koncertina jelentése

  • zene régebbi kis méretű, hatszögletű, a harmonika elvén működő egyszerű hangszer
  • német Konzertinaolasz kicsinyítő képzős concertina ‘ua.’ ← concerto ‘hangverseny’, lásd még: koncert

További hasznos idegen szavak

ordo

  • növénytan, állattan rend mint kategória a rendszertanban
  • történelem a három kiemelt társadalmi rend (szenátorok, lovagok, decuriók) egyike a római birodalomban
  • vallás katolikus szerzetesrend
  • zene egy dallamszakasz terjedelme a modális hangjegyírásban
  • latin ordo ‘rend’ ← ordiri ‘kezd’

mutáció

  • genetika a genetikai anyag öröklődő megváltozása
  • genetika így létrejött változat, alfaj
  • nyomdászat sajtótermék idegen nyelvű szöveggel vagy egy részében más szöveggel kinyomott, egyébként azonos változata
  • orvosi mutálás, serdülők hangváltozása
  • tudományos latin mutatio ‘ua.’, lásd még: mutál
A koncertina és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

eszonarthex

  • építészet görögkeleti templom belső előcsarnoka
  • görög, ‘ua.’: eszó, eiszó ‘belül’ | lásd még: narthex

coniunctivus

kiejtése: konjunktívusz
  • nyelvtan kötőmód
  • tudományos latin, ← coniungere, conjunctum ‘összeköt’: con- ‘együtt, össze’ | iungere ‘köt, kapcsol’

entartete Kunst

kiejtése: … kunszt
  • művészet "elfajult művészet", az üldözött modern művészeti irányzatok megbélyegző elnevezése a náci Németországban
  • német, ‘ua.’: entarten ‘elfajul’: ent- ‘el, ki, félre’ | Art ‘faj, fajta’ | Kunst ‘művészet’ ← können ‘tud’

szideropénia

  • orvosi vashiány a szervezetben
  • tudományos latin sideropaenia ‘ua.’: görög szidérosz ‘vas’ | latin paene ‘alig, éppen’

asztronómus

  • csillagász
  • német Astronom ‘ua.’, lásd még: asztronómia

szillabus

akcentus

  • nyelvtan ejtésmód
  • nyelvtan kiejtésbeli sajátság (amely nem tökéletes az adott nyelv normái szerint, s ezzel elárulja az idegen eredetet)
  • nyelvtan, zene hangsúly, nyomaték
  • nyelvtan a hangsúly jele írott szövegben
  • nyelvtan ékezet
  • latin accentus ‘hangsúly’ ← accinere, accentum, tkp. ad-cinere ‘hangsúlyoz’: ad- ‘hozzá’ | canere, (ce)cini ‘hangot ad, énekel’
  • lásd még: kántál

ellipszis

  • geometria a körhöz hasonló, de lapult síkidom, tojásidom
  • stilisztika egy vagy több szó kihagyása az érzelmi hatás fokozására
  • latin ellipsisgörög elleipszisz ‘hiány, kihagyás’ ← elleipó, tkp. ek-leipó ‘hiányzik, távol van’: ek- ‘el’ | leipó ‘hagy’
  • lásd még: ekliptika

alfanumerikus

  • számítástechnika betűket és számjegyeket is tartalmazó (kód)
  • angol alphanumeric ‘ua.’, lásd még: alfa, numerikus

hipparkhosz

  • történelem lovas csapategység parancsnoka az ókori hellenisztikus birodalmakban
  • görög, ‘ua.’: hipposz ‘ló’ | arkhosz ‘parancsnok’ ← arkhó ‘elöl megy, vezet’ ← arkhé ‘kezdet’

piknométer

  • fizika folyadékok sűrűségének, fajsúlyának mérésére való üvegdugós lombik
  • angol pycnometer ‘ua.’: görög püknosz ‘sűrű, tömör’ | metreó ‘mér’

citronát

  • konyhaművészet cukorban eltett citromhéj
  • citrombefőtt
  • német Zitronat ‘ua.’ ← Zitron ‘citrom’ ← olasz citronegörög kédromélon ‘ua.’, tkp. ‘cédrusalma’: kédrosz ‘cédrus’ | mélon ‘alma’

szalicil

  • kémia szalicilsav, erjedést gátló kristályos szerves sav
  • német Salizyllatin salicylum ‘ua.’: latin salix, salicis ‘fűzfa’ | görög hülé ‘anyag’

rapszodosz

  • ókori görög vándorénekes, aki maga vagy mások énekeit adta elő lantkísérettel
  • görög rhapszodosz ‘vándorénekes’, tkp. ‘dalokat összefoldozó’: rhaptó ‘foltoz, összeilleszt’ | ódé ‘ének’

helicitás

  • fizika csavarodás, az elemi részecskék spinjének a mozgás irányára eső vetülete
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← helica ‘tekeredés’ ← görög heliké ‘ua.’ ← helix, helikosz ‘csavar, csigavonal’