holocén jelentése

  • geológia a földtörténeti újkor negyedidőszakának utolsó, ma is tartó korszaka
  • német Holozänlatin holocaenus ‘ua.’: görög holósz ‘egészen’ | kainosz ‘új’

További hasznos idegen szavak

dorzális

A holocén és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

jacuzzi

kiejtése: dzsakudzi
  • kis medence vagy fürdőkád melegvizes pezsgőfürdővel
  • angol ‘ua.’, amerikai márkanév a cégalapító olasz származású fivérek nevéről

dotáció

  • kulturális ténykedésnek nyújtott rendszeres támogatás állami vagy városi költségvetésből
  • juttatás, támogatás, ellátmány
  • + díjazás, javadalmazás
  • latin dotatio ‘hozományjuttatás’, lásd még: dotál

pszeudoamnézia

  • orvosi emlékezetcsalódás, emlékezés meg nem történt dolgokra
  • tudományos latin pseudoamnesia ‘ua.’, lásd még: pszeudo-, amnézia

amfoter

  • kémia hol savként, hol lúgként viselkedő, kettős jellemű (elem vagy vegyület)
  • német amphoter ‘ua.’ ← görög amphoterosz ‘mindkettő’

produktivizmus

  • művészet az orosz avantgárd művészetnek a társadalmi hasznosság és a tömegtermelésre való alkalmasság elvét hirdető irányzata az 1920-as évek elején
  • orosz produktjivizm ‘ua.’, lásd még: produktív, -izmus

oculus

kiejtése: okulusz

stichpróba

  • szúrópróba
  • német Stichprobe ‘ua.’, lásd még: stich

Moira

  • mitológia a három ógörög sorsistennő egyike
  • görög, ‘ua.’, tkp. ‘rész, osztályrész, végzet’

poliszindeton

  • stilisztika kötőszavak halmozása mint költői eszköz, pl. "Most tél van és csend és hó és halál" (Vörösmarty)
  • lásd még: poli- | görög szündeton ‘kötelék’: szün- ‘össze’ | deó ‘kötöz’

szolanin

  • kémia mérgező alkaloid a burgonya csírájában
  • angol solanine ‘ua.’: tudományos latin solanum ‘nadragulya’ | -in (vegyületre utaló toldalék)

szkizma

  • vallás egyházszakadás, főleg a keleti és nyugati keresztény egyház 1054-ben bekövetkezett végleges szakítása
  • vallás eretnekség
  • tudományos latin schisma ‘ua.’ ← görög szkhiszma, szkhiszmatosz ‘hasadás’ ← szkhidzó ‘hasít, hasad’

mezolitikum

  • geológia átmeneti kőkor
  • német Mesolithikum ‘ua.’: lásd még: mezo- | görög lithikosz ‘kővel kapcsolatos’ ← lithosz ‘kő’