megbízható szinonimái

melléknév
  • állhatatos, szavatartó, hűséges, hű, kitartó, becsületes, tisztességes, lelkiismeretes, korrekt, kifogástalan, jellemes, egyenes lelkű, kipróbált, biztos, szilárd, hiteles, autentikus, szavahihető, hitelt érdemlő, bizalomra méltó, igazmondó, szótartó, megfontolt, komoly, kötelességtudó, rendes, jóravaló, szolid, bátor (tájnyelvi) Sz: állja a szavát; embere szavának; olyan ember, mint a lakat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megellik

ige
  • megkölykedzik, megkölykezik, megfial, megfiadzik, megvemhezik (tájnyelvi), lemalacozik, legidázik, leborjazik

strapás

melléknév
  • fáradságos, fárasztó, nehéz, hajszás, kimerítő, megterhelő, megerőltető, verejtékes, izzasztó, gyötrelmes, küzdelmes, embert próbáló, keserves
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megbízható szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

málház

ige
  • felmálház, megrak, megpakol (bizalmas), megterhel, megtetejez (tájnyelvi)

lakó

főnév
  • bérlő, albérlő, szobaúr (régies), bérbe vevő
  • lakos, állampolgár, honpolgár, adófizető

kuli2

melléknév
  • lehajló, görbülő (szarv), kajla

kizökken

ige
  • kiesik, kibillen, kiugrik, kimozdul

matt

melléknév
  • fénytelen, tompa, fakó, fényezetlen, lakkozatlan, politúrozatlan
  • homályos, halvány

megpofoz

ige
  • felpofoz, megver, felképel, pofon üt, arcul üt, pofoz, nyaklevest ad (bizalmas), bérmál (tájnyelvi), fejbekel (tájnyelvi), megnyakal (tájnyelvi), lekever egyet (bizalmas), ad egy fülest (bizalmas), beakaszt egyet (szleng), bemos egyet (szleng), betámaszt egyet (szleng)

vésnök

főnév
  • cizelláló (idegen), cizellőr (idegen), gravírozó

kétségbeejtő

melléknév
  • rossz, elkeserítő, lesújtó, leverő, reménytelen, vigasztalan, kilátástalan, végzetes, nyomorúságos, szánalmas

kerámia

főnév
  • fajansz (idegen), majolika (idegen), agyagáru, fazekasáru, mázas cserép, cserép (tájnyelvi)
  • agyagipar, agyagművesség, fazekasság, fazekasmesterség, keramika

gyertyatartó

főnév
  • kandeláber, girandole (idegen)
  • menóra

kiengesztelődik

ige
  • megbocsát, kibékül, lecsillapul, megenyhül

megszikkad

ige
  • megszárad, kiszárad, megaszik, megtöpped (tájnyelvi), megfonnyad, megszivalkodik (tájnyelvi)

miközben

határozószó
  • mialatt, míg, amíg, amikor, ahogy

boy

főnév
  • kifutó, küldönc
  • liftes, liftkezelő, londiner (szaknyelvi)

párakötés

főnév
  • dunsztkötés (bizalmas), dunszt (bizalmas)

nyugszik

ige
  • pihen, fekszik, hever, alszik, szunnyad, rostokol (választékos), letelepszik, lazít
  • delel, sziesztázik
  • örök álmát alussza (választékos), porlad (választékos)
  • lemegy, leszáll, leáldoz
  • alapszik (valamin), alapul, támaszkodik, gyökerezik, keletkezik, épül

megbolondul

ige
  • megőrül, megzavarodik, megháborodik, becsavarodik (bizalmas), bedilizik (bizalmas), meghabarodik (tájnyelvi), megbomlik (választékos), meghibban, meggárgyul (tájnyelvi), megcsábul (tájnyelvi), megbódul (tájnyelvi), meghőbörödik (tájnyelvi), begolyózik (szleng), megbuggyan (szleng), bezsong (szleng), bepörög (szleng) Sz: belénmagot eszik; bomlik a sütnivalója; búcsút vesz az eszétől; elborul az elméje; elmegy az esze; elmennek neki hazulról; kificamodik az esze; lábaszárába szalad az esze; kifut az esze velőstül; megbomlik a kereke; megbomlik az esze; megbomlik az agya; megkapja a dilihoppot; megzavarodott, mint a macska a fiadzás után; moly ette meg a régi eszét; nadragulyát evett

majd2

határozószó
  • majdnem, csaknem, szinte, jóformán, jószerivel, jószerint (választékos)

megkeményít

ige
  • megedz, megacéloz, megerősít, megszilárdít, megsúlyosít (régies)
  • megszigorít, megszilárdít

nyíl

főnév
  • nyílvessző, íj
  • mutató

megerőltet

ige
  • kimerít, túlterhel, kifáraszt, elcsigáz, meghajt, igénybe vesz, megvisel
  • meghúz, megrándít, túlterhel
  • (megerőlteti magát): erőt vesz magán, összeszedi magát, megembereli magát

látens

melléknév
  • rejtett, lappangó, implicit

megmoccan

ige
  • megrebben, megrezzen, fölneszel

nyoszolya

főnév
  • ágy, pamlag
  • (választékos): dikó (tájnyelvi), fekvőhely, fekhely, heverő, nyughely, hálóhely, pihenőhely