abortív jelentése

  • orvosi ki nem fejlett, enyhe lefolyású (betegség)
  • orvosi vetéléssel végződő (terhesség)
  • német abortiv ‘ua.’, lásd még: abortívum

További hasznos idegen szavak

blúz

  • öltözködés női ing
  • + munkászubbony
  • francia blouse ‘zeke, zubbony’

kérügma

  • vallás igehirdetés
  • görög, ‘ua.’, tkp. ‘kikiáltó útján közzétett hirdetmény’, lásd még: kérüx
A abortív és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

révolte

kiejtése: revolt
  • zendülés, forrongás, lázadás
  • francia ← olasz rivolta ‘ua.’ ← latin revolvere, revolutum, lásd még: revolúció

helikoplán

diazin

  • kémia két nitrogénatomot tartalmazó ciklikus szénhidrogén
  • német Diazin ‘ua.’: görög di- ‘kétszer’ | lásd még: az(ót) | -in (vegyületre utaló toldalék)

neutrondiffrakció

  • műszaki anyagszerkezet vizsgálata rásugárzott neutronsugár-nyaláb szóródása alapján
  • lásd még: neutron, diffrakció

bowden-huzal

kiejtése: bauden
  • műszaki erős acélsodrony, acélkábel, főleg fékhuzalként
  • E. M. Bowden angol feltaláló nevéből

antihelmintikum

indikátor

  • műszaki jelzőberendezés
  • mutatótábla, jelzőtábla
  • műszaki jelzőszám, mutatószám
  • kémia vegyi folyamatot, állapotot vagy kémhatást színváltozással jelző anyag
  • tudományos latin indicator ‘ua.’, lásd még: indikál

debütáns

  • első alkalommal fellépő színész, előadó
  • német Debütant ← francia débutant ‘ua.’, lásd még: debütál

fúria

  • mitológia (nagybetűvel) a bosszú istennőinek egyike a római mitológiában
  • átvitt értelemben házsártos nőszemély, házisárkány, áspiskígyó
  • latin Furia ‘ua.’, tkp. ‘őrjöngés, düh’ ← furere ‘zajong, tombol’
  • lásd még: furiant, furioso, furor

kollagén

  • biológia a porcok és csontok fehérjéje
  • angol collagen ‘ua.’, tkp. ‘enyvképző’: görög kolla ‘enyv’ | lásd még: -gén
  • lásd még: kollázs

flektáló

  • nyelvtan hajlító (nyelv), mint az indoeurópai és sémi nyelvek, amelyek a szó mondatbeli viszonyait a tőmagánhangzók váltakozásával és ragokkal fejezik ki
  • német flektierend ‘ua.’ ← latin flectere ‘hajlít’
  • lásd még: flexió