tanácsol szinonimái

ige
  • ajánl, javasol, javall, indítványoz, sugall, sugalmaz, diktál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csorbítatlan

melléknév
  • ép, hiánytalan, egész, teljes, tökéletes, sértetlen, maradéktalan, osztatlan, bontatlan, érintetlen, csonkítatlan, kifogástalan, hibátlan, integer (idegen), integrális (idegen), intakt (szaknyelvi), teljes körű, teljhatalmú

idegenkedik

ige
  • (valamitől): viszolyog, húzódozik, vonakodik, visszaborzad, visszaretten, irtózik, iszonyodik, fázik (valamitől) (bizalmas), borsódzik a háta, kerül (valamit), átall (valamit)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a tanácsol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szöszmötöl

ige
  • piszmog, pepecsel, babrál, tesz-vesz, tötyörészik, totojázik, möszötöl (tájnyelvi), szöszmörög (tájnyelvi), gatyázik (szleng), vakarózik, tetvészkedik (durva)

szakít

ige
  • tép, hasít, cibál, szaggat, széttép, repeszt, leválaszt, szakajt (tájnyelvi), szakaszt (tájnyelvi)
  • (időt): szán, szentel, fordít
  • (valakivel): otthagy, elhagy, összevész, elpártol, hátat fordít (valakinek), különválik, dob (szleng), leléptet (valakit) (szleng), ejt (szleng), leépít (valakit) (szleng), lapátra tesz (szleng), lepasszol (szleng), bontolózkodik (tájnyelvi)

sudár II.

főnév
  • csúcs (fáé)
  • (tájnyelvi): csapó, suhogó, pattogó
  • (tájnyelvi): kútostor

ritkul

ige
  • gyérül, szétszóródik, (tömeg) szétoszlik, szétszéled
  • hígul

tájékozódik

ige
  • orientálódik, informálódik, tudakol, kérdezősködik, beletekint (valamibe), tudakozódik, kíváncsiskodik, utánanéz (valaminek), utánajár (valaminek)
  • eligazodik, kiismeri magát (valahol)

térhódítás

főnév
  • térfoglalás, terjeszkedés, behatolás, invázió

pótlólag

határozószó
  • pótlásként, kiegészítésként
  • visszamenőleg, utólag

platán

főnév
  • boglárfa (régies)

méltatlankodás

főnév
  • elégedetlenség, nemtetszés, neheztelés, visszatetszés, ellenérzés, fölzúdulás, bosszankodás, felháborodás, indignáció (idegen), dohogás (bizalmas), böstörgés (tájnyelvi)

puszpáng

főnév
  • bukszus, kruspán (tájnyelvi)

tétovázás

főnév
  • habozás, ingadozás, bizonytalanság, kétség, bizonytalankodás, határozatlanság, hezitálás, vacillálás (idegen), tanácstalanság

trón

főnév
  • trónszék, trónus, királyszék, fejedelemszék
  • méltóság, hatalom, fenség, rang
  • (szleng): bili, éjjeliedény, vécé

hunyorítás

főnév
  • pislantás, pislogás, szempillantás, szemvillantás
  • kacsintás, kacsingatás

vegyes

melléknév
  • többféle, többfajta, különféle, különfajta, mindenféle, mindenfajta, sokféle, összetett, kombinált, kevert, elegyes, sokszínű, eltérő, heterogén, hibrid (idegen), bakavegyes (tájnyelvi), egyveleges (tájnyelvi), elegy-belegy (tájnyelvi), váltakozó, közös, tarka, keveres (tájnyelvi), abajdóc (régies), válogatás nélküli, keresztezett
  • kétes, zavaros, zagyva, kusza, homályos, bizonytalan, gyülevész, szedett-vedett

táncegyüttes

főnév
  • tánccsoport

szöglet, szeglet

főnév
  • sarok, szög (régies)
  • kuckó, zug, zegzug, szegelet (tájnyelvi), sut (tájnyelvi)
  • (sportban): szögletrúgás, sarokrúgás, korner

teketóriázik

ige
  • körülményeskedik, vacakol, halogat, hezitál, tétovázik, vacillál

védett

melléknév
  • szélmentes, fedett
  • óvott, őrzött, biztonságos, sérthetetlen, biztos, biztosított, stabil, szilárd, megerősített, védelem alatt álló
  • ellenállóképes, immúnis (szaknyelvi)
  • értékes, páratlan, ritka

tárgy

főnév
  • dolog, holmi, eszköz, cikk, portéka, egy-más, cucc (bizalmas), cókmók
  • ügy
  • objektum (szaknyelvi)
  • téma, tartalom, anyag
  • kérdés
  • tantárgy

számfejtés

főnév
  • könyvelés

tendenciózus

melléknév
  • célzatos, szándékolt, meggondolt, kiszámított, előkészített, irányzatos
  • elfogult, részrehajló, rosszindulatú, egyoldalú, propagandisztikus (idegen), intenciózus (régies)

végszó

főnév
  • zárszó, utószó, utolsó szó, búcsúszó, búcsú, utóhang, zárbeszéd (régies), epilógus