kihord szinonimái
ige
- kivisz, kicipel, kihurcol, kiszállít, kitalicskáz
- házhoz szállít, kikézbesít, kolportál (régies)
- méhében hord, kivisel
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
lenyel
ige
- benyel, elnyel, eltüntet, legyűr, megeszik, elfogyaszt, elkölt (választékos), megkajál (szleng), bekap, bedob (bizalmas), bevág, befal, felhabzsol, beburkol (szleng), belapátol (bizalmas), benyom (szleng), bepikköl (szleng), bepuszil (szleng), betermel (szleng)
- elhallgat, magába fojt, elfojt, visszafojt
- elnéz, elszenved, eltűr, elvisel, elkönyvel, zsebre vág
belevág
ige
- beleaprít, belevagdal, beledarabol
- beleszúr, beledöf, belemárt, belemélyeszt, belesuttyant (tájnyelvi)
- megvág, megsért, felsebez, belemetsz, belenyisszant
- beledob, belehajít
- (villám): beleüt, belecsap
- (fájdalom): belehasít, belenyilallik
- belekezd, hozzáfog, nekirugaszkodik, nekiveselkedik, nekivág
- belebeszél, közbevág, közbeszól, megakaszt, félbeszakít, belekottyanik (tájnyelvi)
java
főnév
- (valaminek): nagy része, zöme, dandárja, oroszlánrésze
- lényege, veleje, eleje, sava-borsa, krémje, színe-java, színe-virága, színe-lángja (tájnyelvi)
- (valakinek): haszna, előnye, érdeke, üdve
hivatásos I.
melléknév
- professzionális, profi (bizalmas), céhbeli, szakmabeli, hivatásszerű, foglalkozásszerű, szakszerű, gyakorlott, tapasztalt, hozzáértő, beavatott, mesteri, szakképzett, képzett
- elsőrendű, elsőrangú, kiemelkedő, jelentős, kimagasló, rendkívüli
kivonás
főnév
- visszarendelés, visszahívás, visszavonás, elvezényelés
- kiválasztás, kinyerés, előállítás, kioldás
- kisebbítés, elvétel, csökkentés, szubtrakció (szaknyelvi)
szorgoskodik
ige
- iparkodik, dolgozik, buzgólkodik, buzog, fárad, szorgolódik (tájnyelvi), sürgölődik, sürög-forog, serénykedik, forgolódik, munkálkodik, tevékenykedik, foglalatoskodik, ügyködik
hajnali
melléknév
- derengő, szürkületi, virradati, feslő, korai, reggeli, pitymalló, pirkadó, pirkadati
hangzik
ige
- hallatszik, szól, zengedez (választékos), hangot ad, csendül, kicsendül, kihangzik, zúg, hallik, felhangzik, felharsan, cseng, bong, zeng, csilingel, hangad (tájnyelvi)
- tetszik (valamilyennek), mondják (valahogyan)
- híre van, beszélik, elterjed
megpukkad
ige
- szétszakad, szétreped, felrobban, elpattan, megreped
- szétrobban (bizalmas), zabos lesz (szleng), mérges lesz, eleszi a méreg, szétveti a feszültség, megszakad, begőzöl (bizalmas)
lobbanékony
melléknév
- szenvedélyes, féktelen, heves, heveskedő, heves vérű, tüzesvérű, nagyvérű, hevülékeny, hirtelen, hirtelen természetű, hirtelen haragú, vehemens, forrófejű, forróvérű, indulatos, vérmes, robbanékony, ingerlékeny, hörcsög természetű, passzionátus (régies)
- szangvinikus (szaknyelvi), kolerikus (szaknyelvi), impulzív (idegen), temperamentumos, explozív Sz: a víz is méreggé válik benne; apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng; farkasgégén nevelkedett; hamar lobban, mint a puskapor; Heves vármegyéből való; hirtelen, mint a puskapor; hirtelen, mint a záporeső; olyan, mint a paprika; szelídebb nála a vadember is; tüzes, mint a puskapor; tüzes, mint a mennykő
- (tájnyelvi): kapatos, részeg
- (tájnyelvi): csámpás, ügyetlen
- (tájnyelvi): elhanyagolt, rendetlen
kiirt
ige
- kigyomlál, kiszakít, kitép, kivág, kimetsz, kiöl, kiveszt, letarol, kipusztít, megszüntet, eltöröl, felszámol, exterminál (idegen)
- eltávolít
- leöldös, lemészárol, megsemmisít
- elfojt, kitöröl
kisugárzás
főnév
- kibocsátás, kiáradás, szétáradás, kiáramlás, kilövellés, kiömlés, kiválás, eradiáció (idegen), irradiáció (idegen), emanáció (idegen), emisszió (szaknyelvi)
leválik
ige
- lefeslik, lefoszlik, elrongyolódik, lekopik, lenyúzódik
- lemállik, leázik, lemegy, levásik (tájnyelvi), lenyűvik (tájnyelvi), lesuvad (tájnyelvi)
- lepattog, elválik
- lehasad, lereped, letörik
- lehullik, lehámlik, leguvad (tájnyelvi)
- eltér, elágazik, elkanyarodik, elhajlik, elhajol, elfordul
kímél
ige
- óv, véd, félt, kényeztet, vigyáz (valamire), csínján bánik (valamivel) Sz: úgy bánik vele, mint a hímes tojással
- (régies): mértékel, tartóztat
- (tájnyelvi): takarékoskodik (valamivel), szűken bánik (valamivel)
jellemez
ige
- ábrázol, bemutat, lefest, leír, elképzeltet
- karakterizál (idegen), tipizál, illusztrál
- minősít, megjelöl, kvalifikál (választékos)
- meghatároz, megkülönböztet, ráillik
kitör
ige
- kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
- kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
- felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
- kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
- megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
- kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét