nyelvtan szótagismétléssel vagy a szótő ismételgetésével keletkezett hangfestő szó (főleg a délkelet-ázsiai és afrikai nyelvekben, pl. beriberi, hula-hula)
zene olyan hangszer, amelynek hangadása saját anyagának rugalmasságán alapul (ilyenek az ütőhangszerek)
A idiofon és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
latin(pars) minuta (prima) ‘az első felaprózásból (az óra hatvan felé osztásából) eredő rész’ ← minutus ‘parányi, felaprózott’ ← minuere ‘felapróz, kisebbít’ ← minor, minus ‘kisebb’
állattan a sarkvidéki tengerekben élő nagy testű emlős hosszú agyarrá alakult szemfogakkal
tudományos latinrosmarus ← norvégrosmar, eredetileg roshval ‘ua.’, tkp. ‘tengeri paripa’ (a ~ nyerítésszerű hangjáról: ros(s) ‘paripa’ | hval ‘bálna’ (a rosmar(us) alakváltozat a régi hiedelemből ered, hogy a ~ lenyalja a parti sziklákról a tengeri harmatot: latinros marinus: ros ‘harmat’ | marinus ‘tengeri’, lásd még: rozmaring)
