éppoly, éppolyan szinonimái

melléknév
  • ugyanoly, ugyanolyan, csakolyan (tájnyelvi), egyolyan (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megvitat

ige
  • megbeszél, megtárgyal, meghány, meghány-vet, megtanácskozik, diszkutál (régies), megfirtat (tájnyelvi)

vállveregető

melléknév
  • (pejoratív): lekezelő, leereszkedő, lekicsinylő, lenéző, fölényes, önhitt, öntelt, nyegle, kevély, pökhendi
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éppoly, éppolyan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eltérés

főnév
  • elhajlás, elkanyarodás, elkalandozás, divergencia (szaknyelvi), diverzió (idegen), deviáció (szaknyelvi)
  • különbség, különbözés, különbözőség, differencia, diszparitás (szaknyelvi)

eközben

határozószó
  • időközben, ezalatt, közben

egyenest

határozószó
  • egyenesen, közvetlenül, rögtön, tüstént, rögvest, hirtelen, egyszerre, direkte (idegen)

csókolódzik, csókoló

ige
  • puszilkodik (bizalmas), puszilódzik (bizalmas), csőröz (bizalmas), csőrözik (bizalmas), csőrikézik (bizalmas), nyalakodik (pejoratív), smárol (szleng), smacizik (szleng), kisszel (szleng), kacsalódzik (tájnyelvi), apolkózik (tájnyelvi)
  • szerelmeskedik, ölelkezik

emelkedik

ige
  • ível, felszáll, hág, emeledik (tájnyelvi)
  • felül, feláll
  • árad, dagad, duzzad
  • magaslik, magasodik, tornyosodik, tornyosul, kiemelkedik, kimagaslik, felnyúlik
  • nő, növekedik, nőttön-nő, fokozódik, erősödik, gyarapodik, szaporodik, nagyobbodik, felfut, (ár) felmegy, (láz) felszökik
  • előlép, előrejut, előrukkol, avanzsál (régies)

fáradt

melléknév
  • kimerült, megfáradt, elcsigázott, törődött, agyonhajszolt, bágyadt, lankadt, nyúzott, pilledt, tikkadt, kialvatlan, levert, megviselt, gyenge, lerobbant (bizalmas), lestrapált (bizalmas), tropa (szleng), enervált, kidöglött (durva), kipurcant (szleng), kolladt (tájnyelvi) Sz: alig áll a lábán; kilóg a nyelve; kivan, mint a liba; lankad, mint a tökvirág; nem győzi szusszal; olyan, mint a kifacsart citrom; úgy elfáradt, mint a lőtt kutya; úgy elfáradt, hogy restell még restellni is
  • (szín): halvány, tompa, világos, fakó, bágyadt

megvéd

ige
  • megvédelmez, megoltalmaz, megóv, védelmébe vesz, megőriz, konzervál, megment, lándzsát tör (valaki mellett)
  • (tételt) igazol, bebizonyít, alátámaszt, megindokol

böffen, böffent

ige
  • böfög, öklendezik, bökked (tájnyelvi)
  • (szleng): közbevet, mond

boldogít

ige
  • felvidít, felderít, megörvendeztet, gyönyörködtet, lelkesít, elragad, üdvözít (választékos), szerencséltet (régies), szerencséz (tájnyelvi), szerencsésít (tájnyelvi)

bűnbarlang

főnév
  • bűntanya, lebuj (szleng)

fejezet

főnév
  • rész, részlet, szakasz, egység, szemelvény, passzus, caput (régies), capitulum (szaknyelvi)
  • cikkely, paragrafus, pont

felszerel, fölszerel

ige
  • felrak, feltesz, felrögzít, odarögzít
  • ellát
  • gépesít, berendez, bebútoroz
  • felfegyverez
  • felruház
  • (szleng): öngyilkosságot követ el

hazatér

ige
  • hazamegy, hazaér, hazaérkezik, visszatér
  • repatriál (idegen), hazajön, visszajön, hazaköltözik, hazatelepül, visszatelepül

gondolatkör

főnév
  • témakör, eszmekör, ideológia

érces

melléknév
  • (hang): csengő, telt, erős, zengzetes, zengő, acélos, harsány, sztentori (régies)

elszokik

ige
  • abbahagy, leszokik
  • elszakad, elhidegül, elidegenedik

evezős

melléknév
  • csónakos, ladikos

gépolaj

főnév
  • kenőolaj (szaknyelvi), kenőanyag, kenőzsír, gépzsír, motorolaj, gépkenőcs, olaj

erős

melléknév
  • izmos, acélos, szívós, edzett, erőtől duzzadó, életerős, erőteljes, masszív, tagbaszakadt, keménykötésű, vasgyúró, muszklis (bizalmas), munkabíró, díjbirkózó, vállas, izomkolosszus, kisportolt, deltás (bizalmas), stramm (bizalmas), muszklimiska (bizalmas), izompacsirta (tréfás), deltamatyi (szleng), kajakos (szleng), markos (tájnyelvi), jókötésű (tájnyelvi), erősfájú (tájnyelvi), agyas-fejes (tájnyelvi) Sz: a dűlő hegyet vállával megtámaszthatná; csupa acél, csupa vas; egyik kezével a bika szarvát tartja, a másikkal agyonüti azt; ember a gáton; ember a talpán; erős, mint fában a görcs; erős, mint a vas; erős, mint az acél; erős, mint a bika; erős, mint a bástya; erős, mint a bivaly; erős, mint a medve; erős, mint a szikla; erős, mint az ökör; erős, mint a zsidó vallás; erős, mint a somfa; erős, mint a római vallás; fejszével kell agyonütni, hogy meghaljon; kemény fából faragták; kétszer kell agyonütni; kicsinyes mennykő sem árt neki; magyar apának a fia; markában hordozza a lelkét; nekiesik a folyó derekának; (gyerekről) olyan erős, mint egy kis vasék; olyan ereje van, mint Sámsonnak; olyan, mint a cövek; sárkánytejet szopott; Toldi Miklós unokája; úgy áll, mint a Sion hegye
  • (testrész): kövérkés, telt, vaskos, vastag, dús, dundi
  • szilárd, tartós, teherbíró, kemény, elszakíthatatlan, stabil
  • méregerős, csípős, maró, égető, pikáns, fűszeres, tüzes (bor)
  • (hang): érces, harsány, harsogó, velőtrázó
  • nagyfokú, nagymérvű, intenzív, heves, nagy erejű, erőteljes
  • határozott, szigorú, erélyes, vaskezű, rendíthetetlen
  • (tréfa): túlzó, durva, borsos, vaskos, otromba

elbuktat

ige
  • ledönt, felbuktat, elgáncsol
  • megbuktat, elvág (bizalmas), elzúgat (bizalmas), elhúz (bizalmas), meghúz (bizalmas), megvág (bizalmas), visszatapsol (szleng)

fagyaszt

ige
  • lehűt, jégbe hűt, fagylal (régies), jegeszt (régies)
  • megdermeszt
  • jegel, érzéstelenít

golyó

főnév
  • golyóbis (régies), labdacs (régies), gömb, teke, galacsin, göb, szféra (régies), labda
  • glóbusz (régies), földgolyó
  • lövedék, sörét, kartács, göbecs (régies)