nyugtató I. szinonimái

melléknév
  • csillapító, csendesítő, békítő, enyhítő, kérlelő, enyhülést hozó, ringató, dajkáló
  • szedáló (idegen)

nyugtató II. szinonimái

főnév
  • nyugtatószer, idegcsillapító, dilibogyó (szleng)
  • altató, altatószer

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gazdász

főnév
  • mezőgazdász, agronómus
  • gazdatiszt

lejárat1

ige
  • megszégyenít, eláztat (szleng), leéget (szleng), blamál (bizalmas), dezavuál (idegen), diszkreditál (idegen), kompromittál (idegen) Sz: kínos helyzetbe hoz; rossz hírbe hoz
  • (lejáratja magát): megszégyenül, leég (bizalmas), lebőg (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyugtató szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

névjegyzék

főnév
  • névsor, lista, index, névlajstrom, címjegyzék, katalógus, regiszter, nómenklatúra (szaknyelvi), onomasztikon (régies)

méretez

ige
  • tervez, kiszámít, bekótáz, dimenzionál (idegen), kiszab

méh1

főnév
  • méhecske, méhe (régies), méhike (választékos)

megbolondul

ige
  • megőrül, megzavarodik, megháborodik, becsavarodik (bizalmas), bedilizik (bizalmas), meghabarodik (tájnyelvi), megbomlik (választékos), meghibban, meggárgyul (tájnyelvi), megcsábul (tájnyelvi), megbódul (tájnyelvi), meghőbörödik (tájnyelvi), begolyózik (szleng), megbuggyan (szleng), bezsong (szleng), bepörög (szleng) Sz: belénmagot eszik; bomlik a sütnivalója; búcsút vesz az eszétől; elborul az elméje; elmegy az esze; elmennek neki hazulról; kificamodik az esze; lábaszárába szalad az esze; kifut az esze velőstül; megbomlik a kereke; megbomlik az esze; megbomlik az agya; megkapja a dilihoppot; megzavarodott, mint a macska a fiadzás után; moly ette meg a régi eszét; nadragulyát evett

nyerít

ige
  • (ló): nyihog, nyeheg, nyihaház
  • (pejoratív): vigyorog, viháncol, vihog, röhög

önkéntelen I.

melléknév
  • akaratlan, spontán, öntudatlan, ösztönös, szándéktalan, szándék nélküli, automatikus

lelenc

főnév
  • talált gyermek, állami gondozott, kitett gyermek, árva, elhagyott
  • (régies): lelencház (régies), árvaház, menhely

legális

melléknév
  • törvényes, hivatalos, törvényszerű, jogos, jogszerű, legitim

jobbágy

főnév
  • szolga, paraszt, zsellér, úrbéres, szántó ember (régies)
  • (régies): hűbéres, alattvaló

leválik

ige
  • lefeslik, lefoszlik, elrongyolódik, lekopik, lenyúzódik
  • lemállik, leázik, lemegy, levásik (tájnyelvi), lenyűvik (tájnyelvi), lesuvad (tájnyelvi)
  • lepattog, elválik
  • lehasad, lereped, letörik
  • lehullik, lehámlik, leguvad (tájnyelvi)
  • eltér, elágazik, elkanyarodik, elhajlik, elhajol, elfordul

őrült I.

melléknév
  • ámokfutó, háborodott, háborodott elméjű, tébolyodott, elmebajos, idióta, bolond, dilis, eszeveszett, eszelős, esztelen, mániákus, buggyant (bizalmas), hibbant (bizalmas), dilinyós (bizalmas), pista (szleng), gyengeelméjű, bomlott agyú, zavart, zavarodott, hülye, féktelen, lökött (szleng)
  • képtelen, túlzó, hihetetlen, valószínűtlen, borzasztó, nagyarányú, nagyfokú, nagyméretű
  • tébolyító

pártkönyv

főnév
  • tagkönyv, tagsági könyv, tagsági igazolvány, tagsági (bizalmas)
  • piros könyv (bizalmas)

elindít

ige
  • mozgásba hoz, beindít, begyújt, működésbe hoz, bekapcsol, megindít
  • útnak ereszt, útjára bocsát, elbocsát, útnak indít, elküld, útra tesz (tájnyelvi)
  • elkezd, megindít, hozzáfog, nekilát, megnyit (valamit)
  • előidéz, kivált

sportszerű

melléknév
  • korrekt, kifogástalan, tisztességes, becsületes, méltányos, etikus, fair (idegen), rendes(idegen)

régész

főnév
  • archeológus, régiségbúvár (régies)

nyújtózkodik

ige
  • ágaskodik, pipiskedik, kapaszkodik, nyakát kinyújtja, mereszkedik (tájnyelvi), huzalkodik (tájnyelvi), bernyászkodik (tájnyelvi), gebedezik (tájnyelvi), begickél (tájnyelvi)
  • terpeszkedik, heverészik, elnyúlik (valahol)

népvándorlás

főnév
  • vándorlás, elvándorlás, nomadizálás (idegen)

orrfacsaró

melléknév
  • büdös, bűzös, penetráns (választékos), szagos

ráspoly

főnév
  • reszelő

odasiet

ige
  • odalohol, odaugrik, odamegy

meténg

főnév
  • télizöld, örökvirág, börvény (tájnyelvi)

óvás

főnév
  • intés, figyelmeztetés, intelem
  • védés, védelem, oltalom
  • ellenvetés, ellenvélemény, panasz, tiltakozás, exceptíva (idegen), remonstráció (idegen)(szaknyelvi)

redves

melléknév
  • korhadt, korhadó, reves (tájnyelvi), taplós, pudvás, rothadt
  • szuvas (fog), romlott, lyukas
  • (régies): kopott, hitvány, ócska, gyatra, silány, alávaló
  • (tájnyelvi): szennyes, szurtos
  • undorító, ronda, visszataszító