limitatív jelentése

  • korlátozó, behatároló
  • német, ‘ua.’, lásd még: limitál

További hasznos idegen szavak

hermafrodita

  • orvosi kétnemű, hímnős
  • tudományos latin hermaphrodita ‘ua.’, lásd még: hermafroditizmus

lanovka

  • közlekedés drótkötélpályás függővasút, sífelvonó
  • szlk, ‘ua.’ ← lano ‘kötél’
A limitatív és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

faszcikuláció

  • orvosi nyalábképződés, kötegképződés
  • orvosi az apróbb izomrostok összehúzódásai az őket ellátó motoros idegsejtek pusztulásakor
  • tudományos latin fasciculatio ‘ua.’ ← kicsinyítő képzős fasciculus ‘kis köteg’ ← fascis ‘köteg, nyaláb’
  • lásd még: fasces

recidíva

  • orvosi visszaesés (betegségbe)
  • genetika lappangó tulajdonság újbóli felbukkanása (öröklés során)
  • hanyatlás
  • tudományos latin recidiva ‘ua.’ ← latin recidivus ‘visszaeső, újra feléledő’, lásd ott

magnetoplazma

  • fizika gáznemű közeg, amelynek szabad elektronjaira és ionjaira külső mágneses erőtér hat
  • lásd még: magneto-, plazma

szinisztroflexió

  • orvosi balra hajlás
  • tudományos latin sinistroflexio ‘ua.’: sinister, sinistris ‘bal’ | lásd még: flexió

idióta

  • főnév orvosi gyengeelméjű ember
  • melléknév hülye, félkegyelmű, agyalágyult
  • ostoba, nehéz felfogású ember
  • tudományos latin idiota ‘ua.’ ← latin, ‘tudatlan, avatatlan ember, kontár’ ← görög idiótész ‘tanulatlan, műveletlen ember’, eredetileg ‘magánember, aki távol él a közélettől’ ← idiosz ‘saját, személyes, magán-’

idio-

  • (tudományos szóösszetételek előtagjaként) saját-, sajátos, egyedi, egyéni, ön-
  • görög idiosz ‘külön, saját’

gebin

  • vendéglátói vállalkozás pontos elszámolási kötelezettség nélkül a pártállami időkben
  • (?) hazai német gebinnémet Gewinn ‘haszon, nyereség’ ← winnen ‘nyer’

szandzsák

  • történelem közigazgatási terület a török birodalomban
  • török sancak ‘ua.’, eredetileg ‘zászló’

efferencia

  • anatómia egy idegsejtcsoport (neuron) kimenete
  • anatómia a központi idegrendszerből az effektorokhoz futó ingerületek összessége
  • tudományos latin efferentia ‘ua.’, lásd még: efferens

diftongus

  • nyelvtan kettőshangzó, egy szótagot alkotó két magánhangzó
  • tudományos latin diphthongus ‘ua.’: görög di(sz)- ‘kétszeres’ | phthongosz ‘hang’ ← phthengomai ‘hangot ad, beszél’
  • lásd még: apoftegma

gasztrektázia

  • orvosi gyomortágulás
  • tudományos latin gastrectasia ‘ua.’: görög gasztér, gasztrosz ‘gyomor’ | ektaszisz ‘kinyúlás’ ← ektainó ‘kinyújt’: ek- ‘ki’ | tainó ‘nyújt, feszít’

apofízis

  • orvosi csontkinövés, csontnyúlvány
  • geológia a magmás kőzettestből a mellékkőzetbe nyúló vékony, telérszerű nyúlvány
  • építészet az oszloptörzs karcsúsodása ókori épületeken
  • tudományos latin apophysis ‘ua.’ ← görög apophüszisz ‘hajtás, sarj’: apo- ‘el-, elő-’ | phüó ‘nő’
  • lásd még: fizika, fiziológia, hipofízis

konglutináció

  • orvosi összetapadás, összeragadás, összesűrűsödés
  • tudományos latin conglutinatio ‘ua.’: con- ‘össze’ | gluten, glutinis ‘enyv’
  • lásd még: agglutinál