megrázkódtatás szinonimái

főnév
  • csapás, megrendülés, megpróbáltatás, trauma (idegen), sokk, stressz, baj
  • zavar, kudarc, válság, kellemetlenség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elmeszesedés

főnév
  • mészlerakódás, szklerózis (szaknyelvi)

vállalat

főnév
  • üzem, gyár, cég, firma (régies), társaság, vállalkozás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megrázkódtatás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meghátrál

ige
  • visszavonul, visszafordul, megfutamodik, elmenekül, elfut, visszakozik, kitér, visszahúzódik, visszariad, visszahökken, visszaretten, visszahőköl, megtorpan, visszatorpan (régies), retirál (régies), deferál (idegen), kapitulál (szaknyelvi), takarodót fúj, visszatáncol, visszalép, elszelel, behódol, beadja a derekát, enged, megadja magát, elszáll a bátorsága, meghunyászkodik

leszámít

ige
  • levon, leszámol, csökkent, enged, elvesz
  • kivon
  • figyelmen kívül hagy, eliminál

lejt

ige
  • ereszkedik, hajlik, dől, esik, aláfut, alávezet
  • (táncot): lépeget, jár, rop, táncol
  • megy, vezet

kötőhangzó

főnév
  • előhangzó

megmenekülés

főnév
  • megszökés, elmenekülés, megmenekedés (tájnyelvi)
  • megszabadulás, kibontakozás

messiás

főnév
  • megváltó, üdvözítő
  • Jézus Krisztus

zabla, zabola

főnév
  • fék, gát, korlátozás, akadály
  • (tájnyelvi): pállás, pállottság

kipenderít

ige
  • kiperdít, megperdít, megforgat
  • kidob, kihajít, kitesz, kivág, kirak, kivet, kilök, kiceférít (tájnyelvi), kiheppent (tájnyelvi), kikarít (tájnyelvi), kisöndörít (tájnyelvi), kiutasít, kiűz, kikerget, kiebrudal, kitúr, kicsap, kirúg, kitaszít, kizár, kitilt
  • eltávolít, elbocsát, felmond, felment, meneszt, kipaterol (bizalmas)

kikezd

ige
  • kárt okoz, csorbát ejt (hírnéven), aláás
  • beleköt (valakibe), kötözködik, szembeszáll, megtámad, packázik, ingerel, izgat, kiköt (valakivel) (régies), kijátszik (tájnyelvi), kitesz (tájnyelvi), ujjat húz, frocliz (bizalmas), provokál, összeakasztja a bajuszt (valakivel)
  • szemez (bizalmas), kacérkodik, kokettál, megismerkedik, felkínálkozik, felajánlkozik, összeszűri a levet

haragszik

ige
  • mérgelődik, bosszankodik, morog, dúl-fúl, acsarkodik, zabol (szleng), vicsorog, dohog, duzzadoz (tájnyelvi), fujakodik (tájnyelvi), horgol (tájnyelvi)
  • neheztel, appehendál (régies), orrol, fúj (bizalmas), pikkel (bizalmas), pipás (valakire) (szleng), kirúg (valakire) Sz: falra mászik, a plafonon van; az orrában van (valami); be van gerjedve; csomót kötött az orrán; dúl- fúl mérgében; ellenszenvvel viseltetik (valaki iránt); emészti a méreg; epét hány; foga van rá; fogát vicsorítja (választékos); forr az epéje; forr benne a lélek; fortyog a dühtől; fortyog benne a harag; görbe szemmel néz (valakire); hülyét kap; konyít reá, mint a rossz ló az országútra; lila a feje; majd megpukkad; majdnem a lúdméreg eszi meg; nehéz szíve van (valakire); nem lát a pipától (szleng); pöszög, mint a kása; rágja a nyelvét; reszket a dühtől; szikrázik a szeme haragjában; szívja magát; tüzet fúj az orra likán; üti a guta; van valami a begyében; vasvillaszemeket mereszt; vöröset lát

kitörik

ige
  • eltörik, (ablak) betörik

mindenáron

határozószó
  • mindenképpen, ha törik, ha szakad, okvetlenül, föltétlenül, tűzzel-vassal, inde-unde (tájnyelvi) Sz: ha mindjárt az agya hajtja is; ha a fene fenét eszik is

nagyság

főnév
  • mérték, arány, fok, méret
  • terjedelem, öblösség, magasság, bőség, tágasság, kiterjedés, kaliber
  • fontosság, jelentőség, hatalmasság, jelentékenység, nagyszerűség
  • kiválóság, kitűnőség, titán

csaló

melléknév, főnév
  • szélhámos, szemfényvesztő, széltoló (bizalmas), hazug, kalandor, panamista (régies), svihák (bizalmas), svindler (bizalmas), simlis (szleng), linkóci (bizalmas), gauner (bizalmas), imposztor (régies), falzifikátor (választékos), hochstapler (idegen), sarlatán, szédelgő, kókler (bizalmas), sipista (régies)

polgári II.

főnév
  • (bizalmas): polgári iskola

önkielégítés

főnév
  • maszturbálás (szaknyelvi), maszturbáció (szaknyelvi), onanizálás (szaknyelvi), onánia (szaknyelvi), önfertőzés (régies), fürge ujjak öt perce (tréfás)
  • (férfié): rejsz (szleng), rejszolás (szleng), zsebhoki (tréfás), hokizás (szleng)

megrendít

ige
  • megrenget, megmozgat, meghimbál, megtántorít, megrenget
  • földhöz vág
  • letör, lesújt, megráz, lever, megvisel, a földhöz vág, megdöbbent, meghökkent, elképeszt, sokkol, fölzaklat, megindít, meghat, elérzékenyít, megríkat, megingat, megrázkódtat

meggyőző

melléknév
  • kifejező, ékesszóló, beszédes, eklatáns, ékes, hitető, elfogadható, döntő, önmagáért beszélő, kétségbevonhatatlan, ellenállhatatlan, tagadhatatlan, nyomós, súlyos, hitelt érdemlő, bizonyító erejű, világos, frappáns

mellső

melléknév
  • elülső, első

óvatos

melléknév
  • elővigyázatos, vigyázatos (régies), körültekintő, előrelátó, megfontolt, meggondolt, tartózkodó, józan, rezervált, taktikus (idegen), gondos, gyanakvó, éber, bizalmatlan, vigyázó (régies) Sz: az aludttejet is megfújja; gyanakvó, mint a varjú; szemhéj alatt is vigyáz; tapogatva jár; tojást visz
  • tapintatos, kíméletes

megszólít

ige
  • aposztrofál (idegen), adresszál (régies), hozzáfordul, szóba áll (valakivel), szóba elegyedik (valakivel), beszédbe ered (valakivel)

levélbélyeg

főnév
  • bélyeg, postabélyeg

menyét

főnév
  • mustela, nivalis, hölgy (régies)

önfejű

melléknév
  • makacs, csökönyös, nyakas, dacos, akaratos, konok, keményfejű, makrancos, engedetlen, fejes (tájnyelvi), makrafánc (tájnyelvi), vasfejű, betonfejű (szleng), agyas, megátalkodott, megrögzött, szívós, hajthatatlan, tántoríthatatlan, intranzigens (idegen)