felkiált, fölkiált szinonimái

ige
  • elkiáltja magát, felordít, felüvölt, felkurjant, felrivall, felsikolt, felvisít, felcsattan, feljajdul, kifakad, elbődül, kitör, rikkant, megsivall (tájnyelvi), felacsarkodik (tájnyelvi)
  • felkiabál, felszól

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szike

főnév
  • sebészkés, kés

lobogó II.

főnév
  • zászló
  • trikolór (idegen)
  • (tájnyelvi): szalag, szalagcsokor, masni (bizalmas), masli (tájnyelvi), pántlika, galand (tájnyelvi), slejfni (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felkiált, fölkiált szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

feketevasárnap

főnév
  • szenvedés vasárnapja, süketvasárnap (tájnyelvi)

eltérően

határozószó
  • másképpen, másképp, másként, máshogyan, máshogy, más módon, másmint (régies)

előtte

határozószó
  • ezelőtt, korábban, ezt megelőzően

éjjeli I.

melléknév
  • éjszakai, éji (választékos)

felforgat, fölforgat

ige
  • felfordít, felbillent, felborít, felborogat, feldönt, feltaszigál
  • feldúl, összekever, összehány, széthány, felkavar, megzavar, felbomlaszt, összekuszál, megbolygat
  • lázít, aláás, aláaknáz Sz: a feje tetejére állít

fixál

ige
  • rögzít, véglegesít, állandósít, megszilárdít, stabilizál, alátámaszt, megerősít, bebiztosít
  • előír, megszab, meghatároz, limitál, megállapít
  • lefoglal, leköt

napos II.

főnév
  • ügyeletes, szolgálatos, vigyázó, szolgálattevő (régies), inspekciós (szaknyelvi)

csúf

melléknév
  • csúnya, rút, ronda, rusnya, pocsék, ocsmány
  • torz, eltorzult, idomtalan, formátlan, deformis (idegen, régies)
  • démoni, pokoli, sátáni, ördögi, irtózatos, iszonyatos, groteszk, poronda (tájnyelvi), puruttya (tájnyelvi), csivasz (régies), pranda (tájnyelvi), remonda (tájnyelvi), sandra (tájnyelvi)
  • undorító, kellemetlen, visszatetsző, visszataszító, utálatos, ízléstelen, undok
  • illetlen, erkölcstelen, szemérmetlen, trágár
  • (csúful): szégyenletesen, csúfosan, gyalázatosan
  • felháborítóan

csipkebokor

főnév
  • csipkefa, csipkerózsa, vadrózsabokor, ebrózsa (tájnyelvi)

állásfoglalás

főnév
  • vélemény, véleménynyilvánítás, nyilatkozat, megnyilatkozás
  • kiállás, elkötelezettség, hitvallás

detonáció

főnév
  • robbanás
  • dördülés, dörrenés, csattanás, dörej, durranás, dörgés, dübörgés, lövés

fok2

főnév
  • lépcsőfok, grádics (régies)
  • állomás, szint
  • mérték, fokozat, erősség, grádus (régies)

generális II.

főnév
  • tábornok, fővezér, főparancsnok
  • rendfőnök

incselkedik

ige
  • (valakivel): dévajkodik, enyeleg, kacérkodik, kokettál, cicázik, évődik, bolondozik, élcelődik, pajzánkodik, böllenkedik (tájnyelvi), kacérozik (tájnyelvi)
  • kötődik, gonoszkodik, huncutkodik, ugrat, heccel, ingerel, bosszant

hátasló

főnév
  • paripa, nyerges (régies), hátiló (tájnyelvi), hátiparipa (tájnyelvi)

fellángol, föllángol

ige
  • kigyullad, égni kezd, felgyullad, fellobban, lángot vet, lángra lobban, lángra kap, lángra gyúl, fellobog, tüzet fog, lobot vet
  • feltámad, újra kezdődik

fejedelmi

melléknév
  • uralkodói, hercegi, kegyúri, vezéri, fővezéri, nagyúri, szuverén, monarchikus
  • fenséges, felséges, pompás, fényűző, nagyszerű, kiváló, előkelő, pazar, értékes, busás

fény

főnév
  • fényesség, világosság, világ (tájnyelvi), fényár, fényözön, fénycsóva, fénynyaláb, fénysáv, fénysugár, fényenergia, csillogás, csillám, csillámlás, sziporkázás, tündöklés, tündöklet (választékos), ragyogás, ragyogvány (régies), tűz (drágakőé), glanc (bizalmas)
  • megvilágítás, megvilágosítás, kivilágítás
  • dísz, szépség, pompa, fényűzés, látványosság, parádé
  • derű, öröm
  • (régies): előrehaladás, felvirágzás, siker, dicsőség, tekintély

harmonika

főnév
  • hangora (régies), akkordeon (szaknyelvi), lippogó (tájnyelvi)
  • tangóharmonika, herfli (bizalmas)
  • szájharmonika

félreértés

főnév
  • tévedés, hiba, zavar, téves nézet, tévképzet, tévhit, elnézés, hibás ítélet, balmagyarázat (régies), melléfogás, értelemzavar, összecserélés, quidproquo (idegen)
  • civódás, viszály, konfliktus, bonyodalom, ellentét, összezördülés, összekülönbözés
  • disszonancia, elcsavarás (régies)

elvesz

ige
  • magához vesz, elhúz, elránt, átvesz, elszed, lecsíp
  • elkoboz, elragad, elrabol, megkaparint, csen, csór, elmarkol, elkarmol (tájnyelvi), elzsebel, elmar (szleng), elzabál (bizalmas), elcsikar (tájnyelvi), elhappol (szleng), elharácsol (régies), elbitorol (régies), eldúl (régies)
  • ellop, elemel, eltulajdonít, eloroz, megfúj (szleng), elcsakliz (bizalmas), hozzányúl (valamihez), lenyúl (szleng), megdézsmál, elsikkaszt
  • kivon, levon
  • igénybe vesz, elfoglal, kitölt
  • feleségül vesz, nőül vesz, beköti a fejét, oltárhoz vezet, feleséget vesz (tájnyelvi), asszonyt visz a házhoz, megfeleségesedik (tájnyelvi)

feszül

ige
  • húzódik, megmerevül, duzzad (vitorla)
  • rásimul (valamire)
  • (valaminek): dől, támaszkodik
  • nekifog, nekilát, nekigyürkőzik

határidő

főnév
  • határnap, terminus, lejárat, határpont