terít szinonimái

ige
  • helyez, fektet, betakar, borít, takar, befed, tereget (tájnyelvi)
  • ráterít, vet, dob, kanyarít, kavarint (tájnyelvi), gabalyít (tájnyelvi)
  • szétszór, széthint, széjjelhord
  • megterít, tálal, felszolgál, felad (régies), kínál, szervíroz, fölhord, garníroz (szaknyelvi)
  • (földre terít): ledönt, földhöz teremt, földhöz vág
  • (árut): eloszt, szétoszt

térít szinonimái

ige
  • fordít, irányít
  • juttat, állít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szakosít

ige
  • specializál, képez, szakképesítést ad
  • (szaknyelvi): szortíroz (bizalmas), szétválogat, szelektál

hazaküld

ige
  • hazarendel, hazaparancsol, elküld, visszaküld, elenged, elbocsát, szélnek ereszt, meneszt, leszerel, kiszuperál (bizalmas), elpaterol (szleng), hazaóferol (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a terít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

távirda

főnév
  • távíróhivatal, posta

szerkezet

főnév
  • konstrukció, mechanizmus, mechanika, automatika
  • gépezet, apparátus, szerkentyű (bizalmas), készülék, berendezés, alkotmány
  • ácsolat, építmény
  • állvány, szerelvény (régies)
  • kompozíció, felépítés, összetétel, struktúra
  • szószerkezet, szintagma

szembenállás

főnév
  • ellentét, szembehelyezkedés, ellentétesség, oppozíció (szaknyelvi), antagonizmus

silány

melléknév
  • gyenge, fejletlen, satnya, gyatra, gyarló, gyarvány (tájnyelvi), nyápic, nyamvadt, nyámnyila, gyeszora (tájnyelvi)
  • értéktelen, haszontalan, olcsó, hitvány, vacak, gyenge, vásári (pejoratív), ócska, tré, tréfli (bizalmas), krajcáros (régies), gyepász (tájnyelvi), bóvli, csapnivaló, selejtes, eladhatatlan, dibdáb, lepra (durva), szar (durva)
  • alávaló, aljas, jellemtelen, mihaszna, romlott, semmirevaló, semmirekellő, erkölcstelen, gyalázatos, becstelen
  • tartalmatlan
  • szellemtelen, otromba, ildomtalan (tájnyelvi)

teljesség

főnév
  • épség, sértetlenség, csorbítatlanság, összesség, hiánytalanság, totalitás (idegen), tökéletesség

törülköző

főnév
  • fürdőlepedő, kéztörlő, kendő, dörgölődző (tájnyelvi), kendező (tájnyelvi), kendőző (tájnyelvi)

recept

főnév
  • vény, recipe (régies), gyógyirat (régies), gyógyrendelet (régies), rendelvény (szaknyelvi), recefice (tájnyelvi)
  • módszer, eljárás, szabály, megoldás, példa

rajongó

melléknév, főnév
  • odaadó, lelkes, lelkesedő, bálványozó, bámuló, elragadtatott, lázas, megrészegült, átszellemült, hevülő (régies), rajka (régies), egzaltált (idegen), energumen (idegen)
  • elvakult, elfogult, megszállott, vakbuzgó, fanatikus, túlzó, szélsőséges
  • hódoló, imádó, udvarló, széptevő, tisztelő, bámuló, szerető, kedves, csodáló, lovag (bizalmas), gavallér (régies), barát
  • szurkoló

motyó

főnév
  • (bizalmas): holmi, batyu, csomag, málha, teher (régies), poggyász, pakk (régies), cucc (bizalmas), cucolék (régies), cókmók, betyárbútor (régies), hóbelevanc (bizalmas), celecula (tájnyelvi), bugyor (tájnyelvi), béngyele (tájnyelvi), szekszemonta (tájnyelvi)

reszket

ige
  • remeg, rezeg, reng, ing, rángatózik, oszcillál (idegen), vibrál, darál (szleng), rázkódik (tájnyelvi), borsódzik a háta
  • didereg, fázik, borzong, vacog, citerázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas)
  • fél, aggódik
  • (valakiért, valamiért): szeret, kíván, óhajt
  • (valakiért, valamiért): félt

tuba

főnév
  • galamb, tubi (bizalmas), gerle, tubica (bizalmas)

ügyészség

főnév
  • prokuratúra (régies)

irtózat

főnév
  • iszony, iszonyat, iszonyodás, idegenkedés, undor, utálat, borzalom, visszahőkölés, rémület, félelem, rettenet, rettegés

visszatérő

melléknév
  • hazajövő, visszajövő
  • ismétlődő, gyakori, periodikus, ciklikus, intermittens (idegen)

terjeszkedés

főnév
  • térnyerés, térhódítás, térfoglalás, terjedés, szétáradás, szétterjedés, expanzió (idegen), kiterjedés

tartózkodás

főnév
  • időzés, időtöltés, maradás, ottlét
  • óvakodás, mértékletesség, türtőztetés
  • elzárkózás, önmegtartóztatás, lemondás, absztinencia (választékos), böjt, diéta
  • szemérmesség, szemérem, feszélyezettség, szégyenlősség, szerénység
  • gátlás
  • tapintat, tapintatosság, kímélet, finomság, gyengédség, gyöngédség, figyelmesség, diszkréció

tornác

főnév
  • veranda, gang (bizalmas), ámbitus (tájnyelvi), pitvar, gádor (tájnyelvi), házelő (tájnyelvi)
  • terasz

viszket

ige
  • bizsereg, ingerel

tétlenkedik

ige
  • henyél, lustálkodik, tesped, heverészik, heverész, ténfereg, ácsorog, lézeng, lődörög, cselleng, lötyög (bizalmas), lazsál (bizalmas), malmozik (bizalmas), komótizál (régies), csügg-lóg (tájnyelvi), lesped (tájnyelvi), döglik (durva) Sz: lopja az időt; lopja a napot; lógatja a lábát

szétszór

ige
  • széjjelszór, szerteszór, elhint, széthint, elpotyogtat, eldobál, szétdobál, széjjeldobál, elhány, széthány, széjjelhány, szétgór (tájnyelvi)
  • (pénzt): elszór, elherdál, elprédál, elver, elpazarol, elveszteget, elfecsérel, eltékozol
  • szétver, szétkerget, széjjelkerget, szétugraszt, széjjelugraszt, feloszlat

tömeges

melléknév
  • sereges (választékos), roppant, csoportos
  • sorozatos

visszarak

ige
  • helyrerak, helyre tesz, visszahelyez, visszarakosgat, visszatesz, reponál (szaknyelvi)