kihord szinonimái

ige
  • kivisz, kicipel, kihurcol, kiszállít, kitalicskáz
  • házhoz szállít, kikézbesít, kolportál (régies)
  • méhében hord, kivisel

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zúzalék

főnév
  • kőtörmelék, kavics, zúzottkő, murva
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kihord szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kevésbé

határozószó
  • kisebb mértékben, kisebb fokban, nem annyira

java

főnév
  • (valaminek): nagy része, zöme, dandárja, oroszlánrésze
  • lényege, veleje, eleje, sava-borsa, krémje, színe-java, színe-virága, színe-lángja (tájnyelvi)
  • (valakinek): haszna, előnye, érdeke, üdve

is

határozószó, kötőszó
  • szintén, még, ugyancsak, szintúgy, dettó, plusz (bizalmas)

hivatásos I.

melléknév
  • professzionális, profi (bizalmas), céhbeli, szakmabeli, hivatásszerű, foglalkozásszerű, szakszerű, gyakorlott, tapasztalt, hozzáértő, beavatott, mesteri, szakképzett, képzett
  • elsőrendű, elsőrangú, kiemelkedő, jelentős, kimagasló, rendkívüli

kiélesít

ige
  • kifen, kiköszörül, megélesít, megköszörül, élez, kiélez

kivonás

főnév
  • visszarendelés, visszahívás, visszavonás, elvezényelés
  • kiválasztás, kinyerés, előállítás, kioldás
  • kisebbítés, elvétel, csökkentés, szubtrakció (szaknyelvi)

szorgoskodik

ige
  • iparkodik, dolgozik, buzgólkodik, buzog, fárad, szorgolódik (tájnyelvi), sürgölődik, sürög-forog, serénykedik, forgolódik, munkálkodik, tevékenykedik, foglalatoskodik, ügyködik

hajnali

melléknév
  • derengő, szürkületi, virradati, feslő, korai, reggeli, pitymalló, pirkadó, pirkadati

gyűjtőér

főnév
  • véna, visszér, vivőér

eltöpreng

ige
  • elgondolkozik, eltűnődik, elrágódik (bizalmas), eltépelődik, elfelhőzik (tájnyelvi)

hangzik

ige
  • hallatszik, szól, zengedez (választékos), hangot ad, csendül, kicsendül, kihangzik, zúg, hallik, felhangzik, felharsan, cseng, bong, zeng, csilingel, hangad (tájnyelvi)
  • tetszik (valamilyennek), mondják (valahogyan)
  • híre van, beszélik, elterjed

kommentál

ige
  • magyaráz, értelmez, fejteget, tárgyal, taglal, megvilágít, interpretál

közellátás2

főnév
  • rövidlátás, miópia (szaknyelvi)

megpukkad

ige
  • szétszakad, szétreped, felrobban, elpattan, megreped
  • szétrobban (bizalmas), zabos lesz (szleng), mérges lesz, eleszi a méreg, szétveti a feszültség, megszakad, begőzöl (bizalmas)

lobbanékony

melléknév
  • szenvedélyes, féktelen, heves, heveskedő, heves vérű, tüzesvérű, nagyvérű, hevülékeny, hirtelen, hirtelen természetű, hirtelen haragú, vehemens, forrófejű, forróvérű, indulatos, vérmes, robbanékony, ingerlékeny, hörcsög természetű, passzionátus (régies)
  • szangvinikus (szaknyelvi), kolerikus (szaknyelvi), impulzív (idegen), temperamentumos, explozív Sz: a víz is méreggé válik benne; apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng; farkasgégén nevelkedett; hamar lobban, mint a puskapor; Heves vármegyéből való; hirtelen, mint a puskapor; hirtelen, mint a záporeső; olyan, mint a paprika; szelídebb nála a vadember is; tüzes, mint a puskapor; tüzes, mint a mennykő
  • (tájnyelvi): kapatos, részeg
  • (tájnyelvi): csámpás, ügyetlen
  • (tájnyelvi): elhanyagolt, rendetlen

kiirt

ige
  • kigyomlál, kiszakít, kitép, kivág, kimetsz, kiöl, kiveszt, letarol, kipusztít, megszüntet, eltöröl, felszámol, exterminál (idegen)
  • eltávolít
  • leöldös, lemészárol, megsemmisít
  • elfojt, kitöröl

kétpólusú

melléknév
  • kétsarkú, bipoláris (idegen), duális (szaknyelvi)

kisugárzás

főnév
  • kibocsátás, kiáradás, szétáradás, kiáramlás, kilövellés, kiömlés, kiválás, eradiáció (idegen), irradiáció (idegen), emanáció (idegen), emisszió (szaknyelvi)

leválik

ige
  • lefeslik, lefoszlik, elrongyolódik, lekopik, lenyúzódik
  • lemállik, leázik, lemegy, levásik (tájnyelvi), lenyűvik (tájnyelvi), lesuvad (tájnyelvi)
  • lepattog, elválik
  • lehasad, lereped, letörik
  • lehullik, lehámlik, leguvad (tájnyelvi)
  • eltér, elágazik, elkanyarodik, elhajlik, elhajol, elfordul

kímél

ige
  • óv, véd, félt, kényeztet, vigyáz (valamire), csínján bánik (valamivel) Sz: úgy bánik vele, mint a hímes tojással
  • (régies): mértékel, tartóztat
  • (tájnyelvi): takarékoskodik (valamivel), szűken bánik (valamivel)

jellemez

ige
  • ábrázol, bemutat, lefest, leír, elképzeltet
  • karakterizál (idegen), tipizál, illusztrál
  • minősít, megjelöl, kvalifikál (választékos)
  • meghatároz, megkülönböztet, ráillik

kitör

ige
  • kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
  • kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
  • felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
  • kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
  • megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
  • kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét

liliom

főnév
  • szentjózsefvirág, szűzliliom, szűzvirág