meteorkráter jelentése

  • geológia becsapódott nagyobb meteorit okozta kráter
  • lásd még: meteor, kráter

További hasznos idegen szavak

káliz

  • történelem más néven böszörmény, mohamedán vallású, iráni nyelvet beszélő, Hvárezmből elszármazott jövevénynép tagja a középkori Magyarországon
  • bizánci görög halisziarab hvalisz ‘ua.’ ← (?) Hvarezm, egykori tartomány az Aral-tótól délkeletre

optionalis

A meteorkráter és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

heteroplasztika

  • orvosi szövethiány pótlása idegen vagy szintetikus anyaggal
  • lásd még: hetero-, plasztika

pentóda

  • informatika ötelektródos, háromrácsos elektroncső
  • angol pentode ‘ua.’: lásd még: penta- | görög hodosz ‘út’

szénium

  • orvosi az öregkorra jellemző testi és lelki állapot
  • tudományos latin senium ‘ua.’ ← senex, senis ‘öreg’
  • lásd még: szenior

innovatív

  • újító, fejlesztő
  • német innovativ ‘ua.’, lásd még: innováció

majesztózus

  • méltóságteljes
  • késő latin maiestosus ‘ua.’, lásd még: maiestas

dessin

konduktancia

  • villamosság egyenáramú vezetés
  • angol, francia conductance ‘ua.’ ← conductant ‘vezető’ ← latin conducere, lásd még: kondukció

konstituál

  • alkot, megalapít, létrehoz
  • meghatároz, megállapít, felállít
  • latin constituere, constitutum ‘összeállít, elrendez, alkot, szervez’: con- ‘össze’ | statuere ‘felállít, ítél, dönt’, lásd még: statuál

nátrium-tioszulfát

  • kémia egy többlet kénatomot tartalmazó szulfát, fehér kristályos só, fixírsó, fényképészeti rögzítő anyag
  • lásd még: nátrium | görög theion ‘kén’ | lásd még: szulfát

fumigáció

  • orvosi füstölés fertőtlenítés céljából
  • tudományos latin fumigatio ‘ua.’, lásd még: fumigál

elektor

  • politika közvetett választási rendszerben olyan személy, aki választói nevében szavaz
  • történelem választófejedelem a német-római birodalomban
  • latin elector ‘választó’ ← eligere, electum ‘kiválaszt’: e(x)- ‘ki’ | legere ‘olvas, gyűjt, kiszemel’