kénytelen szinonimái

melléknév
  • (állítmányként): muszáj, köteles, szükséges, kikerülhetetlen, elkerülhetetlen
  • (régies): kényszerű, erőltetett, szükséges, kényszeredett

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

buktató

főnév
  • akadály, gát, nehézség, probléma
  • (szleng): detektív, nyomozó, szimat (szleng), farkas (szleng)

emlékirat

főnév
  • memoár (választékos), visszaemlékezés, naplójegyzet, önéletrajz, életrajz, önéletírás
  • beadvány, előterjesztés, memorandum (szaknyelvi), elaborátum (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kénytelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

káplár

főnév
  • tizedes, altiszt

igazít

ige
  • állít, szabályoz, adjusztál (szaknyelvi), idomít, javít, átállít, applikál (idegen), helyesbít, jobbít (régies), kijavít, beállít, igazint (tájnyelvi)
  • alakít, módosít
  • irányít, küld

humusz

főnév
  • televény (szaknyelvi), televényföld, termőföld, termőtalaj

harsona

főnév
  • puzon (idegen), pozaun (idegen), trombon (szaknyelvi), fanfár
  • kürt

kedvezményes

melléknév
  • engedményes, leszállított, jutányos
  • kiváltságos, kivételes, protekciós, preferenciális (idegen), kedvezményezett

kihány

ige
  • kivet, kidob, kiszór, kihajít, kipenderít, kilapátol, kidobál
  • kiokád, kiad, kiöklendez, visszaad, kirókáz, viszontlát (bizalmas), kibuk (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): sujtásoz, cifráz, kivarr

szemellenzős

melléknév
  • (sapka): ellenzős (tájnyelvi), simléderes (tájnyelvi)
  • szűk látókörű, elfogult, korlátolt, rövidlátó, begyepesedett, vaskalapos, provinciális (idegen), vidékies

gonoszkodik

ige
  • kötődik, incselkedik, huncutkodik, csintalankodik, mókázik, heccelődik, cicázik, évődik, ingerkedik, enyeleg, böllenkedik (tájnyelvi), latorkodik (régies), tolvajkodik (régies)
  • bánt, kínoz, gyötör

gégészet

főnév
  • laringológia (szaknyelvi)

elkiált

ige
  • (elkiáltja magát): elkurjantja magát, felkiált, elordítja magát, elrikkantja magát

gyenge, gyönge I.

melléknév
  • erőtlen, elesett, legyengült, leromlott, energiátlan, bágyadt, fáradt, pilledt
  • vézna, nyápic, csenevész, törékeny, beteges, fejletlen, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), venyige (szleng), hadibéna (szleng), halnivaló (tájnyelvi), nyüszüge (tájnyelvi)
  • munkaképtelen, hasznavehetetlen Sz: a szél is elfújja; alig áll a lábán; elfújja, mint aszott szénát a szél; erős, mint a kócmadzag; erős, mint aki csutkán telelt; erős, mint a sörecet; erős, mint az oláh ecet, két liter egy főzet; erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kígyó; erőtlen, mint a tót kaszás; gyenge lábon áll; gyenge, mint a puliszka; gyenge, mint a bőrehagyott kígyó; gyenge, mint a pókháló; gyenge, mint a harmat; gyenge, mint az őszi légy; hálni jár belé a lélek; jó húsban van, fél kézzel eszi a nápolyit; majd elfújja a szél; olyan erőtlen, még a lehelet is árt neki; olyan, mint a váltott gyerek; olyan, mint az árnyékon nőtt bodza; rossz bőrben van; szédeleg, mint az őszi légy
  • korai, fiatal, zsenge, tejes
  • puha, lágy, finom
  • erélytelen, puhány, elpuhult, határozatlan, gyengekezű, tehetetlen, gyámoltalan, pipogya
  • befolyásolható, ingatag, bizonytalan, habozó
  • gyatra, silány, elégtelen, vacak, jelentéktelen, csekély, gyér, szerény
  • hatástalan, ügyetlen
  • (szél): enyhe, mérsékelt
  • (ebéd): könnyű, sovány, tartalmatlan, híg
  • (hang): halk, suttogó, fályolos, fakó, erőtlen

kimagasló

melléknév
  • kiváló, kitűnő, kiugró, kiemelkedő, jelentékeny, jeles, jelentős, eredményes, páratlan, legelső, legnagyobb, rendkívüli, óriási, fontos, tekintélyes, neves, hírneves, nagyhírű, közismert, utolérhetetlen, összehasonlíthatatlan, elsőrangú, illusztris, domináns (idegen), prominens, eminens, excellens (régies)

kólint

ige
  • (fejbe kólint): fejbe üt, lecsap, somodorint (régies)
  • (fejbe kólint): meglep, megdöbbent, elképeszt

megbírál

ige
  • elbírál, kritizál
  • kiveséz, kizsigerel (bizalmas), megkritizál, szétszed (bizalmas), ízekre szed, darabokra szed, bírálat tárgyává tesz, megítél, minősít, recenzeál (szaknyelvi), lehord (bizalmas), leránt (bizalmas)

lecsillapodik

ige
  • lehiggad, lelohad, lenyugszik, megnyugszik
  • megenyhül, megcsendesedik, megbékül
  • kijózanodik
  • mérséklődik, elcsitul, alábbhagy
  • megjuhászodik, megkanászodik (tájnyelvi), megkezesedik (tájnyelvi), megszelhül (tájnyelvi)

képeslap

főnév
  • anziksz (régies), művészlap, üdvözlőlap, képes levelezőlap
  • magazin, képes folyóirat

kanyaró

főnév
  • morbilli (szaknyelvi), csécs (régies), ripacs (tájnyelvi)

kibicsaklik

ige
  • megrándul, kificamodik, kicsuklik (tájnyelvi), kimegy, kifordul, kimarjul (tájnyelvi)
  • elakad, megbotlik

látás

főnév
  • a szeme világa (valakinek), látóképesség
  • szemlélet
  • tekintet, szem (tájnyelvi), visus (idegen)
  • (régies): látvány, látomás, látat (régies), jelenés, tünet
  • (választékos): látásmód

keresztüljut

ige
  • átjut, túljut, áthatol, átjön, átcsúszik
  • átvergődik

illeték

főnév
  • díjszabás, árfolyam
  • adó, díj, vám

kiérdemel

ige
  • rászolgál, megszolgál, érdemes (valamire)

lebír

ige
  • legyűr, leteper, legyőz, leküzd, felülkerekedik