nyúlós szinonimái

melléknév
  • nyúlékony, nyújtható
  • ragadós, tapadós, nyálkás, csúszós, szívós, viszkózus (idegen), nyálas, takonyszerű (durva), nyavas (tájnyelvi), nyulkás (tájnyelvi)
  • (tészta): sületlen, ragadós, tésztás, sikeres (régies), keletlen, szalonnás, pépes, ragacsos, lépes, mázgás (tájnyelvi), enyves

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

éppenséggel

határozószó
  • éppen
  • tulajdonképpen

fejfájás

főnév
  • főfájás (választékos), fejgörcs, migrén, főhasogatás (tájnyelvi), cephalalgia (szaknyelvi)
  • (bizalmas): gond, probléma, nehézség
  • tépelődés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyúlós szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nézőközönség

főnév
  • publikum, közönség, nézők

mérleg

főnév
  • mérőeszköz, mérő, mázsa (tájnyelvi), balansz (választékos), kompona (régies)
  • elszámolás, zárszámadás, egyenleg, számadás, beszámoló

melegágy

főnév
  • (pejoratív): táptalaj, tenyésztalaj, termőtalaj
  • melegház, üvegház, orangerie (idegen)

megbüntet

ige
  • megfenyít, büntetéssel sújt, meglakoltat, megfegyelmez, körmére koppint, megver, móresre tanít, elítél, elmarasztal, büntetést szab, ad neki (szleng), megfingat (durva)
  • megostoroz, megvesszőz
  • megbírságol, lebüntet (bizalmas), megbiriz (szleng), elkaszál (szleng), megkaszál (szleng), megkínál (szleng), megküld (szleng), meghasít (szleng)

nyilatkozik

ige
  • véleményt mond, beszél, bejelent, elmond, tudtára ad, kinyilvánít, kijelent, kihirdet, közhírré tesz, deklarál
  • nyilatkozatot ad, interjút ad
  • válaszol
  • szavaz, voksol, választ

önmegtartóztatás

főnév
  • absztinencia (választékos), tartózkodás, önmérséklet, mértékletesség, önuralom

lelkiismeretesség

főnév
  • becsületesség, pontosság, megbízhatóság, kötelességtudás, gondosság, alaposság, korrektség, precizitás, szótartás (tájnyelvi), jólelkűség, igazlelkűség

léghajózás

ige
  • léggömbrepülés
  • léghajóvezetés, aviatika (szaknyelvi)

jogilag

határozószó
  • jog szerint, jogosan, de jure, juridice (szaknyelvi)

levélszekrény

főnév
  • postaláda, levelesláda, postaszekrény, szekrény, levélgyűjtő szekrény

ősrégi

melléknév
  • ősi, régi, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi), hajdankori, vízözön előtti, hajdani, ósdi, ódon, ásatag, antik

paskol

ige
  • csapkod, ütöget, vereget, tenyerez (régies), pacskol (régies), paslagol (tájnyelvi), pasmagol (tájnyelvi), suprál (tájnyelvi), döncöl (tájnyelvi)

eljárás

főnév
  • bánásmód, intézkedés, ténykedés, cselekvés, közbelépés, beavatkozás, akció, tett, megoldás
  • mód, módszer, művelet, algoritmus (szaknyelvi), szertartás, technika, technológia, know-how (idegen), procedúra, taktika, stratégia, szisztéma
  • nyomozás, vizsgálat

statiszta

főnév
  • segédszínész, mellékszereplő, figuráns (régies)

rejlik

ige
  • lakozik, leledzik, lappang, rejtőzik, rejtőzködik, benne van, fekszik

nyűg

főnév
  • béklyó, gúzs, kolonc, kölönc (tájnyelvi), kötél, súly
  • teher, bajlódás, gond, strapa (bizalmas), vesződség, fáradság

neveléstan

főnév
  • neveléstudomány, pedagógia (szaknyelvi)

ortodox

melléknév
  • görögkeleti
  • igazhitű, óhitű
  • konvencionális, hagyományos, maradi, vaskalapos

rátapint

ige
  • megtapint, megérint
  • rájön, eltalál, kitalál, ráhibáz, rátalál

odavaló

melléknév
  • ottani, ott született, helybeli, odavalósi (tájnyelvi), őshonos, őslakó
  • belföldi, bennszülött, hazai, honi
  • odaillő, helyénvaló, arravaló, illő, helytálló, találó, odavágó, helyes, illendő
  • rátermett, alkalmas

mezei

melléknév
  • szántóföldi
  • mezőgazdasági, földművelő
  • falusi, parasztos, vidéki
  • (bizalmas): egyszerű, hétköznapi, közönséges, átlagos

ődöng

ige
  • bolyong, cselleng, csámborog, flangál, ténfereg, lézeng, őgyeleg, kószál, csatangol, andalog, jár-kel, teng-leng, csavarog, lődörög, császkál, lófrál (bizalmas), kódorog, kujtorog, bölyöng (tájnyelvi)

regényíró

főnév
  • író, szépíró, románíró (régies), románköltő (régies)