munkavállaló szinonimái

főnév
  • dolgozó, alkalmazott, munkaerő, munkás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

galeri

főnév
  • huligánbanda, banda, brancs (bizalmas), kompánia, bagázs (bizalmas), jónép (szleng)

fütyöl, fütyül

ige
  • fütyörészik, füttyent, futyul (tréfás), fütyít (tájnyelvi), fütykál (tájnyelvi), fütyörékel (tájnyelvi)
  • sípol Sz: fütyül, mint a rigó
  • énekel, dalol, hangicsál (régies), csiripel, csicsereg
  • (szél): sivít, süvít, zúg, süvölt
  • (valakire, valamire): lesajnál, lenéz, lekicsinyel, keresztülnéz (valakin), ignorál (idegen), negligál (idegen) Sz: levegőnek tekint, semmibe vesz, kutyába sem vesz (valakit), ügyet sem vet (valamire), fittyet hány, elengedi a füle mellett, a füle botját se mozgatja rá; rá se ránt; rá se hederít; le se szarja; rá se bagózik; rá se köp(valakire)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a munkavállaló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

minőség

főnév
  • milyenség, kvalitás, sajátság, fajta, osztály, kategória, típus
  • szint, fokozat, színvonal, nívó
  • márka
  • beosztás, hatáskör, szerep

meghonosít

ige
  • behoz, bevisz, bevezet, elterjeszt, áttelepít, betelepít, honossá tesz, letelepít, átvesz, alkalmaz, megtenyészt (régies), akklimatizál (idegen)
  • átültet, meggyökereztet, megismertet, elindít, megindít, közkeletűvé tesz, kezdeményez, életbe léptet, rászoktat, elkezd, elfogadtat

megéhezik

ige
  • megehül (tájnyelvi), megéhül (tájnyelvi)
  • vágyakozik (valami után), sóvárog(valamivel)

les2

főnév
  • rejtekhely, búvóhely
  • leshely, lesállás
  • vadles, magasles

mostohaapa

főnév
  • mostoha, nevelőapa, kisapa (tájnyelvi)

növekedés

főnév
  • növés, emelkedés, fejlődés, fellendülés, gyarapodás, szaporodás, sokasodás
  • áradás, dagadás, nagyobbodás, továbbharapódzás, terjedés, térfoglalás, extenzió (szaknyelvi), expanzió (idegen), progresszió, augmentum (szaknyelvi)

közfelháborodás

főnév
  • közutálat, közfeltűnés

körülményes

melléknév
  • kacifántos, nyakatekert, ravasz, bonyolult, hosszadalmas, tekervényes, komplikált, részletes, szövevényes Sz: egy dologból kettőt csinál
  • nehéykes, bajos, szőrszálhasogató, aprólékos, fontoskodó, kicsinyes

idegenszerűség

főnév
  • egzotikum (idegen), barbarizmus (régies)
  • különbözőség, szokatlanság
  • magyartalanság

kutya

főnév
  • eb, házőrző, blöki (szleng), bolhabusz (szleng), cenke (tájnyelvi), kutyó (tájnyelvi)
  • kutyus, kutyuli, öleb
  • (tagadó kifejezésekben): semmi, senki
  • szoknyavadász, nőcsábász
  • (jelzőként): gyalázatos, cudar, alávaló, semmirekellő, átkozott, dög, veszett
  • (jelzőként): veszedelmes, bajt okozó, nehéz
  • (hsz-szerűen): szörnyen, rettenetesen, borzasztóan, nagyon

nyílás

főnév
  • virágzás, virulás, virágba borulás
  • rés, hézag, lyuk, lék, repedés, repedék (régies), hasadék, hasadás, pórus, apertúra (szaknyelvi), meatus (szaknyelvi), stoma (szaknyelvi), nyiladék (régies), slicc (bizalmas)
  • száj, torok
  • kapu

osztódás

főnév
  • hasadás, szaporodás, sokasodás, darabolódás

dunnyog

ige
  • (tájnyelvi): dünnyög, dörmög, dohog, zsörtölődik, tutyog (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): dúdol, dudorászik

ige
  • vés, bevés, karcol, metsz, rovátol (régies)
  • ír, feljegyez, felró
  • (tájnyelvi): számba vesz, összeír
  • (régies): illeszt (valahova), beilleszt
  • összeilleszt, hornyol
  • (utat): bejár, végigjár
  • (terhet, büntetést): kivet, kimér, kiszab, sújt (valamivel), hárít (valakire)

piszok

főnév
  • kosz, maszat, folt, retek, szenny, mocsok, szutyok, por, sár, korom, malacság, tisztátalanság, szemét, ganat (régies), paszat (tájnyelvi)
  • ürülék, széklet, rondaság, csúnyaság, szar (durva), ganéj, trágya
  • (jelzőként): piszokfészek, tróger (durva), tetűláda (szleng), gané (szleng), genny (szleng)

muszáj I.

ige
  • kell, szükséges
  • kényszerül (valamire), kénytelen

mindenesetre

határozószó
  • okvetlenül, kétségkívül, bizonyosan, bizonyára, feltétlenül, mindenképpen, bizonnyal

nem1

főnév
  • nemzetség, család, törzsök (régies)
  • fajta, féle, féleség, minőség, kategória, változat, válfaj
  • (szaknyelvi): műnem, műfaj, zsáner (bizalmas)

pici I.

melléknév
  • picuri, pirinyó, parányi, tupsi (tájnyelvi), apró, kicsiny, pöttöm, pilinkó (régies), popotyi (tájnyelvi), picurkó, icipici, icurka-picurka, icike-picike, icinke-picinke, pinduri, pindurka, indurka (tájnyelvi), kicsi, filigrán
  • némi, egy kevés

nagyágyú

főnév
  • (bizalmas): érv, bizonyíték, adu
  • (szleng): fejes, főmufti, nagykutya (bizalmas)
  • (bizalmas): szakember, profi (bizalmas), menő (bizalmas), nagymenő (bizalmas), penge (szleng)

megkeveredik

ige
  • összekeveredik, összezavarodik, összekuszálódik, összezagyválódik (bizalmas)
  • megzavarodik, zavarba jön, kizökken, elbizonytalanodik, tétovázik, habozik, bizonytalankodik, elveszi a fejét
  • (tájnyelvi): megbolondul, meghabarodik (tájnyelvi), megőrül

nevelkedik

ige
  • növekedik, felnő, fejlődik
  • tanul, művelődik, kulturálódik

piros

melléknév, főnév
  • kármin, bíbor, égőpiros, bíborpiros, borpiros, kárminpiros, korallpiros, korallszínű, tűzpiros, élénkpiros, cinóberpiros, lángszínű, cseresznyepiros, paprikapiros, pipacspiros, tulipiros, rákpiros, rózsapiros, rozsdapiros, rubinpiros, skarlátpiros, vérpiros, hupipiros (tájnyelvi)
  • sötétpiros, meggypiros, bordópiros, vörös, veres
  • világospiros, téglapiros
  • pirospozsgás, égő