konkomitáns jelentése

  • tudomány kísérő, vele járó (jelenség)
  • tudományos latin concomitans ‘ua.’: con- ‘együtt’ | comitare ‘kísér’, lásd még: komitátus

További hasznos idegen szavak

aerodrom

  • repülőtér
  • francia aérodrome ‘ua.’, lásd még: aero- (a lásd még: hippodrom mintájára)

anabolikus

  • biológia a szervezet fehérjegazdálkodását szabályozó, az erőkifejtést és a regenerálódást elősegítő (anyag, hatás, működés)
  • angol anabolic ‘ua.’, lásd még: anabolizmus
A konkomitáns és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

szlavisztika

  • tudomány a szláv nyelvekkel, irodalmakkal és kultúrával foglalkozó tudomány
  • német Slawistik ‘ua.’ ← Slawe ‘szláv’, lásd még: szláv

kemiszorpció

  • kémia gáz molekuláinak vagy ionjainak vegyi megkötődése szilárd anyag felületén
  • lásd még: kémia, szorpció

puccsista

  • államcsínyt szervező, abban részt vevő (személy)
  • német Putschist ‘ua.’, lásd még: puccs

grecizmus

  • nyelvtan a görög nyelvre jellemző sajátos kifejezés, nyelvi forma
  • nyelvtan ez mint idegenszerűség más nyelv közegében
  • német Gräzismus ‘ua.’: latin Graecus ‘görög’ ← görög Graikosz ‘kisebb ókori epiruszi görög népcsoport’ | lásd még: -izmus

-ista

  • a tudományos szakszókincs gyakori főnévképző toldalékaként utal
  • eszmei, politikai, tudományos vagy művészeti irányzat hívére, követőjére, gyakorlójára (idealista, populista, technicista, expresszionista)
  • vallási vagy más tant hirdető személy követőjére (buddhista, marxista)
  • valamely tanintézetet látogató, ill. valamely sportot űző személyre (gimnazista, egyetemista, biciklista)
  • valamely szenvedély rabjára (alkoholista, morfinista)
  • latin -istagörög -isztész ‘ua.’ (a fenti harmadik csoport kivételével az ~ mindig párhuzamba állítható valamely izmussal)

kontrahens

  • + ker, jog szerződő fél
  • orvosi összehúzó hatású
  • újkori latin contrahens ‘ua.’, lásd még: kontrahál

bifrons

  • vallás kéthomlokú, kétarcú, Janus római isten mellékneve
  • latin, ‘ua.’: bi(s) ‘kétszer’ | frons ‘homlok’
  • lásd még: front, frontális

insufficientia

kiejtése: inszufficiencia
  • orvosi elégtelenség valamely szerv működésében
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← insufficiens, insufficientis ‘elégtelen’: in- ‘nem’ | lásd még: szufficiens

infimum

  • alsó határ
  • latin, ‘a legalsó rész’ ← felsőfok infimus ‘legalsó’ ← inferus ‘alsó’
  • lásd még: infernó

detritikus vagy detrikus

  • geológia törmelékes (kőzetdarabok üledékes kőzetben)
  • német detritisch ‘ua.’, lásd még: detritusz

cra-

alla turca

kiejtése: alla turka
  • zene törökösen, török modorban (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’: allalatin ad ille ‘ahhoz’ | turcolatin Turcus ‘török’

frictio