eltér szinonimái

ige
  • elkanyarodik, elfordul, félremegy, félresiklik, elhajlik, divergál (szaknyelvi)
  • (tárgytól): elkalandozik
  • különbözik, elüt, differál, (nézet) ellenkezik, ellentmond

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pille2

főnév
  • (régies): hártya, bőröcske

hímnemű

melléknév
  • hím, férfiúi, férfias, maszkulin (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltér szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előfordul

ige
  • megtörténik, megesik, adódik, előáll, előadódik, előadja magát, felmerül, jelentkezik, bekövetkezik
  • létezik, van, előkerül, feltűnik, mutatkozik, szerepel, található, fellelhető, felbukkan

éden

főnév
  • paradicsom, édenkert
  • boldogság, beteljesülés

dong

ige
  • zümmög, zsong, zúg, döng, döngicsél, burrong, burunkozik, dorol, búg, dönög (tájnyelvi), drung (tájnyelvi), dongicsál (tájnyelvi)
  • (valaki körül): körülhízeleg, körüldong, körüludvarol

csarnok

főnév
  • terem, panteon (régies), bazilika (szaknyelvi), előcsarnok, díszterem
  • vásárcsarnok, piac, bazár

elrugaszkodik

ige
  • elugrik, ellöki magát
  • túllő a célon, túlzásba visz (valamit)

esperes

főnév
  • pap, lelkipásztor, lelkész, dékán (régies)

megolvad

ige
  • felolvad, elolvad, felenged, oldódik, cseppfolyóssá válik, folyik
  • (választékos): meghatódik, ellágyul

bizarr

melléknév
  • furcsa, fura, szokatlan, különös, sajátságos, torz, groteszk, meghökkentő, abszurd, szeszélyes, extravagáns (idegen), excentrikus, bogaras, hóbortos, rigolyás, raplis (bizalmas), különcködő

betörő

főnév
  • rabló, tolvaj, zsivány (régies), haramia, martalóc
  • bankrabló, kasszafúró, srenker (szleng), mackós (szleng), szarka

borostyán1

főnév
  • (régies): babér, bajfa (régies)

évszázad

főnév
  • század, saeculum (idegen), századév (régies)

felfuvalkodik, fölfu

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

hangzat

főnév
  • akkord (szaknyelvi), összhang, összhangzat, harmónia, konszonancia (szaknyelvi)
  • (régies): dallam (választékos), zengzet

fürdő

főnév
  • víz, mosdóvíz, csurka (tájnyelvi)
  • gyógyvíz
  • borvíz (tájnyelvi)
  • fürdés, mosdás
  • csurika (tájnyelvi), bája (tájnyelvi)
  • uszoda, strand
  • fürdőhely, gyógyhely, szanatórium
  • fürdőszoba, fürdőhelyiség, mosdó
  • (szaknyelvi): áztató

éltes

melléknév
  • idős, koros, élemedett, élemetes (régies), étemes (régies), meglett, tisztes korú, hajlott korú, előrehaladott korú, öreg, öregecske, agg (választékos), aggott (választékos), elaggott, vén, vénecske

elnyújt

ige
  • (tésztát): kinyújt, elsodor (tájnyelvi)
  • húz-halaszt, halogat, halaszt, elhúz, elodáz, meghosszabbít

eredendő

melléknév
  • áteredő (bűn), alapvető (hiba)

fullajtár

főnév
  • előlovas (régies), jelentőfutó (régies), előhírnök
  • hírvivő, futár (régies), küldönc, főlajtár (tájnyelvi), kengyelfutó (régies)
  • (régies): kocsis

elviselhető

melléknév
  • tűrhető, kibírható, tolerálható, meglehetős (tájnyelvi), elszenvedhető, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

egyeduralom

főnév
  • monokrácia (idegen), monarchia (idegen), abszolutizmus (idegen), zsarnokság, parancsuralom, önkényuralom, tekintélyuralom, diktatúra

értéktelen

melléknév
  • elértéktelenedett, értékét vesztett
  • hitvány, silány, vacak, vicik-vacak, ócska, gyatra, keveset érő, semmit érő, semmirevaló, tűzrevaló, haszontalan, hasznavehetetlen, filléres, krajcáros (régies), ringy-rongy, selejtes, vásári, talmi, bóvli, tréfli (szleng), tré, tetű, snassz, szemét, cseplesz (tájnyelvi), ityepotya (tájnyelvi), mihaszna Sz: annyit ér, mint naptáron a légypiszok; annyit ér, mint Németországban egy niksz; annyit ér, mint a perec közepe; ebet se ér; egy babot sem adnék érte; egy férges diót sem adnék érte; fabatkát sem ér; hajítófát sem ér; nem adnék érte egy lyukas mogyorót; nem ér egy pipa dohányt; nem ér egy fakovát; nem hívják szerbusznak se; nem ér egy molyette kucsmát; nem ér egy kalap szart sem; nem ér egy petákot; nem ér egy férges diót; nem ér egy ütet taplót; nem ér egy lyukas fityinget sem; nem ér egy kopott rókatalpat; nem ér egy púgarast; olyba tartják, mint a békacsigát; semminek se hívják

fül

főnév
  • hallóérzék, hallószerv, hallműszer (régies), hallóka (régies, bizalmas), halló (bizalmas, tájnyelvi), legyező (szleng), lapát (szleng), vitorla (szleng)
  • hallás
  • fogó, fogantyú, fogató (régies)
  • nyél, markolat
  • akasztó
  • (szleng): besúgó, júdás, spicli, kagyló (szleng)