mediterrán jelentése

  • földrajz földközi-tengeri
  • német mediterran ‘ua.’ ← latin mediterraneus ‘földközi’: medius ‘középső’ | terra ‘föld’
  • lásd még: médium

További hasznos idegen szavak

cerebralizáció

  • biológia az a folyamat a törzsfejlődésben, amelynek során az agyvelő tömege és irányító szerepe a gerincvelőé fölé emelkedik
  • tudományos latin cerebralisatio ‘ua.’, lásd még: cerebrális

adaptált

  • alkalmazott, átdolgozott, feldolgozott
  • lásd még: adaptál
A mediterrán és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

bivakol

  • katonai szabad ég alatt táborozik
  • lásd még: bivak

szimónia

matrilokális

  • jogtudomány olyan házassági rendszer jelzője, amelyben az új asszony anyjával egy házban marad, és a férje költözik hozzá
  • angol matrilocal ‘ua.’: mater, matris ‘anya’ | lásd még: lokális
  • lásd még: mater

apofónia

  • nyelvtan az ablaut (lásd ott) jelenségének görög eredetű megnevezése
  • tudományos latin apophonia ‘ua.’: görög apo- ‘el’ | phóné hang

akroparalízis

  • orvosi végtagbénulás
  • tudományos latin acroparalysis ‘ua.’: görög akrosz ‘legfelső, legszélső’ | lásd még: paralízis

amplitúdó

  • fizika inga kilengése
  • fizika rezgésnek a középértéktől való eltérése
  • fizika kitérés, ingadozás, csúcsérték
  • latin amplitudo ‘tágasság’ ← amplus ‘tágas’

demisszionál

  • lemond, leköszön
  • német demissionierenfrancia démissionner ‘ua.’, lásd még: demisszió

kriminálpszichológia

limfadenitisz

  • orvosi nyirokmirigy-gyulladás
  • tudományos latin lymphadenitis ‘ua.’: lásd még: limfa | görög adén ‘mirigy’ | -itisz (gyulladásra utaló toldalék)

stikkel

  • bizalmas hímez, kézimunkázik
  • német sticken ‘ua.’ ← stichen ‘(fonallal) ölt’ ← stechen ‘szúr’

kogníció

  • filozófia megismerés; az észlelést, érvelést és emlékezést magában foglaló értelmi folyamat
  • latin cognitio ‘ua.’ ← cognoscere, cognitum ‘megismer’: co(n)- ‘meg’ | noscere, eredetileg gnoscere ‘ismer’