megreped szinonimái

ige
  • elpattan, megpattan, megroppan, meghasad, felhasad, eltörik, rian, rivall, kiposszan (tájnyelvi), megpercen (tájnyelvi), megcserepesedik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szárnyas I.

melléknév
  • szárnyaló, repülő

tömb

főnév
  • darab
  • háztömb, épülettömb, blokk
  • jegyzettömb, írótömb, íróblokk
  • tömörülés, szövetség, koalíció, front
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megreped szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meghonosít

ige
  • behoz, bevisz, bevezet, elterjeszt, áttelepít, betelepít, honossá tesz, letelepít, átvesz, alkalmaz, megtenyészt (régies), akklimatizál (idegen)
  • átültet, meggyökereztet, megismertet, elindít, megindít, közkeletűvé tesz, kezdeményez, életbe léptet, rászoktat, elkezd, elfogadtat

leszoktat

ige
  • kigyógyít

lekopik

ige
  • lefoszlik, lemegy, levásik, lenyúzódik, lerongyolódik, ledörgölőzik
  • (szleng): elmegy, eltávozik, elkotródik (bizalmas), lelécel
  • lemorzsolódik, kimarad, kibukik (iskolából), elmarad, kikopik (bizalmas)

követel

ige
  • parancsol, megkíván, igényel, elvár, sürget, igényt tart, jogot tart (valamire), vindikál (idegen), kikényszerít, kierőszakol (valamitől)

megmotoz

ige
  • végigkutat, megvizsgál, kikutat, kotorász, tapogat, megmotorász (tájnyelvi)

meszel

ige
  • bemeszel, sikárol (tájnyelvi), fehérít
  • (szleng): stoppol (szleng), leint, megállít

zajló

melléknév
  • hullámzó, háborgó, morajló
  • nyugtalankodó, békétlen, zajongó
  • mozgalmas, zajos
  • történő, folyó

kirabol

ige
  • kifoszt, kirámol, megkopaszt (bizalmas), megrövidít, megkurtít, kipakol (szleng), kizsebel (bizalmas), kicsontoz (szleng), lepúrol (szleng), prédát tesz (valamiben) (régies)

kikötő

főnév
  • kikötőhely, kikötőváros, rév, hajórév, révhely, tengeröböl, hajóállomás, horgonyzóhely, rakpart, rakodópart, kirakodóállomás, kirakodóhely, kiszálló (régies), móló, dokk, stég
  • repülőtér, reptér
  • menedék, enyhely (régies), búvóhely
  • nyugalom, béke

haraszt

főnév
  • avar
  • erdő, csalit, cserjés, bozót (tájnyelvi), pagony, csepőce (régies, tájnyelvi), cseprente (tájnyelvi), csutaj (tájnyelvi), ciher (tájnyelvi), eresztvény (tájnyelvi), bige (tájnyelvi), csere (tájnyelvi)

kiutasít

ige
  • kitilt, kitoloncol, relegál (régies), kizsuppol
  • kiküld, kitessékel, kizavar, kikerget, kiűz, kidob, kipenderít, kiebrudal, kihajít, kitoloncol, kiteszi a szűrét, ajtót mutat (valakinek), kitranszportál (régies)

mindennapi

melléknév
  • naponkénti, mindennapos
  • banális, köznapi, szimpla (bizalmas), hétköznapias, lapos, szokott, szokásos, közönséges, prózai, profán (idegen), konvencionális, vulgáris, ordináré, általános, szokványos, megszokott, hétköznapi, átlag, tucat, semmitmondó, elkoptatott, közhelyszerű, elcsépelt, kicsinyes, átlagos, sablonos, elnyűtt, triviális

nagyvállalat

főnév
  • nagyüzem, kombinát, tröszt, monopólium, konszern

csapadék

főnév
  • permet, permeteg (választékos), precipitátum (szaknyelvi), csapadékvíz (szaknyelvi)
  • eső, zápor, hó, hódara
  • lecsapódás, kicsapódás, üledék, reziduum (szaknyelvi), borseprő, alj
  • iszap, salak

poloska

főnév
  • polos (bizalmas), féreg, bodobács, csimasz (tájnyelvi), bence (régies)
  • (szleng): lehallgatókészülék

önszántából

határozószó
  • önként, szabadon, készakarva, kéretlenül, magánszorgalomból, magamagától, magától, benevolenter (idegen)

megromlik

ige
  • megrohad, megbüdösödik, megavasodik, megbuggyan, megzápul, megposhad, megerjed, megsavanyodik, megecetesedik, megpenészedik, megcsiccsed (tájnyelvi), megtörik, megpimpósodik (tájnyelvi), megzákányosodik (tájnyelvi)
  • elromlik, csődöt mond, tönkremegy

meghajol

ige
  • bókol, hajlong, hajbókol, meghajlik
  • meghajtja magát, megsüvegel, kalapot emel
  • tisztel, tiszteleg, tiszteletet ró le
  • beadja a derekát, enged, fejet hajt, elfogad, meghódol

méltatlankodás

főnév
  • elégedetlenség, nemtetszés, neheztelés, visszatetszés, ellenérzés, fölzúdulás, bosszankodás, felháborodás, indignáció (idegen), dohogás (bizalmas), böstörgés (tájnyelvi)

öcs

főnév
  • testvéröcs, öcskös (bizalmas), öcsi (bizalmas)
  • férfi testvér, fitestvér, fivér, egytestvér, testvér szerint való atyafi (régies)
  • unokaöcs
  • (tájnyelvi): húg

megszüntetés

főnév
  • beszüntetés, megsemmisítés, eltörlés, eloszlatás, berekesztés, lezárás
  • érvénytelenítés, hatálytalanítás, hatályon kívül helyezés
  • orvoslás

lever

ige
  • leüt, lelök, ledönt, lesodor, letaszít
  • lekatancol (tájnyelvi), lekavar (tájnyelvi), lezuhít (tájnyelvi), leberhel (tájnyelvi)
  • legyőz, megsemmisít, szétver, szétzúz, szétmorzsol, megdönt, elpusztít, elnyom, eltipor, eltapos, elfojt, vérbe fojt, diadalt arat (valaki fölött)
  • elcsüggeszt, elszomorít, elbúsít, lesújt, letör, lehangol, megrendít, porba sújt, letaglóz, megráz, földhöz vág, elkedvetlenít, kedvét szegi (valakinek), kedvét veszi (valakinek), elszontyolít, indiszponál (idegen), deprimál, lehervaszt (szleng), lelomboz (szleng)
  • (tájnyelvi): rávesz, lábáról levesz
  • lebeszél
  • (földbe): rögzít, leüt, ledöngöl (tájnyelvi), lesulykol, ledöböcsköl (tájnyelvi), lesupál (tájnyelvi), lezuhol (tájnyelvi)
  • (figurát): kiüt, leszed, levesz, leüt
  • (eső növényt): megdönt, földre dönt, megtör
  • (árat): lecsökkent, lenyom, leszorít
  • (bizalmas): legépel, lekopogtat, lepötyögtet, leír

mérce

főnév
  • mérőeszköz, mérőműszer, mérőedény, mérőléc, mérőrúd, mérővessző, colstok, méterrúd, méter, szintmérő, vízállásjelző, vízállásmérő, ugrómérce, kitűzőrúd
  • (régies): mérő, gabonamérték
  • mérték, igény, követelmény, szint, kánon (szaknyelvi), norma, etalon (szaknyelvi)

önkényes

melléknév
  • önhatalmú, zsarnoki, despotikus