megsemmisülés szinonimái

főnév
  • halál, elmúlás, vég, nemlét, enyészet, kipusztulás, kihalás, elpusztulás, pusztulás, megszűnés, feloszlás, felbomlás
  • összeomlás, bukás, tönkremenés, vereség, kudarc, csőd, anyagi romlás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

autópálya

főnév
  • autósztráda, sztráda, autóút

elvont

melléknév
  • elvonatkoztatott, absztrakt, elméleti, akadémikus (választékos), spekulatív, teoretikus
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megsemmisülés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

mégiscsak

határozószó
  • végül, utoljára, mindamellett, mindazonáltal, végtére, de

létfenntartás

főnév
  • önfenntartás, megélhetés, életlehetőség, kenyérkereset, kenyér, élet, szubszisztencia (idegen)

lelép

ige
  • leszáll, leereszkedik
  • lemér, kimér
  • (valakit): legyőz, lenulláz (szleng), leradíroz (szleng), letöröl (szleng)
  • (bizalmas): leköszön, lemond, távozik, elmegy
  • meglóg (bizalmas), dobbant (bizalmas), megpattan (bizalmas), elinal
  • disszidál

közbenjárás

főnév
  • közbelépés, pártfogás, pártfogolás, védelem, protekció, közvetítés, segédkezés, interveniálás (szaknyelvi)

megnyugtat

ige
  • elcsendesít, elhallgattat, lecsillapít, megbékít, elcsitít, vigasztal, enyhít, lehűt
  • lelkére beszél, észre térít
  • biztosít (valamiről), meggyőz

mezei

melléknév
  • szántóföldi
  • mezőgazdasági, földművelő
  • falusi, parasztos, vidéki
  • (bizalmas): egyszerű, hétköznapi, közönséges, átlagos

zárolt

melléknév
  • befagyasztott, hozzáférhetetlen, lefoglalt

kirukkol

ige
  • előhozakodik, előáll (valamivel), előlép (valamivel)
  • (katonaság): kivonul, kisereglik, kirajzik

kilopódzik

ige
  • kilopakodik, kiszökik, kimegy, kiorozkodik (tájnyelvi), kioson, kisurran, kiosonkodik (tájnyelvi), kiosont (tájnyelvi)

harmónia

főnév
  • összhangzat, összehangzás (régies), konszonancia (szaknyelvi), összhang, összecsengés, akkord (szaknyelvi)(szaknyelvi)
  • összhang, egyetértés, megértés, összehangoltság, összeillés, egyezmény (régies), egyezés
  • kiegyensúlyozottság

kívánkozik

ige
  • vágyakozik, vágyik, vágyódik, vágyódozik (régies), áhítozik, óhajt, akar, eped, sóvárog

minősül

ige
  • (valaminek): bizonyul, mutatkozik, számít

nápolyi

főnév
  • parány, nápolyi szelet, töltött ostya, ostya (tájnyelvi)

csata

főnév
  • harc, összecsapás, összetűzés, összeütközés, ütközet, küzdelem, viaskodás, viadal, tusa, villongás, csetepaté, kötélhúzás, verekedés

porhintés

főnév
  • félrevezetés, szemfényvesztés, becsapás, blöff (bizalmas), átverés (bizalmas), átejtés (bizalmas), átvágás, ámítás, hitegetés, megtévesztés

öregapa

főnév
  • nagyapa, szépapa, másikapa (tájnyelvi), papóka (tájnyelvi), peszeapika (tájnyelvi)

megsúg

ige
  • megmond, elmond, közöl, tudat, megsusog (tájnyelvi)

meghív

ige
  • meginvitál, odainvitál, vendégül lát, elhív, beinstál (tájnyelvi), elfoglal (tájnyelvi)
  • felkér, felhív, megnyer

menekít

ige
  • (bizalmas): ment, védelmez, óv
  • bújtat, rejteget, dug

öltözik

ige
  • öltözködik, felöltözik
  • (valahogyan): ruházkodik, jár

megtermékenyítés

főnév
  • teherbe ejtés, inszemináció (idegen), fekundáció (idegen)

liberalizmus

főnév
  • szabadelvűség, szabadgondolkodás
  • engedékenység, elnézés, türelem, tolerancia
  • (régies): nagyvonalúság, bőkezűség

merít

ige
  • mer, szed, kanalaz
  • kiemel, kivesz, felhúz
  • márt, áztat
  • alábuktat, megmerít, elsüllyeszt
  • (választékos): döf, szúr, bök, márt (választékos)
  • (valahonnan): átvesz, kap

önuralom

főnév
  • önmérséklet, önfegyelem, önfegyelmezés, önlegyőzés, önmegtartóztatás, önmegtagadás, kontinencia (idegen), mértékletesség, hidegvér, higgadtság, csigavér, magatűrhetés, visszafogottság, nyugalom