megkeresztelkedik szinonimái

ige
  • felveszi a keresztséget, keresztvíz alá hajtja a fejét
  • kikeresztelkedik, áttér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jutalom

főnév
  • díj, versenydíj, kitüntetés, koszorú (régies)
  • prémium, anyagi ösztönző, sikerdíj, ajándék, pályabér (régies)
  • elismerés, köszönet, dicséret, megbecsülés

export

főnév
  • árukivitel, kivitel, exportálás, kiszállítás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megkeresztelkedik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megdorgál

ige
  • megfedd, leszid, megmossa a fejét, ostoroz, megpirongat, megró, lehord (bizalmas), leteremt, figyelmeztet, megleckéztet, int, szemrehányást tesz, rendreutasít, letol (bizalmas), hibáztat, korhol, meghurít (tájnyelvi), megmosdat (tájnyelvi), megregnál (tájnyelvi)

lejárat1

ige
  • megszégyenít, eláztat (szleng), leéget (szleng), blamál (bizalmas), dezavuál (idegen), diszkreditál (idegen), kompromittál (idegen) Sz: kínos helyzetbe hoz; rossz hírbe hoz
  • (lejáratja magát): megszégyenül, leég (bizalmas), lebőg (szleng)

lebélyegez

ige
  • lepecsétel, megbélyegez, megstempliz (régies)

kovács

főnév
  • vasműves

meghajt2

ige
  • összehajt
  • meghajlít, meggörbít, begörbít, görbeszt (tájnyelvi), behajlít

mellékvonal

főnév
  • szárnyvonal, szárnyvasút, elágazás, leágazás
  • (telefon): mellékállomás, alállomás, mellék

visszasüllyed

ige
  • alásüllyed, lesüllyed, elmerül, alámerül
  • visszaesik

kijavít

ige
  • megjavít, helyreállít
  • átjavít, helyesbít, helyreigazít, módosít
  • kipofoz (bizalmas), reparál, tataroz, befoltoz, kiigazít, rendbe hoz, korrigál, emendál (régies), restaurál, helyrehoz, jóvátesz, rekonstruál, renovál, bestoppol

kidől

ige
  • ledől, kiomol, kifordul
  • kiborul, kiömlik, kifolyik, kiürül
  • szétpereg, szétszóródik
  • összerogy, kimerül, kifárad, elfárad, elgyengül, elalél
  • meghal

halálfej

főnév
  • csontkoponya (régies)

királyfi

főnév
  • herceg, trónörökös

mer

ige
  • merészel, bátorkodik, merészkedik, kockáztat, reszkíroz (bizalmas), veszi a bátorságot
  • merít, kimér, kikanalaz

munkálat

főnév
  • munka, művelet, operáció, elaborátum (idegen)

cibál

ige
  • húzgál, rángat, ráncigál, huzigál, megtépáz, tépáz, tépdes, húz, vonszol, szaggat, cibáz (tájnyelvi), cincál (tájnyelvi), csupáz (tájnyelvi), gyámbál (tájnyelvi), gyámbász (tájnyelvi), gyepál (tájnyelvi)

pettyes, pöttyös

melléknév
  • barkás (régies), hímes (régies), babos (tájnyelvi), foltos, pettyegetett, pettyezett, botykás (tájnyelvi), kendermagos, iromba (tájnyelvi)
  • szeplős

orozva

határozószó
  • orvul, alattomban, titokban, titkon, rejtve, lopva, suttyomban, észrevétlenül

megkímél

ige
  • megvéd, megóv, megvédelmez, megment, mentesít, megoltalmaz(valakivel)
  • megőriz, vigyáz (valamire), ügyel (valamire)

megborzad

ige
  • elborzad, megretten, elszörnyed, eliszonyodik, beleborzad, borzadály fogja el

megtámaszt

ige
  • támasztékkal ellát, alátámaszt, nekitámaszt, meggyámolít (tájnyelvi), dermeszel (tájnyelvi)

olvadás

főnév
  • enyhülés, felengedés
  • ellágyulás, meghatódás, elérzékenyülés

megnősül

ige
  • megházasodik, házasságot köt, egybekel (választékos), megesküszik (valakivel), frigyre lép, családot alapít, feleséget vesz (tájnyelvi), megfeleségesedik (tájnyelvi) Sz: asszonyt visz a házhoz, belép a becsületes emberek sorába; igába fogja magát

lemásol

ige
  • átmásol, tisztáz, lekopíroz, lekópiáz (régies), lepárol (tájnyelvi), duplikál (idegen), bemásol, letisztáz
  • lenéz, koppint (szleng)
  • xeroxoz, stencilez
  • utánoz, lemintáz, lekopíroz, lenéz (valakiről), leír, lekoppint, lepuskáz
  • plagizál

megvasal

ige
  • sínez, pántol, abroncsoz
  • megpatkol
  • (régies): megbilincsel, bilincsbe ver, vasra ver
  • kivasal, kisimít, ránctalanít

orgonál

ige
  • (tájnyelvi): bőg, bömböl, sír, üvölt
  • (szél): zúg, üvölt