ránehezedik szinonimái

ige
  • rátámaszkodik, rádől, rákönyököl, terhel, nyom, rátehénkedik (bizalmas), rádülleszkedik (tájnyelvi), rásullyonkodik (tájnyelvi)
  • nyomaszt, terhel, rátelepedik, rátelepszik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

összecsavar

ige
  • felgöngyölít, összegöngyöl, összeteker
  • összesodor, összefon, egybefon

megülepedik, megülep

ige
  • megtisztul, leülepedik, megszáll (tájnyelvi)
  • leszáll, megsüllyed
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ránehezedik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

proponál

ige
  • indítványoz, javasol, ajánl, javall, előterjeszt, benyújt, előad, kommendál (régies)

összhatás

főnév
  • összbenyomás, összkép

összeállítás

főnév
  • kombináció, elrendezés, összeszerelés, kompozíció, összeillesztés, megszerkesztés, összetétel
  • antológia
  • összeválogatás, felállás, csapat

nyelvlecke

főnév
  • nyelvóra

ráfér

ige
  • elfér, felfér, rámegy, megfér (tájnyelvi), rámegyen (régies), rátér (régies)
  • (valakire, valamire): szüksége van rá, kell, elkel

ronda

melléknév
  • randa (bizalmas), ocsmány, csúf, csúnya, förtelmes, rusnya, éktelen, rút, rosszképű, pocsék, lepra (szleng), rohda (régies), cefet (tájnyelvi), prasnya (tájnyelvi), ocsmonda (tájnyelvi)
  • visszataszító, undorító, utálatos, ellenszenves
  • piszkos, szennyes, mocskos, retkes (bizalmas)
  • obszcén, trágár, disznó, malac, mocskos, szégyenletes
  • rossz, elviselhetetlen

misztikus

melléknév
  • titkos, titokzatos, rejtélyes, rejtelmes, obskúrus (régies), enigmatikus (idegen)

metronóm

főnév
  • ütemjelző, ütemmérő

körforgalom

főnév
  • körforgás, keringés, cirkulálás (régies), cirkuláció (régies)

munkafolyamat

főnév
  • művelet, technológia, kivitelezés

rugalmasság

főnév
  • hajlékonyság, hajlíthatóság, rugékonyság, flexibilitás (idegen), elasztikusság (idegen), elaszticitás (idegen)
  • alkalmazkodás, simulékonyság

sövény

főnév
  • kerítés, sövénykerítés, vesszőkerítés, gyepű (régies), cserény (tájnyelvi), csarlang (tájnyelvi), mezsgye (tájnyelvi)

felvillan, fölvillan

ige
  • felcsillan, megcsillan, felragyog, feltűnik
  • (gondolat): felötlik, eszébe ötlik, eszébe csillan, eszébe jut, felvetődik, felmerül (valakiben), felbukkan

testtartás

főnév
  • testhelyzet, tartás, pozitúra, póz, testállás

szódabikarbóna

főnév
  • bikarbóna, pezsgő (tájnyelvi), nátrium-hidrokarbonát (szaknyelvi)

rangos

melléknév
  • jelentékeny, elismert, tekintélyes, fontos, előkelő, kiemelkedő, színvonalas, nívós (bizalmas), értékes
  • méltóságteljes, előkelő, gőgös

próbálkozik

ige
  • kísérletezik, megkísérel, kísérletet tesz, belefog, nekilát, megpróbál, igyekszik, erőlködik, mesterkedik, ügyeskedik, manőverez

részvényes

főnév
  • részvénytulajdonos, akcionárius (régies), résztulajdonos

színpadi

melléknév
  • színi, színházi
  • színészi
  • színpadias, mesterkélt, színészkedő, őszintétlen, teátrális

redukál

ige
  • csökkent, kisebbít, mérsékel, megrövidít, megkurtít, egyszerűsít, lefarag, megnyirbál
  • leépít, megköt, korlátoz, szabályoz
  • csillapít, tompít, gyengít, enyhít, fékez, visszaszorít

pallérozatlan

melléknév
  • műveletlen, csiszolatlan, tanulatlan, iskolázatlan, képzetlen, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan
  • közönséges, durva, barbár, modortalan, bárdolatlan, faragatlan, bugris (durva)

ripacs

főnév
  • komédiás, csepűrágó, pojáca, paprikajancsi, kókler, szemfényvesztő, hisztrió (régies)
  • bohóc
  • (tájnyelvi): himlőhely, himlő, ragya, forradás, pörsenés

szó

főnév
  • címszó
  • kijelentés, mondanivaló
  • mondás, mondat
  • beszéd
  • beszélés
  • élőszó
  • beszélgetés, társalgás, tárgyalás, vita, megbeszélés
  • felszólalás, hozzászólás
  • beleszólás, befolyás, tekintély
  • ígéret, becsületszó
  • kifejezés, szókapcsolat, szóalak, szóhasználat
  • (tájnyelvi): hang, beszédhang, énekhang