plusz jelentése
határozószó ráadásul, azonfelül, hozzávéve
meteorológia a nullapont felett(i)
főnév többlet, előny, haszon, nyereség, felesleg
matematika összeadási jel
latin középfok plus ‘több’ ← multus ‘sok’
További hasznos idegen szavak
politika többpártrendszer
politika többszínűség, egy ideológián belül eltérő árnyalatokat megengedő irányzat
filozófia a monizmussal szemben álló felfogás, amely a világban két vagy több rendező elvet ismer el
német Pluralismus ‘ua.’, lásd még: plurális , -izmus
A plusz és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
művészet eltérő eredetű képekből komponált alkotás
filművészet filmvágás
+ műszaki szerelés, összeszerelés
német Montage ← francia montage ‘ua.’ ← monter , lásd még: montíroz
öltözet, öltözék
divat női ruhaegyüttes azonos anyagú szoknyából és kabátkából
jelmez
német Kostüm ← francia costume ‘ua.’ ← késő latin *consuetumen ← latin consuetudo, consuetudinis ‘szokás, életmód’ ← consuescere, consuetus ‘megszokik’: con- ‘meg’ | suere ‘szokott’
lásd még: costumbrismo , customize , coutume
állattan a tengerimalac dél-amerikai rokona, 9 kilósra is megnövő rágcsáló
spanyol, portugál paca ← tupi indián, ‘ua.’
a szatíra eszközével kigúnyol, kinevettet, ostoroz, nevetségessé tesz, pellengérre állít
francia satyriser ‘ua.’, lásd még: szatíra
orvosi műtéti segédlet, a műtétnél segédkezők együttese
közreműködés, részvétel
latin assistentia ‘segédlet’, lásd még: asszisztens
nyomdászat példányszám
konyhaművészet feltét főzeléken
német Auflage ‘ua.’ ← auflegen ‘fölfektet, (könyvet bizonyos példányszámban) kiad’: auf- ‘fel’ | legen ‘helyez, fektet’
meteorológia réteges esőfelhő
latin nimbus ‘felhő, zápor’ | stratus ‘lerakott, rétegezett’ ← sternere, stratum ‘szór, terít, kövez’
filozófia Anaxagorasz ógörög természetbölcselő felfogása, amely szerint az anyag hasonló elemi részekből épül fel
görög , ‘ua.’: homoiosz ‘hasonló’ | merosz ‘rész’