kiengesztelődik szinonimái

ige
  • megbocsát, kibékül, lecsillapul, megenyhül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megtört

melléknév
  • törődött, levert, csüggedt, lesújtott, megviselt, elcsigázott, letört, vigasztalhatatlan, fájdalmas, reményvesztett, fásult, kétségbeesett
  • töredelmes, bűnbánó, vezeklő, alázatos
  • (tekintet): fénytelen, üveges, zavaros
  • (tájnyelvi): gyűrött

zörren

ige
  • csörög, csörren
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiengesztelődik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kertel1

ige
  • köntörfalaz, köntörfarol (tájnyelvi), köntörfaroz (tájnyelvi), hímez-hámoz, ötöl-hatol, mellébeszél, kerülget, csűr-csavar, taktikázik, kitér, kibúvót keres, elhomályosít, eltitkol

ivás

főnév
  • kortyolás, nyelés, hörpintés, kortyintás
  • italozás, iddogálás, pityizálás (tájnyelvi), ivászat, iszákoskodás, részegeskedés, alkoholfogyasztás (szaknyelvi), dorbézolás, tivornya, piálás (szleng), tintázás (szleng)

internátus

főnév
  • diákotthon, tanulóotthon, kollégium, konviktus (régies)
  • nevelőintézet, intézet
  • szeminárium (régies), papnevelde
  • (szleng): börtön, dutyi (bizalmas), karcer (szleng)

hím1

főnév
  • férfi, férfiszemély
  • apaállat, kan
  • szoknyavadász, nőfaló, nőbolond
  • (régies): porzó, hímpor, virágpor
  • (jelzőként): hímnemű
  • férfias, maszkulin (szaknyelvi)

kialszik

ige
  • kiég, kihuny, kihamvad, kilobban, ellobog, elalszik

kitermelés

főnév
  • fejtés, bányászás, kiaknázás, üzemeltetés, kinyerés, jövesztés (szaknyelvi)

szívóka

főnév
  • szipóka (szaknyelvi), szopóka
  • szívószál, szalmaszál

habzik

ige
  • tajtékzik, hullámzik
  • bugyborékol, gyöngyözik, pezseg, buzog, zubog

gyógycipő

főnév
  • ortopéd cipő

elszakít

ige
  • eltép, széttép, széjjeltép, szétszakít, kettéhasít, hasít, kettérepeszt, repeszt, szétszaggat, elszaggat, összeszaggat, kitép, kiszakít

hallomás

főnév
  • értesülés, hír, kósza hír, tudomás, információ, mendemonda, pletyka, szóbeszéd

kizökkent

ige
  • megzavar, zavarba ejt
  • kimozdít, kitérít

köszönt

ige
  • köszön, üdvözöl, fogad (szaknyelvi)
  • üdvözöltet, tiszteltet
  • felköszönt, gratulál (valakinek), áldomást mond (valakire, valamire), ünnepel
  • éljenez, éltet, dicsér, vivátoz (régies), magasztal
  • tiszteleg, szalutál

megmenekül

ige
  • életben marad
  • kikerül (bajból), megmenekedik (tájnyelvi), megmentődik (tájnyelvi), megszökik, elillan, elmenekül,
  • megszabadul, kibontakozik

letűnik

ige
  • eltűnik, leáldozik, lemegy, leszáll, lehanyatlik, aláhanyatlik, lebukik, alábukik, nyugovóra tér, látóhatár mögé bukik, lenyugszik, lesuvad (tájnyelvi), elszentül (tájnyelvi)
  • elmúlik, lehanyatlik
  • megfogy, megfogyatkozik, meggyérül
  • eltűnik, megszűnik

kieszközöl

ige
  • kicsinál (bizalmas), kimódol, kitapos, kijár, kiforszíroz, kiesdekel, kihízeleg, kikuncsorog, kiküzd, elintéz, elér, megkap, hozzájut

keresztez

igekötő
  • metsz, átszel, igekötő szel, keresztülmegy
  • (keresztezik egymást): elkerülik egymást
  • akadályoz, lassít, hátráltat, meghiúsít, meggátol, kontrakaríroz (régies), megfékez, blokkol, tönkretesz, kijátszik, megállít, megelőz, elzár
  • nemesít, párosít, pároztat, hibridizál (idegen), basztardizál (szaknyelvi)

kirajzik

ige
  • kiköltözik, kivonul
  • kitódul, kiárad

leromlik

ige
  • lefogy, lesoványodik
  • legyengül, sorvad, lesatnyul (tájnyelvi), lerosszul (tájnyelvi)
  • elértéktelenedik, értéktelenné válik
  • csökken, hanyatlik

kiirt

ige
  • kigyomlál, kiszakít, kitép, kivág, kimetsz, kiöl, kiveszt, letarol, kipusztít, megszüntet, eltöröl, felszámol, exterminál (idegen)
  • eltávolít
  • leöldös, lemészárol, megsemmisít
  • elfojt, kitöröl

járószék

főnév
  • tolószék, tolókocsi, kerekes szék
  • járóka

kispohár

főnév
  • pohárka, stampedli (bizalmas)

létező

melléknév
  • levő, lévő, meglevő, meglévő, fennálló, előforduló
  • élő, eleven
  • lény, teremtmény
  • valóságos, való, adott, megragadható, kézzelfogható, szemmel látható, reális, konkrét