képtelen I. szinonimái

melléknév
  • alkalmatlan, gyenge, inadekvát (idegen)
  • hihetetlen, lehetetlen, abszurd, badar, illuzórikus, esztelen, fonák, érthetetlen, bizarr, groteszk, fura, értelmetlen, valószínűtlen, irracionális, képzeletbeli, kétségbevonható, felfoghatatlan, kivitelezhetetlen, keresztülvihetetlen, elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan
  • (régies): idomtalan, formátlan, iszonyú, iszonyatos, csúnya

képtelen II. szinonimái

határozószó
  • bődületes, iszonyú, fantasztikus, óriási

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jószántából

határozószó
  • magától, önként, önnön-kényen (tájnyelvi)

zendülés

főnév
  • felcsendülés, megszólalás
  • (régies): kiabálás, lárma, lótás-futás
  • rendzavarás, zűrzavar
  • lázadás, felkelés, háborgás, forrongás, zavargás, pártütés, összeesküvés, puccs
  • sztrájk, munkabeszüntetés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a képtelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

karakán

melléknév
  • bátor, határozott, talpraesett, öntudatos, szókimondó
  • rámenős, vagány (bizalmas)
  • (szleng): nyílt, becsületes, őszinte

igénylés

főnév
  • követelés, kérelmezés, kérvény, kérelem, folyamodvány
  • megrendelés(valamiről)(valamitől)

húsos

melléknév
  • vastag, vaskos, molett, jó húsban levő, testes, tömött, hájas, pufi (bizalmas), pufók, dundi
  • izmos, deltás (szleng), kajakos (szleng), tömör (szleng)
  • lédús, leves, zamatos

hasonlatos

melléknév
  • hasonló, hasonszőrű, rokon

kéjérzet

főnév
  • gyönyör, kielégülés, orgazmus, ejakuláció

kiír

ige
  • kijegyez, kimásol, kifirkant, jegyzetel, kivonatol
  • ollóz
  • betűkkel leír
  • (írásjelet) kitesz
  • meghirdet, közread, közzétesz, kitűz
  • munkaképtelennek nyilvánít, betegállományba vesz, táppénzre vesz
  • munkaképesnek nyilvánít
  • besoroz (tájnyelvi)
  • (kiír magából vmit): megír, megörökít

szemész

főnév
  • szemorvos, szemspecialista, ophthalmologus (szaknyelvi)

gömbkaktusz

főnév
  • tengerisün-kaktusz

geográfus

főnév
  • (szaknyelvi): földrajztudós, földrajzkutató, földrajzos (bizalmas)

elkülönül

ige
  • különválik, szeparálódik, elhatárolódik, elválasztódik, szétválasztódik, izolálódik (szaknyelvi)
  • differenciálódik

gyerekmese, gyermekm

főnév
  • ámítás, félrebeszélés

kimerül

ige
  • kiapad, elfogy, kiürül, megszűnik, elérctelenedik (szaknyelvi), elmeddül (szaknyelvi), elszegényedik (szaknyelvi)
  • elfárad, kifárad, elgyengül, elerőtlenedik, ellankad, elcsigázódik, eltikkad, elbágyad, kifullad, kikészül, kidöglik (durva), kipurcan (szleng), kifingik (szleng), kipuhul (tájnyelvi), elándorodik (tájnyelvi) Sz: kivan, mint a liba; alig áll a lábán
  • szorítkozik (valamire)
  • (régies): előbukkan, felbukkan, kivillan

komédiázik

ige
  • (régies): szerepel, föllép, alakít, megszemélyesít, játszik
  • tréfál, bolondozik, viccelődik, mókázik, bohóckodik, marháskodik (bizalmas)
  • (pejoratív): alakoskodik, kétszínűsködik, színlel, színészkedik, megjátssza magát, tettet, tetteti magát, szimulál

megborzong

ige
  • borzad, megremeg, megdöbben, libabőrös lesz, végigfut a hátán a hideg, borzonkodik (tájnyelvi), összerázkódik, vargát ránt (tájnyelvi)

leereszkedő

melléknév
  • lenéző, fölényes, kegyes, vállveregető, affabilis (régies)

képzeletbeli

melléknév
  • elképzelt, képzelt, képzeleti, kitalált, mesebeli, mesés, megálmodott, elgondolt, a fantázia szülte, a képzelet szülte, irreális, képletes, költött, imaginárius (idegen), fiktív, illuzórikus, fantasztikus, föltett, föltételezett

kapcsolat

főnév
  • viszony, reláció (idegen), vonatkozás, összefüggés, kapcsolódás
  • ismeretség, érintkezés, kötelék, kontaktus, konnexus, nexus, közlekedés (régies), kötés (régies)
  • összeköttetés
  • (szerelmi) viszony, liezon (idegen)

kicsattan

ige
  • kicsapódik, kinyílik
  • kipukkan, kihasad
  • (szleng): kimegy, kiugrik

látszólag

határozószó
  • látszatra, színleg, névleg, mintegy, kvázi (bizalmas), látra (tájnyelvi)
  • külsőleg

kérlelhetetlen

melléknév
  • hajthatatlan, engesztelhetetlen, könyörtelen, kibékíthetetlen, kíméletlen, tántoríthatatlan, irgalmatlan, rendíthetetlen, megingathatatlan, kegyetlen, rigorózus (idegen), intranzigens (idegen), konok, makacs, önfejű, csökönyös, nyakas, hajlíthatatlan

ima

főnév
  • fohász, imádság, hálaadás, zsolozsma, könyörgés, fohászkodás, esdeklés, esedezés, folyamodás, kérlelés

kifejlődik

ige
  • kibontakozik, kinevelődik, kiteljesedik, megizmosodik, fölcseperedik, kikupálódik (tájnyelvi), kialakul, keletkezik, megnő, kinövi magát, kiformálódik, kibomlik, kiérlelődik, megérik, beérik, kiforr, kivakaródzik (tájnyelvi)

lecsúszott

melléknév
  • deklasszált (idegen), lezüllött
  • elszegényedett, levitézlett, tönkrement, snassz (bizalmas), kócipor (tájnyelvi)