékelődik, férkőzik, furakodik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

síkraszáll

ige
  • kiáll, harcol, fellép, szót emel, exponálja magát, védelmez, véd

jutalmaz

ige
  • díjaz, honorál, elismer, kitüntet, koszorúz (régies), bonifikál (régies), gratifikál (régies)
  • megajándékoz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ékel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ében

főnév
  • ébenfa
  • (jelzőként): ébenfekete, koromfekete, éjsötét (választékos), éjfélsötét (választékos)

csatorna

főnév
  • kanális, folyóka, lefolyó, befolyó, befolyóka, kövezetfolyóka, árok, vízeresz (szaknyelvi), csurgó (tájnyelvi), csorga (szaknyelvi), bevezető árok, esővízi árok (régies), alagcső (szaknyelvi), eszterhéjeresz (tájnyelvi), eszterhéjcsepegő (tájnyelvi)
  • szennyvízcsatorna, szennyvízlevezető, vízbevezető
  • esőcsatorna, ereszcsatorna, eresz, vízköpő
  • bevágás, vájat, horony, hornyolat, barázda, mélyedés, rovátka, nút (szaknyelvi)
  • frekvenciasáv

cinizmus

főnév
  • kiábrándultság, kétkedés, fásultság, szenvtelenség, közönyösség, érdektelenség, szkepticizmus (idegen)
  • szemtelenség, arcátlanság, pimaszság

bevezető I.

melléknév
  • elöljáró, előkészítő, megnyitó, ajánló, kezdeményező, előzetes, kezdő, alapfokú

egyházi

melléknév
  • papi, templomi, gyülekezeti, szerzetesi, monostori, szent, szakrális (idegen), klerikális

ellenjelölt

főnév
  • vetélytárs, ellenfél

lovag

főnév
  • gavallér, udvarló, széptevő, fiú
  • hódoló
  • keresztes vitéz, vitéz, ritter (idegen), caballero (idegen), cavalier (idegen), knight (idegen)
  • (régies): lovas(régies)

bak

főnév
  • hím, kos, kan
  • állvány, faragószék (tájnyelvi)
  • fűrészbak, kecskeláb (tájnyelvi)
  • kocsiülés
  • (szaknyelvi): ütköző, cölöpverő

átszúr

ige
  • keresztülszúr, felnyársal, átbök, keresztülbök
  • befúródik, átfúr, átdöf

becsül

ige
  • felbecsül, megbecsül, felmér, értékel, felértékel, taksál, saccol (bizalmas), megsaccol (bizalmas), esztimál (idegen)
  • megbecsül, elismer, értékel, tisztel, nagyra tart, sokra tart, becsben tart, respektál, felnéz (valakire), meghajol (valaki előtt), méltányol, méltat, vesz (valamibe) (tájnyelvi), emberel (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): magáz

elnyomó

melléknév
  • zsarnoki, önkényuralmi, diktátori, diktatórikus, despotikus, kegyetlen, embertelen, erőszakoskodó, hatalmaskodó, basáskodó, önkényeskedő, önkényes, parancsuralmi, totalitárius (idegen), kényúri

emelő

főnév
  • daru, elevátor, emeltyű (régies), nyilaló (tájnyelvi)

garas

főnév
  • vas, peták, fitying, fillér

fellélegzik, fölléle

ige
  • felsóhajt, megkönnyebbül
  • levegőhöz jut

ekként

határozószó
  • így, ekképpen, eszerint, eszerént (régies)

durva

melléknév
  • érdes, egyenetlen, gyalulatlan, simítatlan (régies), megmunkálatlan, köszörületlen, nyers, kezdetleges, kérges, göcsörtös, ripacsos (tájnyelvi), rücskös, repedezett, szélfújta
  • nagy szemű, szemcsés, darabos
  • odavetett, vázlatos, elnagyolt
  • megközelítő, hozzávetőleges
  • sértő, erőszakos, kíméletlen, goromba, nyers, állatias, vad, bestiális, brutális, otromba, barbár, útszéli, bunkó, kegyetlen, közönséges, ordináré, udvariatlan, embertelen, drasztikus, csiszolatlan, primitív, agresszív, lelketlen, kőszívű, bugris, szívtelen, kemény szívű, szadista, szadi (szleng), furkó (szleng), durung, tuskó (bizalmas) Sz: durva, mint a pokróc; durva, mint a daróc
  • vaskos, erős, trágár, obszcén, ízléstelen, alantas, alpári, mocskos, malac (bizalmas), disznó, sikamlós, szennyes, szemérmetlen, illetlen, nyomdafestéket nem tűrő
  • faragatlan, bárdolatlan, parlagi, műveletlen, pallérozatlan, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár
  • (hang): rikoltó, rikácsoló, rekedtes, rezes

elhallgat

ige
  • elcsendesedik, elnémul, torkán akad a szó, befogja a száját (bizalmas), pianóban nyomja (szleng), megkukul (bizalmas), elkussol (durva), begombolkozik (szleng, tréfás) Sz: azt se mondja, fapapucs; befagy a szája; befogja a lepénylesőt; befogja a kenyeres zsák száját; bőrt húz a fogára (szleng); felteszi a szájkosarat (szleng); felteszi a hangfogót (szleng); kikopik a beszédből, mint a mogyoró a tokjából; lecsapja a reteszt
  • (zene, taps): abbamarad, bevégződik, véget ér, elül, megszűnik
  • hallgat, figyel, figyelemmel kísér
  • (valamit): eltitkol, rejteget, leplez, palástol, álcáz, takargat, magába fojt, visszatart, lenyel (bizalmas), eltussol

felhasít, fölhasít

ige
  • felvág, fölmetsz, feltép, fölrepeszt, felszakít, felsért, megvág, felaprít, felszabdal, felhasogat, felrepít (tájnyelvi), szívol (tájnyelvi), szivatol (tájnyelvi)

elcsavarog

ige
  • elkóborol, elkószál, elcselleng

csepp, csöpp

főnév
  • gyöngy (választékos)
  • (egy cseppet): egy kicsit, egy kissé
  • (cseppenként): apránként, apródonként (tájnyelvi), fokonként, fokozatosan
  • (jelzőként): cseppnyi, apró, aprócska, pöttöm, törpe, liliputi, kicsi, kicsiny, kicsinyke, kicsike, kevés, kevéske, parányi, szikrányi, pici, picike, picinyke, jottányi, szemernyi, csipetnyi, fikarcnyi, picur, picurka, icipici, incifinci, pindurka, pirinyó, leheletnyi, árnyalatnyi, mikroszkopikus

elkallódik

ige
  • elvész, elveszik, eltűnik, lába kel, elkeveredik, elhányódik
  • (tehetség): elsikkad, veszendőbe megy, elzüllik

felkiált, fölkiált

ige
  • elkiáltja magát, felordít, felüvölt, felkurjant, felrivall, felsikolt, felvisít, felcsattan, feljajdul, kifakad, elbődül, kitör, rikkant, megsivall (tájnyelvi), felacsarkodik (tájnyelvi)
  • felkiabál, felszól