strigó jelentése

További hasznos idegen szavak

kantele

  • zene fogólap nélküli, citeraszerű finn népi hangszer
  • finn, ‘ua.’

akcidentális

  • mellékes, járulékos
  • véletlenszerű, esetleges
  • német akzidentell ‘ua.’, lásd még: akcidens
A strigó és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

digir

  • ásványtan olyan tengely a kristálytanban, amely körül elforgatva az ásvány egy körfordulat alatt kétszer kerül fedésbe önmagával
  • német digyr ‘ua.’: görög di(sz)- ‘kétszer’ | gürosz ‘kerék, kör’

márka

1
  • közgazdaságtan némely állam (német, finn) pénzneme (2002 előtt)
  • + arany vagy ezüst súlyegysége, fél font
  • német Mark ‘régi súlyegység’, majd ‘pénznem’ (1871–2001) ← középfelnémet marca ‘súly- és pénzegység (hitelesítő jelzéssel ellátott ezüstrudak alapján)’ ← ófelnémet marc ‘határ, határ jelzése, jel’
  • lásd még: markáns, markíroz

autisztikus

  • lélektan az autizmussal kapcsolatos, arra jellemző
  • német autistisch ‘ua.’, lásd még: autizmus

mano sinistra

kiejtése: máno szinisztra
  • zene bal kézzel (játszandó)
  • olasz, ‘ua.’: manolatin manus ‘kéz’ | sinistrolatin sinister ‘bal, balkezes’, eredetileg ‘szerencsés’ (a római augur délnek fordulva jósolt, s így balra esett a jó jelt hozó kelet), utóbb ‘baljós, szerencsétlen’ (a görög jóslási szokás alapján, mely északot tüntette ki)
  • lásd még: manuális

hipotipózis

  • stilisztika gondolatalakzat, az elbeszélés tárgyának megelevenítése a részletezés, szemléltetés és élénkítés eszközeivel, pl. jelen időre való átváltással, a hallgató vagy olvasó megszólításával
  • tudományos latin hypotyposis ‘ua.’ ← görög hüpotüpószisz ‘vázlat, minta’ ← hüpotüpoó ‘körvonalaz’: görög hüpo ‘alatt, alá’ | tüposz ‘alap, körvonal’ ← tüptó ‘beüt, bevés’

kategorikus imperatívusz

  • filozófia a bennünk élő erkölcsi érzék feltétlen parancsa a kanti erkölcsbölcseletben
  • átvitt értelemben ellentmondást nem tűrő parancsadás
  • tudományos latin categoricus imperativus ‘ua.’, lásd még: kategorikus, imperativus

hipnotikus

  • orvosi a hipnózissal kapcsolatos
  • átvitt értelemben igéző, igézetes, delejes
  • tudományos latin hypnoticus ‘ua.’ ← görög hüpnótikosz ‘altató’ ← hüpnosz ‘alvás’

magmatit

  • geológia magmás kőzet
  • lásd még: magma | -it (ásványra, kőzetre utaló toldalék)

intermundia

  • filozófia (Epikurosz tanai szerint) a létező számtalan világot elválasztó köztes terek, amelyekben az istenek élnek, közömbösen az ember sorsa iránt
  • latin többes szám semlegesnemű, ‘ua.’: inter ‘között’ | mundus ‘világ’

dextróz

konfabuláció

  • lélektan kitalált történetek átélt előadásában megnyilvánuló lelki rendellenesség
  • német Konfabulation ‘ua.’, lásd még: konfabulál

oophorectomia

kiejtése: ooforektomia
  • orvosi petefészek-eltávolítás
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: oophorum | görög ektomé ‘kimetszés’: ek- ‘ki’ | temnó ‘vág’

demonstrativum

  • nyelvtan mutató névmás
  • tudományos latin (pronomen) demonstrativum ‘ua.’, lásd még: demonstratív

szkisztoglosszia

  • orvosi hasadtnyelvűség mint fejlődési rendellenesség
  • tudományos latin schistoglossia ‘ua.’: görög szkhisztosz ‘hasított’ ← szkhidzó ‘hasít’ | glóssza ‘nyelv’
  • lásd még: szkizofrénia, glossza