kikezd szinonimái

ige
  • kárt okoz, csorbát ejt (hírnéven), aláás
  • beleköt (valakibe), kötözködik, szembeszáll, megtámad, packázik, ingerel, izgat, kiköt (valakivel) (régies), kijátszik (tájnyelvi), kitesz (tájnyelvi), ujjat húz, frocliz (bizalmas), provokál, összeakasztja a bajuszt (valakivel)
  • szemez (bizalmas), kacérkodik, kokettál, megismerkedik, felkínálkozik, felajánlkozik, összeszűri a levet

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ellenőr

főnév
  • felügyelő, felülvizsgáló, cenzor, revizor

publikál

ige
  • kiad, közzétesz, közread, nyilvánosságra hoz, megjelentet, kinyomtat, leközöl, közöl
  • kihirdet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kikezd szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiadó I.

melléknév
  • bérelhető, bérbe vehető, bérbe adó, elfoglalható, igénybe vehető

jelen II.

főnév
  • ma, jelenkor
  • pillanat

iszalag

főnév
  • ördögcérna, semfűsemfa

hoki

főnév
  • jégkorong, jégkorongozás, jéghoki
  • gyeplabda
  • lovaspóló

kifogás

főnév
  • kihúzás, kihalászás
  • mentség, mentő körülmény, ürügy, kibúvó, mentegetődzés, mentegetőzés, teketória, pretextus (idegen), szabadkozás, egérút, kiskapu (bizalmas), kiút, kibeszéd (tájnyelvi)
  • rosszallás, hibáztatás, elítélés, ellenvetés
  • panasz, reklamáció

kocka

főnév
  • (szaknyelvi): hexaéder (szaknyelvi), hatlap (régies)
  • dobókocka
  • négyzet, mező, négyzetrács

szökken

ige
  • szökik, szökell, ugrik, pattan
  • (valahol): terem, odaugrik, odapattan
  • (vér): felszökik, lövell
  • (ár): felmegy, felszökik

hajviselet

főnév
  • frizura, hajzat, haj

háborús

melléknév
  • hadviselő, harci, hadi, katonai
  • zavaros, nyugtalan, feszült

elvásik

ige
  • elkopik, elfoszlik, elfeslik, eldörzsölődik (tájnyelvi), elkeshed (tájnyelvi)
  • (fog): elvásolódik (tájnyelvi), elvásul (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): eltelik, elenyészik, elmúlik
  • elfogy (tájnyelvi), elhasználódik (tájnyelvi)

harántsüllyedés

főnév
  • bokasüllyedés, lúdtalp (bizalmas), rucatalp (tájnyelvi)

konfirmáció

főnév
  • jóváhagyás, megerősítés
  • (szaknyelvi): konfirmációlevél, megerősítő okirat
  • (szaknyelvi): befogadás (egyházközségbe)

közjog

főnév
  • államjog

mégse, mégsem

határozószó
  • annak ellenére sem, csak azért sem

lovag

főnév
  • gavallér, udvarló, széptevő, fiú
  • hódoló
  • keresztes vitéz, vitéz, ritter (idegen), caballero (idegen), cavalier (idegen), knight (idegen)
  • (régies): lovas(régies)

kikölt

ige
  • kotlik, kotol (tájnyelvi)

kezdetleges

melléknév
  • fejletlen, elmaradott, csökevényes, elemi, kiforratlan, satnya, tökéletlen, primitív, alacsonyrendű, embrionális (idegen), nyers, vázlatos, hevenyészett, odavetett, gyermekded, gyerekes, gyermeki, gyermekcipőben járó

kitalált

melléknév
  • kieszelt, kitervelt, kiagyalt, költött, koholt, alaptalan, mondvacsinált, kifundált (bizalmas), elképzelt, képzeletbeli
  • mondai, mitikus, legendás
  • megtévesztő, félrevezető, légből kapott, fals, fiktív, illuzórikus, abszurd, utópisztikus

libabőrös

melléknév
  • lúdbőrös, babos (tájnyelvi), borsókás (tájnyelvi), borzadt (tájnyelvi), csirkebőrös (tájnyelvi)

kínoz

ige
  • bánt, üt, ver, gyötör, sanyargat, marcangol, szorongat, nyomorgat, csigáz (régies), epeszt, hóhérol (régies)
  • bosszant, zaklat, háborgat, nyugtalanít, ingerel, piszkál, emészt, nyaggat, nyúz, szipolyoz, öl, rág, mardos, szaggat, tép, nyüstöl (bizalmas), vegzál (régies), buzerál (szleng), molesztál, macerál, szekál, szekíroz, szurkapiszkál, frocliz (bizalmas), zrikál (szleng)

jogkör

főnév
  • hatáskör, tevékenységi kör, jogosítvány, illetékesség, szféra (régies)
  • hatalom, befolyás, uralom

kívánság

főnév
  • óhaj, vágy, kívánalom, kívánnivaló, kívánat (régies), desiderium (régies), kérés, kérelem, óhajtás, igény

lombos

melléknév
  • leveles, fürtös (régies)
  • lomblevelű (erdő)