meggyőződés szinonimái

főnév
  • bizonyosság, hiedelem, konvikció (idegen), föltételezés, hipotézis
  • elv, hit, beállítottság, vélemény, nézet, felfogás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

álmatag

melléknév
  • ábrándozó, merengő, ábrándos, réveteg
  • lassú, tétova, elmélázó (választékos), méla (választékos), bávatag (választékos), bódult, kábult, álmos, bamba, mafla

szakácsnő

főnév
  • szakácsné, főzőné (tájnyelvi), bukaterica (tájnyelvi), főzőasszony (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meggyőződés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

még

határozószó
  • idáig, ez ideig, eddig
  • azonkívül, azonfelül, amellett, ráadásul, ezenkívül, továbbá, méghozzá, mi több, tetejében

lefizet

ige
  • leró, leszolgál, leszurkol (szleng), lepenget (bizalmas), brennöl (idegen)
  • megfizet, megtérít, visszaad
  • (valakit): megveszteget, korrumpál (idegen), lepénzel, megken (bizalmas), lekenyerez, fölbérel, megvásárol
  • megvesz, bundázik

lámpaoszlop

főnév
  • kandeláber, kandelábertartó, lámpatartó, lámpavas

kopás

főnév
  • elhasználódás, elnyűvődés, ványolódás
  • értékcsökkenés, amortizáció (szaknyelvi)

megengedett

melléknév
  • szabad, engedélyezett, törvényes, akadálytalan, jogos, jogszerű, szabályszerű, legális, legitim
  • meglazított
  • megeresztett, kiengedett, megnyitott
  • folyatott

megtrágyáz

ige
  • beganéz (tájnyelvi)
  • (régies): megfűszerez

villásdugó

főnév
  • csatlakozó, stekker (bizalmas)

kiéleződik

ige
  • kiélesedik, elmérgesedik, eldurvul, feszültté válik

kezdő I.

melléknév
  • tapasztalatlan, gyakorlatlan, tejfelesszájú, zöldfülű, újdonsült, járatlan, tanuló, debütáns (idegen), újsütetű, kiforratlan

hadparancs

főnév
  • hadiparancs, katonai parancs

kimagyaráz

ige
  • kifejt, megmagyaráz, meggyőz, tisztáz, tisztába hoz, kiszakterol (tájnyelvi)
  • bizonygat, magyarázkodik

mellékes II.

főnév
  • mellékjövedelem, mellékkereset

mormog

ige
  • (medve): dörmög, brummog, mörmöl (tájnyelvi), mammog (tájnyelvi)
  • (ember): dünnyög, motyog, pusmog, böstörög (tájnyelvi), dummog (tájnyelvi), mormojál (tájnyelvi), nyömmögél, somrog (tájnyelvi), zsennyeg (tájnyelvi), a szakállába morog, a bajsza alatt beszél

buzgólkodik

ige
  • tevékenykedik, serénykedik, iparkodik, szorgoskodik, buzog, igyekszik, sürgölődik, sürög-forog, nyüzsög, ágál, mozgolódik, töri magát, fáradozik, stréberkedik (bizalmas), munkálkodik, korteskedik (régies)
  • áhítatoskodik, ájtatoskodik

példálódzik, példáló

ige
  • célozgat, célzást tesz, megjegyzéseket tesz, alludál (választékos), pestálgat (régies), pestálódik (régies)

oldalág

főnév
  • oldalhajtás, oldalvesző
  • mellékág

meghajlás

főnév
  • görbülés, billenés, horgadás, görbedés, meggörbülés
  • bókolás, pukedli (régies), hajlongás, főhajtás, térdhajtás, tiszteletnyilvánítás, üdvözlés
  • alázat
  • tudomásulvétel, belenyugvás, engedékenység, engedelmesség

matt

melléknév
  • fénytelen, tompa, fakó, fényezetlen, lakkozatlan, politúrozatlan
  • homályos, halvány

megrendít

ige
  • megrenget, megmozgat, meghimbál, megtántorít, megrenget
  • földhöz vág
  • letör, lesújt, megráz, lever, megvisel, a földhöz vág, megdöbbent, meghökkent, elképeszt, sokkol, fölzaklat, megindít, meghat, elérzékenyít, megríkat, megingat, megrázkódtat

odamutat

ige
  • megmutat, felmutat
  • (valamire): utal, rámutat, vall, következtetni enged

megkapaszkodik

ige
  • megfogódzik, megfogódzkodik, belekapaszkodik, hozzátapad, megfogantózik (tájnyelvi), megveti a lábát

legyűr

ige
  • leteper, leterít, lebír, legyúr, alányom, felülkerekedik, legyőz, leküzd, megtetejéz (tájnyelvi)
  • leerőltet, lenyel, megeszik, legentet (tájnyelvi), legyürköl (tájnyelvi)

megszimatol

ige
  • megszaglász, beleszagol, megbűzöl (régies)
  • kiszimatol, megsejt, megorront, megszagol, tudomást szerez, megneszel, neszét veszi, gyanít, megérez

okvetlen, okvetetlen I.

melléknév
  • (régies): feltétlen, szükséges, szükségszerű, óhatatlan, kényszerű
  • határozott