csacsener jelentése

  • szleng hízelgő, talpnyaló
  • lásd még: csacsenol

További hasznos idegen szavak

koncertmester

  • zene hangversenymester, a zenekar első hegedűszólamának szólamvezetője
  • lásd még: koncert

furiózus

  • dühöngő, őrjöngő
  • latin furiosus ‘tomboló, őrjöngő’, lásd még: fúria
A csacsener és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

bioszociológia

  • szociológia olyan vizsgálati módszer, amely a társadalmi jelenségek magyarázatához biológiai törvényeket használ fel
  • lásd még: bio-, szociológia

ekvivalencia

  • egyenértékűség, értékbeli azonosság
  • tudományos latin aequivalentia ‘ua.’, lásd még: ekvivalens

oligarcha

  • hatalmaskodó főnemes, kiskirály
  • középkori latin oligarcha ‘ua.’, lásd még: oligarchia

okkazionalizmus

  • filozófia kora újkori vallásbölcseleti felfogás az alkalmi okságról, amely szerint a test és lélek kölcsönhatása körében Isten minden egyedi esetben közvetlenül beavatkozik
  • francia occasionalisme ‘ua.’, lásd még: okkazionális, -izmus

keratalgia

  • orvosi szaruhártya-fájdalom
  • tudományos latin ceratalgia ‘ua.’: görög kerasz, keratosz ‘szarv, szaru’ | algeó ‘fájdalmat érez’

humánus

  • emberséges, emberszerető, emberbaráti
  • latin humanus ‘emberi, emberséges, kifinomult, művelt’ ← homo, hominis ‘ember’

szeizmonasztia

  • növénytan rázás, rázkódás hatására bekövetkező növényi ingermozgás
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: szeizmikus | görög nasztia ‘a kiváltó ok irányától független ingermozgás’ ← nasztosz ‘sűrűn fonott’

doctor utriusque iuris

kiejtése: doktor utriuszkve júrisz
  • oktatás jog- és államtudományi doktor
  • latin, ‘mindkét tudomány doktora’: lásd még: doktor | uterque ‘mindkettő’ | ius, iuris ‘jog’

provincia

  • történelem meghódított és helytartó által kormányzott, Itálián kívül fekvő tartomány az ókori római birodalomban
  • tartomány
  • vallás rendtartomány, katolikus szerzetesrend nagyobb szervezeti egysége
  • vidék, a fővárostól messze eső országrész
  • + feladat, feladatkör
  • latin provincia ‘tartomány’ ← vincere ‘legyőz’

bibliografikus

  • a bibliográfiával kapcsolatos, azon alapuló
  • német bibliographisch ‘ua.’, lásd még: bibliográfia