megfeszül szinonimái

ige
  • meghúzódik, kifeszül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

idióma

főnév
  • kifejezés, szókapcsolat, állandósult szószerkezet
  • (régies): nyelv
  • beszédmód, beszédmodor, beszédstílus
  • nyelvjárás, tájnyelv, tájszólás, dialektus (szaknyelvi), csoportnyelv, rétegnyelv

csúfondáros

melléknév
  • kárörvendő, rosszmájú, gúnyos, gunyoros, kötekedő, évődő, incselkedő, kihívó, fullánkos (megjegyzés), csípős, ironikus, szatirikus, cinikus, lekicsinylő, kaján, szúrós, epés, harapós, gonoszkodó, fanyar, maliciózus, szarkasztikus (választékos)
  • (tájnyelvi): csúnya, csúf, rút, ronda
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megfeszül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

masszíroz

ige
  • gyúr, dögönyöz, ken (régies), dömöcköl (tájnyelvi), masszírol (tájnyelvi), maricskál (tájnyelvi), dörzsöl, gyömöszöl, nyomogat, nyomkod

lebír

ige
  • legyűr, leteper, legyőz, leküzd, felülkerekedik

láda

főnév
  • rekesz, rakasz (tájnyelvi), kaszni (régies), szuszék (tájnyelvi), szökrény (tájnyelvi), ferslóg (régies), ferslág (régies)
  • kazetta, ládikó (bizalmas), doboz, skatulya, szelence
  • koporsó
  • szarkofág (szaknyelvi)
  • postaláda, levelesláda

konfirmáció

főnév
  • jóváhagyás, megerősítés
  • (szaknyelvi): konfirmációlevél, megerősítő okirat
  • (szaknyelvi): befogadás (egyházközségbe)

megcsókol

ige
  • csókot ad, csókot nyom (valamire), lesmárol (szleng), apol (régies), megapol (tájnyelvi)
  • megpuszil, puszit ad

megtámadhatatlan

melléknév
  • bevehetetlen, legyőzhetetlen
  • feddhetetlen, sérthetetlen, erkölcsös(bizalmas)(tájnyelvi)
  • biztos, vitán felül álló
  • megfellebbezhetetlen, jogerős, végérvényes

világégés

főnév
  • (választékos): világháború

kicsinál

ige
  • (bizalmas): kieszközöl, kijár, elintéz, kiszorít
  • kitervel, előkészít
  • (szleng): elbánik (valakivel), kikészít (szleng), kimerít, elfáraszt
  • megöl, hidegre tesz (bizalmas)

kétkedik

ige
  • kétkedik, kételye támad, kétell, tamáskodik, hitetlenkedik, kéteskedik (tájnyelvi), kétségeskedik (régies), megkérdőjelez, vitat, kétségbe von, bizalmatlankodik, aggályoskodik, kötve hiszi
  • bizonytalankodik, tétovázik, ingadozik, határozatlankodik, habozik, hezitál

habkő

főnév
  • súrlókő (régies), tajtékkő (régies), tufa (szaknyelvi)

kikezel

ige
  • meggyógyít, kigyógyít, kikúrál, kiorvosol (tájnyelvi)

megvilágít

ige
  • megvilágosít (régies), bevilágít, kivilágít, fénybe borít (választékos)
  • (szaknyelvi): exponál (idegen)
  • rávilágít, fényt derít (valamire), világot derít (valamire), világosságot derít (valamire), fényt vet (valamire), megértet, tisztáz, megmagyaráz, elmagyaráz, értelmez, kommentál, illusztrál, szemléltet, demonstrál

mokány

melléknév
  • zömök, izmos, erős, keménykötésű, vaskos
  • szívós, stramm (bizalmas), belevaló (bizalmas), rátermett, bátor, kemény
  • önérzetes, határozott, hetyke (régies), kackiás, karakán
  • (régies): durva, vad, goromba, nyers, paraszt, idomtalan

bunkó II.

melléknév
  • (szleng): tahó (tájnyelvi), udvariatlan, modortalan, barátságtalan, faragatlan, bárdolatlan, goromba, durva, alpári, közönséges, műveletlen, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, betonfejű (szleng), dinnye (szleng)

pátriárka

főnév
  • ősatya
  • aggastyán, vénember, öregember, matuzsálem (idegen)

offenzíva

főnév
  • támadás, attak, előnyomulás, benyomulás, ostrom, betörés, elözönlés, beáradás, rajtaütés, megrohanás, lerohanás, invázió
  • roham
  • agresszió

megfog

ige
  • megszorít, megmarkol, megragad, megkap, kézbe vesz, megcsíp (bizalmas), dikol (tájnyelvi), elkap
  • elfog, elcsíp, letartóztat, nyakon csíp
  • rajtakap, rajtaér
  • megnyer, meghódít, megkaparint magának
  • lebilincsel, lenyűgöz, meghat, megkap, megejt, megérint, megindít
  • visszatart, megállít, megakaszt
  • megköt (talajt)
  • megfegyelmez, megreguláz, kordában tart
  • (tájnyelvi): gyökeret ereszt, meggyökeresedik, megered, megfakad
  • összefog, beszínez
  • (átok): beteljesedik, végbemegy, megfogan

masíroz

ige
  • menetel, marsol (tájnyelvi), vonul

megorront

ige
  • megszimatol, megsejt, megérez, kiszimatol, megszagol, kiszagol (bizalmas), megneszel(valamiről)

ócska

melléknév
  • használt, viselt, viseltes, színehagyott, molyette, molyrágta, rongyos, kiszolgált, idejétmúlt, idejemúlt, avítt, kopott, ütött-kopott, elnyűtt, szedett-vedett, kafac (tájnyelvi), kopodalom (tájnyelvi), hajdináré (tájnyelvi), hinyott-hányott (tájnyelvi)
  • silány, rossz, hitvány, szar (durva), gyatra, rozoga, vacak, szegényes, ramaty, eladhatatlan, selejtes, csapnivaló, bóvli, rozzant, kacat, tré (szleng), snassz (bizalmas), semmit érő (tájnyelvi), értéktelen, vicikvacak, piti (bizalmas)
  • régi, öreg, szakállas, elkoptatott, semmitmondó
  • vízözön előtti, időmarta (választékos), időrágta, avult, elavult, muzeális, elcsépelt

meghökkent

ige
  • meglep, elképeszt, megdöbbent, megzavar, összekavar, megijeszt, megrendít, felkavar, megdermeszt, feldúl, megriaszt, kiborít (bizalmas), frappíroz (idegen)

legénykedik

ige
  • kérkedik, hetvenkedik, hetykélkedik, csármáz (tájnyelvi), vitálkodik (tájnyelvi), virtuskodik (tájnyelvi), adja a bankot (szleng)
  • duhajkodik, betyárkodik, vitézkedik, hősködik, féktelenkedik
  • legyeskedik, teszi a szépet, csapja a szelet, kakaskodik (bizalmas)

megsértés

főnév
  • megsebezés, felhorzsolás
  • vétség, botlás, áthágás, megszegés, túllépés
  • megalázás, lepiszkolás, becsmérlés, rágalmazás, arculcsapás, inzultus

odautazik

ige
  • odamegy