fellobban, föllobban szinonimái

ige
  • felgyullad, kigyullad, kigyúl, tüzet fog, égni kezd, fellángol, lángra lobban, lángot vet, lángra kap, lángra gyúl, fellobog, felizzik, lobot vet, lángba borul, felgyappan (tájnyelvi), fellandul (tájnyelvi), fellökődik (tájnyelvi)
  • felvillan, felcsillan, felragyog
  • feléled, feltámad
  • gerjed, felcserszen (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

biztosíték

főnév
  • zálog, jelzálog (szaknyelvi), óvadék, kaució (régies)
  • garancia, jótállás
  • kezesség
  • árammegszakító

lakodalom

főnév
  • menyegző, lagzi, nászlakoma, díszebéd, nászünnepség, lakadáré (tájnyelvi)
  • házasságkötés, esküvő
  • (régies): lakoma, tor
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fellobban, föllobban szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felakaszt, fölakaszt

ige
  • felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
  • feltűz
  • felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba

eltörik

ige
  • összetörik, széttörik, kettétörik, elpattan, elreped, összezúzódik, szétzúzódik, elszakul (tájnyelvi) Sz: Törtelre megy

elpihen

ige
  • lefekszik, lepihen, elalszik, elszenderül, elcsendesedik
  • meghal, elhuny, elnyugszik, kimúlik
  • elcsendesedik, lecsendesedik, elcsitul, lecsillapodik

ekként

határozószó
  • így, ekképpen, eszerint, eszerént (régies)

felhajt, fölhajt

ige
  • felemel, fellebbent
  • feltűr, feltűz, felgyűr, megrövidít, megkurtít, felvarr, visszahajt
  • felkerget, felűz, felzavar, felterel, fölver, felhajszol (bizalmas), megszalaszt
  • előteremt, megszerez, megkeres, megkerít, előkerít, kikerít (tájnyelvi), kiugraszt, felkutat, kiszimatol, felhajhász (tájnyelvi), jár (valami után), érdeklődik, tudakozódik
  • lenyel, felhörpint, leönt (bizalmas), lehajt, lehajít, bedob, behajít, bevág, benyakal, megiszik, kiiszik, behörpöl (régies), felhöppent (régies), felkortyolgat (régies)
  • becsíp, berúg

flexibilis

melléknév
  • hajlékony, rugalmas, alakítható, képlékeny, elasztikus, plasztikus
  • formálható, meggyőzhető, alkalmazkodó, simulékony, készséges, együttműködő

nebáncsvirág

főnév
  • fájvirág, nenyúljhozzám, mimóza

csúszda

főnév
  • csúszka, lejtő, lecsúszópálya, csúsztatópálya, csuszkapálya (régies), gurító, leeresztőakna (szaknyelvi), sólya (szaknyelvi), surrantó

csiszolóvászon

főnév
  • csiszolópapír, dörzspapír, dörzsvászon, dörzsölővászon, smirgli, üvegpapír

állítólagos

melléknév
  • feltételezett, feltehető, úgynevezett, valószínűsített, vélt
  • költött, fiktív, koholt, hamis, ál

diakónus

főnév
  • szerpap
  • lelkigondozó

folyó I.

főnév
  • folyam, folyóvíz

gépies

melléknév
  • ösztönös, ösztönszerű, beidegzett, reflexszerű, akaratlan, önkéntelen, automatikus, mechanikus, begyakorlott
  • gépszerű, lélektelen, fásult, unott, unalmas, megszokott
  • sablonos, elcsépelt, elkoptatott, sematikus, leegyszerűsített

indulatszó

főnév
  • fölkiáltószó (régies), interjekció (szaknyelvi)

hátráltat

ige
  • késleltet, lassít, elhúz, feltart, feltartóztat, akadályoz, gátol, nehezít, visszavet, visszafog, visszatart, keresztbe tesz (valakinek) (bizalmas), betart (valakinek) (szleng), aggaszt (tájnyelvi), késlel (tájnyelvi), hátráztat (tájnyelvi)

felment, fölment

ige
  • mentesít, diszpenzál (idegen), exonerál (idegen), feloldoz, abszolvál (szaknyelvi), szalvál (idegen)
  • megszabadít, felszabadít
  • felmond, elbocsát, felfüggeszt, elmozdít, eltávolít, meneszt, útnak ereszt, levált, hivatalától megfoszt, kirúg (bizalmas), lapátra tesz (szleng)
  • tisztáz, igazol, rehabilitál, ártatlannak nyilvánít, elejti a vádat, felmentő ítéletet hoz

fejtörő

főnév
  • rejtvény, feladat, feladvány, talány, rébusz (idegen), találós kérdés, rejtély

fénysugár

főnév
  • fénykéve, fénycsóva, fénysáv, fénycsík
  • reménysugár

hashajtó

főnév
  • hashajtó szer, hajtószer, purgatívum (szaknyelvi), purgó (régies, bizalmas), tisztító (régies), hastisztító (régies), szalajtó (régies), fostató (tájnyelvi, régies)

felséges, fölséges

melléknév
  • nagyszerű, kitűnő, csodálatos, egyedülálló, fejedelmi, királyi, kiváló, jeles, kimagasló, rendkívüli, bámulatos, mesteri, csodálatra méltó, imponáló, impozáns, nemes, remek, pazar, pompás, fényűző, emelkedett, méltóságteljes

élvonal

főnév
  • élmezőny, élcsapat, élboly
  • arcvonal

figyelemre méltó

melléknév
  • jelentős, fontos, nevezetes, érdekes, számottevő

hátlap

főnév
  • hátoldal, túloldal, hátfelület, visszája, fonákja