kohabitáció jelentése

  • jogtudomány együttlakás, együttélés
  • latin cohabitatio ‘ua.’: co(n)- ‘együtt, össze’ | gyakorító habitare, habitatum ‘lakik’ ← habere, habitum ‘bír, tart’

További hasznos idegen szavak

rabbinikus

  • vallás a rabbik vallásos tanításával kapcsolatos, azon alapuló
  • újkori latin rhabbinicus ‘ua.’ ← görög rhabbi ‘rabbi’ ← arámi többes szám rabbín ‘mesterek, rabbik’ ← rab ‘mester’

irreponíbilis

  • orvosi helyre nem tehető (csont)
  • orvosi vissza nem helyezhető (sérv)
  • tudományos latin irreponibilis, tkp. in-reponibilis ‘ua.’: in- ‘nem’ | reponibilis ‘visszatehető’, lásd még: reponál
A kohabitáció és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

expediatur

  • orvosi kiadható, kiadandó (recepten)
  • kereskedelem elküldendő, továbbítandó
  • latin fsz, ‘hajtassék végre, adassék ki’, lásd még: expediál

cinemintye

  • nyelvjárás bosszúálló természetű ember
  • román ţine (a)minte ‘észben tart, emlékezik rá, nem felejt’: latin tenere ‘tart’ | mens, mentis ‘ész’

remonstrál

  • tiltakozik, óvást emel, kifogásol
  • késő latin remonstrare, remonstratum ‘ellenérveket hoz fel’: re- ‘újra, vissza’ | monstrare ‘mutat’ ← monstrum ‘intő jel’ ← monere ‘int’

paraszolvencia

  • orvosi hálapénz
  • + mellékjövedelem
  • újkori latin parasolventia ‘mellékes fizetség’: lásd még: para- | latin solventia ‘fizetés, fizetőképesség’, lásd még: szolvens

aerosztatikus

  • fizika az aerosztatikával kapcsolatos
  • fizika a levegőnél könnyebb testekkel való, azaz a levegőkiszorítással szerzett felhajtóerőn alapuló (repülés)
  • német aerostatisch ‘ua.’, lásd még: aerosztatika

fokális

  • orvosi gócos, gócból kiinduló (fertőzés)
  • fizika gyújtópontos, a gyújtópontra vonatkozó
  • tudományos latin focalis ‘ua.’ ← focus ‘gyújtópont’, tkp. ‘tűzhely, tűz’

humánus

  • emberséges, emberszerető, emberbaráti
  • latin humanus ‘emberi, emberséges, kifinomult, művelt’ ← homo, hominis ‘ember’

filogenetikus

  • biológia a törzsfejlődéssel kapcsolatos, azon alapuló
  • német phylogenetisch ‘ua.’, lásd még: filogenezis

rekogníció

  • katonai felderítés, kikémlelés
  • felismerés, személyazonosítás
  • latin recognitio ‘felismerés’, lásd még: rekognoszkál

kenózis

  • vallás Krisztus önkiüresítése, azaz lemondása isteni természetéről és hatalmáról azáltal, hogy emberi alakban megtestesült (a korai keresztény teológia kulcsszava Szent Pál egy kitétele nyomán, filozófia 2,7)
  • görög kenoszisz ‘kiürülés’ ← kenoomai ‘kiürül’ ← kenosz ‘üres’
  • lásd még: kenotáfium

kelát

  • kémia komplex gyűrűs vegyület, amelynek gyűrűi egy fématomban érintkeznek
  • angol chelat ‘ua.’: görög khélé ‘rákolló’ (a vegyület képletének alakjáról) | -át (vegyi alakulatra utaló toldalék)

ablaut

  • nyelvtan a szótő magánhangzójának váltakozása az indoeurópai és sémi nyelvekben a ragozás és a szóképzés folyamán, pl. német werfe, wirft, warf, geworfen ‘dob’
  • német Ablaut ‘ua.’: ab- ‘el, félre’ | Laut ‘hang’

felleus

  • anatómia az epéhez tartozó, vele kapcsolatos
  • latin, ‘ua.’ ← fel, fellis ‘epe’