mindenesetre szinonimái

határozószó
  • okvetlenül, kétségkívül, bizonyosan, bizonyára, feltétlenül, mindenképpen, bizonnyal

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zakatol

ige
  • kattog, berreg, csörög, zörög, dübörög, zúg
  • dobog, lüktet, ver, pulzál (szaknyelvi)

csalatkozik

ige
  • csalódik, kiábrándul
  • (régies): megtévelyedik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a mindenesetre szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

méltóztatik

ige
  • (választékos): kegyeskedik, engedélyez

megalapít

ige
  • létrehív, megalakít, konstituál (idegen), fundál (régies), felállít, megindít, megteremt

mankó

főnév
  • segítség, támasz
  • istáp (régies), hónaljgamó (tájnyelvi), gajmó (tájnyelvi)
  • (szleng): puska, gépágyú (szleng), sorozatlövő (szleng)

ledől, ledűl

ige
  • feldől
  • összeomlik, lerogy, lefordul, leomlik, összedől, leroskad
  • lefekszik, lepihen, pihen, leheveredik, elnyúlik (bizalmas), lehencseredik (tájnyelvi), leduvad (tájnyelvi), leheppen (tájnyelvi)

mesterség

főnév
  • szakma, iparág
  • hivatás, pálya, foglalkozás, praxis, professzió (idegen), élethivatás, karrier, ipar
  • készség, jártasság, ügyesség

nagyvilág

főnév
  • föld, földkerekség, világ
  • világegyetem
  • felső tízezer, előkelő körök, gazdagok

koszos

melléknév
  • piszkos, mocskos, szennyes, szutykos, szurtos, fekete, maszatos, tisztátlan, mosdatlan
  • (tájnyelvi): rühes, varas, ótvaros, koszmós (tájnyelvi), komporás (tájnyelvi)
  • silány, hitvány, vacak

konflis

főnév
  • bérkocsi, komfortábli (régies)

hogysem

kötőszó
  • (régies): semhogy, mintsem, hogynem mint (régies), hogysem mint (régies)

kötöttség

főnév
  • kötelezettség, kötelék, korlátozás, megkötés, béklyó

nekifut

ige
  • (bizalmas): nekilendül, lendületet vesz, belelendül, nekilódul
  • nekiütközik, nekiszalad, nekimegy, nekirohan, nekihajt, beleszalad

odafut

ige
  • odaszalad, odarohan
  • odamenekül

destruktív

melléknév
  • bomlasztó, romboló, züllesztő, pusztító, tekintélyromboló, lázító

régen

határozószó
  • rég, régebben, egykor, hajdan, hajdanán, hajdanában, korábban, valaha, valamikor, azelőtt, ezelőtt, hajdanta (régies), réges-rég, régente, annak idején, anno dacumál (bizalmas), nagyrégen (tájnyelvi), régecskén (tájnyelvi), régenében (tájnyelvi) Sz: akkor még a papok is bajuszt hordtak; akkor még az angyalok a földön jártak; még akkor Éva is menyasszony volt; még akkor a Maros sem folyt a Tiszába; még akkor a bírónak sem volt bajusza; még akkor Debrecen is falu volt; még akkor a falu temploma is kápolna volt; még akkor a balatoni cserfa is makk volt; sok víz lefolyt azóta a Dunán; talán még akkor a fecske sem fecsegett annyit; valamikor Ádám nőtlen korában

passzív

melléknév
  • tétlen, szótlan, hallgatag
  • közönyös, közömbös, részvétlen
  • (szaknyelvi): szenvedő(szaknyelvi)
  • (szaknyelvi): veszteséges

mindennap

határozószó
  • naponta, naponként, gyakran, gyakorta

mellékfoglalkozás

főnév
  • mellékállás, másodállás

mustrál

ige
  • nézeget, szemügyre vesz, vizsgálgat, szemlél, számba vesz
  • végignéz, végigmér
  • (tájnyelvi): elver, megver
  • kordában tart

parázs I.

főnév
  • tűz, szikra, üszök, zsarátnok (választékos), zsarát (régies), pörzs (régies), eleven szén (régies), élő szén (régies), éltűz (régies)

mogorva

melléknév
  • rosszkedvű, barátságtalan, morózus, harapós, mord (választékos), morcos, morc, komor, kedvetlen, bosszús, morgós, zsémbes, zsörtölődő, haragos, zord, tüskés (bizalmas), szúrós, marcona Sz: olyan, mintha az orra vére folyna; öreg kutya kedvében van; bal lábbal kelt fel; tövis közt hagyta a kedvét; minden szava egy égiháború

megbújik

ige
  • meghúzódik, meglapul, rejtőzik
  • dekkol (szleng), kushad (bizalmas), lapít, sunyít (tájnyelvi)

nádfonatú

melléknév
  • nád, fonott, vessző

pártszervezet

főnév
  • alapszervezet, alapszerv