megérdemelt szinonimái

melléknév
  • megérdemlett (régies), méltó, jogos, igazságos, kiérdemelt, illő
  • megdolgozott

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fennakadás

főnév
  • elakadás, megakadás, felakadás
  • zökkenő, zökkenés, nehézség, buktató, zavar, szünet
  • meglepődés, megütközés, megbotránkozás, kifogás

sánc

főnév
  • töltés, gát, földgát
  • szekérvár (régies), fedezék
  • mellvéd
  • várárok, árok, árkolat (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megérdemelt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

masamód

főnév
  • (régies): varrólány, varrónő
  • (régies): kalaposlány, divatáruslány

látszólagos

melléknév
  • színlelt, formális, mondvacsinált, színleges (régies), névleges, fiktív, tetsző (régies)
  • képzelt, vélt, illuzórikus, kimerikus (idegen), kvázi (bizalmas), virtuális (idegen)

különszoba

főnév
  • különfülke, box, szeparé (régies)

komisz

melléknév
  • durva, rosszindulatú, gonosz, aljas, galád, alávaló, hitvány, bitang
  • rossz, vásott, rendetlen, pimasz, szemtelen, tiszteletlen, arcátlan, haszontalan, csibész, ebadta
  • gyalázatos, szörnyű, cudar, istentelen, förtelmes, iszonyú, zord, kemény, kriminális (bizalmas), gyászos, cefet, kellemetlen

megbetegszik

ige
  • megkap (betegséget), elkap (betegséget), ágynak esik, ágynak dől, lebetegedik, lerobban (bizalmas), leesik a lábáról, lebetegül (tájnyelvi)
  • megfertőződik, meghűl, megfázik, göthül (tájnyelvi)

megszégyenít

ige
  • szégyenbe hoz, dehonesztál, szégyenkezésre késztet, megaláz, meggyaláz, leéget (bizalmas), lejárat, leforráz, kipellengérez, szégyenpadra ültet, megbélyegez, rápirít, lebecsmérel, gyaláz, bepiszkít, besároz, szidalmaz, kicikiz (szleng), arcáz (régies)
  • szégyent hoz (valakire), megcsúfol, csúffá tesz, nevetségessé tesz, blamál (idegen), blamíroz (idegen) Sz: pellengérre állít; ráadja a vizes inget
  • felülmúl, túltesz (valakin), túlszárnyal, lefőz (bizalmas), lepipál (bizalmas)

vicinális I.

melléknév
  • (régies): helyiérdekű
  • (régies): partikuláris (idegen)
  • kicsinyes

kiállító

főnév
  • bemutató
  • kibocsátó

kerülő I.

melléknév
  • kitérő, kanyargós
  • elodázó, kerülgető, köntörfalazó, terjengős, körülményes, mellébeszélő, nyakatekert, komplikált, szövevényes

gyúr

ige
  • dagaszt, tömörít, gyömöszöl, mancsol (tájnyelvi), gyomászol (tájnyelvi)
  • nyomkod, dögönyöz, masszíroz, dömöcköl (tájnyelvi)
  • birkózik, kondizik
  • gyötör, kínoz
  • rábír, megfőz (bizalmas), meggyőz, rávesz
  • (valakiből valamit): nevel, alakít, formál, farag

kihord

ige
  • kivisz, kicipel, kihurcol, kiszállít, kitalicskáz
  • házhoz szállít, kikézbesít, kolportál (régies)
  • méhében hord, kivisel

megülepedik, megülep

ige
  • megtisztul, leülepedik, megszáll (tájnyelvi)
  • leszáll, megsüllyed

miskulál

ige
  • (bizalmas): kever, kotyvaszt
  • mesterkedik, csal, fő a feje

búcsúztató

főnév
  • gyászbeszéd, nekrológ, halotti beszéd, parentáció (régies), sírbeszéd, megemlékezés, emlékbeszéd
  • búcsúbeszéd
  • temetés

parttalan

melléknév
  • végeláthatatlan, végtelen, határtalan
  • terjengős, hosszadalmas, se vége, se hossza

odakapat

ige
  • (bizalmas): odasüt, odaéget, leéget
  • odaszoktat, magához szoktat, odaédesget

megerőltet

ige
  • kimerít, túlterhel, kifáraszt, elcsigáz, meghajt, igénybe vesz, megvisel
  • meghúz, megrándít, túlterhel
  • (megerőlteti magát): erőt vesz magán, összeszedi magát, megembereli magát

marhalevél

főnév
  • járlatlevél, járlat (tájnyelvi), passzus (tájnyelvi), marhajárlat, marhapasszus, rédia (tájnyelvi)

megmozdulás

főnév
  • megindulás, belendülés
  • akció, támadás, játék
  • felkelés, felbolydulás, tüntetés, sztrájk, népgyűlés, demonstráció, forrongás, zavargás

nyugtató I.

melléknév
  • csillapító, csendesítő, békítő, enyhítő, kérlelő, enyhülést hozó, ringató, dajkáló
  • szedáló (idegen)

megháborodik

ige
  • megzavarodik, meggabalyodik, meghibban, meghabarodik (tájnyelvi), megbolondul, meghőbörödik (tájnyelvi), eszét veszti, megőrül, megparasztul (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): felfordul (gyomor), émelyeg

ledörzsöl

ige
  • levakar, lekoptat, lecsiszol, ledörgöl, lesúrol, lecsutakol, lecsiszál (tájnyelvi), lecsiszorál (tájnyelvi), lenyikel (tájnyelvi)
  • lehorzsol, felsebez, felsért

megráz

ige
  • megingat, felráz, összeráz, megrenget, megcibál, meglingáz (tájnyelvi), meglógáz, megrázint, megrángat
  • (áram): megüt, megcsap
  • megrendít, megrázkódtat, felzaklat, feldúl, felizgat, lesújt, lever, megdöbbent, meglep, megindít

odaerősít

ige
  • rögzít, odaköt, fölerősít, ráerősít, megerősít, megtűz, összefűz, összetűz, odaszegez, rákapcsol, fixál, odakapcsol, odaragaszt, kipányváz, odaláncol