bolygat szinonimái

ige
  • (ügyet): feszeget, piszkál, firtat, vizslat
  • háborgat, zaklat, zavar, nyugtalanít, izgat
  • kotorász, kutat, kutakodik (tájnyelvi), kutaszkodik (tájnyelvi), stenkerol (szleng), hajdorgat (tájnyelvi), bozgat (tájnyelvi), kotonoz (tájnyelvi), motorász (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nyafog

ige
  • panaszkodik, siránkozik, pityereg, nyűgösködik, nyűglődik, nyavalyog, nyöszörög, sápítozik, sopánkodik, jajveszékel, nyafkál (tájnyelvi), vernyákol (tájnyelvi), nyávog, vinnyog, máncog (tájnyelvi)

süketség, siketség

főnév
  • hallásvesztés, halláshiány
  • nagyothallás
  • botfülűség
  • érzéketlenség, tompaság, közömbösség
  • ostobaság, blődség, szamárság
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bolygat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bevarr

ige
  • beölt, összevarr, megvarr, összetűz, bestoppol
  • szűkít, bevesz
  • belevarr, belehímez
  • (szleng): lecsuk, bebörtönöz, fogdába zár, bekasztliz (szleng), rács mögé dug (bizalmas), hűvösre tesz (bizalmas), lesittel (szleng), bekóteroz (tájnyelvi)

aukció

főnév
  • (régies): árverés, kótyavetye (régies), áresés, kiárusítás

átejt

ige
  • (szleng): becsap, félrevezet, megtéveszt, beugrat, rászed, elbolondít, megcsal, megtréfál, felültet (bizalmas), bepaliz (bizalmas), átráz (bizalmas), átver (bizalmas), átvág (szleng), megetet (szleng), befírol (szleng), meghintáztat (szleng), átcsesz (szleng), átbasz (durva) Sz: a bolondját járatja (valakivel); lóvá tesz; csőbe húz (szleng); átdob a palánkon (szleng)

akasztófa

főnév
  • bitó (választékos), bitófa, törvényfa (régies), lámpavas (bizalmas), haloványfa (tájnyelvi), búfelejtő (tájnyelvi), búoszlató (tájnyelvi)

blanketta

főnév
  • űrlap, nyomtatvány, fehérlet (régies), üreslevél (régies)

címlap

főnév
  • előlap, fedőlap, borító, homlok (régies)

kispap

főnév
  • papnövendék, növendékpap, teológus, szeminarista (régies), levita (idegen)
  • (tájnyelvi): segédlelkész, káplán

családanya

főnév
  • mater familias (idegen)

dacol

ige
  • dacoskodik, ellenszegül, nekiszegül, szembeszáll, akaratoskodik, önfejűsködik, durcáskodik, makrancoskodik, truccol (bizalmas), duzzog, berzenkedik, megátalkodik, fellázad, ujjat húz (valakivel), rúgkapál, kapálódzik, rugdalódzik, rebelliskedik (régies), fejeskedik (tájnyelvi)

érett

melléknév
  • édes, megpuhult, ért (tájnyelvi)
  • felnőtt, nagykorú, anyányi, ivarérett, kifejlett
  • meglett, érettségizett, maturált (régies)
  • kiérlelt, kiforrott, átgondolt

elfecseg

ige
  • elmond, elárul, kibeszél, kifecseg, elpletykál, elköp (szleng), elszól, kikotyog (bizalmas), kikottyant (bizalmas)

bombázás

főnév
  • bombatámadás, bombavetés, bombardírozás (régies), bombardozás (régies), légitámadás

betöltetlen

melléknév
  • kitöltetlen, szabad, üres, lakatlan, tiszta, fehér
  • (állás): megüresedett, ellátatlan, megürült, vákáns (idegen)

buzog

ige
  • pezseg, bugyog, erjed, zubog, forr, fortyog, fő, gyöngyözik, bugyborékol, habzik, örvénylik, buzgólkodik, szorgoskodik, lelkesedik, rajong, nyüzsög, igyekszik, iparkodik, serénykedik, bugyozik (tájnyelvi)
  • ömlik, árad, zúdul

elektromos

melléknév
  • villamos, villanyos (régies), elektrikus (régies), delejes (régies)

botlik, botol

ige
  • csetlik-botlik, botladozik, döccen, gyarlik (tájnyelvi), bakik (tájnyelvi)
  • félrelép, téved, melléfog, hibázik, vétkezik
  • (ritmus): döccen, sántít
  • (valakibe): belebotlik, rábukkan, ráakad, rálel, rátalál, összefut (valakivel)

babrál

ige
  • tapogat, hozzányúl, piszkál, birizgál, fogdos, babirgál (tájnyelvi), baszkurál (tájnyelvi), bizirgél (tájnyelvi), bizergál (tájnyelvi), csesztet (szleng), buzerál (szleng), cseszeget (durva)
  • pepecsel, piszmog, bíbelődik, vacakol, szöszmötöl, motoszkál

céltábla

főnév
  • cél, célpont

élettartam

főnév
  • élethossz, életidő (régies)
  • fennállás, létezés