móló szinonimái

főnév
  • hullámtörő, kikötőgát, védőgát, cölöpgát, kőgát
  • kikötő, dokk, rakpart, kikötőhely

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lélegzik

ige
  • lélegzetet vesz, respirál (idegen), liheg, szuszog, sóhajt, lehel, zihál, szuflál (tájnyelvi), fúj, fújtat
  • él

villanás

főnév
  • csillanás, villódzás, csillámlás, szikrázás
  • fellobbanás, felragyogás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a móló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

merő

melléknév
  • csupa, tiszta, puszta, színtiszta, teljes, sívó (tájnyelvi), tisztádon-tiszta (tájnyelvi)
  • egyszerű, valóságos, kész
  • (régies): feszes, merev, mozdulatlan
  • (hsz-szerűen): csak, csupán, pusztán

megegyezés

főnév
  • megállapodás, alku, egyetértés, kiegyezés, konszenzus (szaknyelvi)
  • szerződés, egyezség, konvenció (szaknyelvi), kompromisszum, paktum (régies)
  • együttműködés
  • harmónia, béke
  • egybeesés, egybevágóság, összeesés
  • megfelelés, hasonlóság, analógia

matrac

főnév
  • derékalj, ágybetét, szivacs, epeda (idegen)
  • gumimatrac, úszómatrac

lehetséges

melléknév
  • valószínű, feltehető, elképzelhető, várható, gondolható (régies), adódható (régies), történhető (régies), posszibilis (idegen), potenciális (idegen), virtuális (idegen)
  • meglehet, lehet, előfordulhat
  • elképzelhető, megvalósítható, járható, keresztülvihető, kivihető, realizálható

mindhiába

határozószó
  • hiába, hasztalan, fölöslegesen

nekiütődik

ige
  • koccan, nekicsapódik, nekiütközik, nekiesik
  • eltalál, összeütközik, beleszalad

körlevél

főnév
  • közlemény, körirat, nyílt levél, körrendelet, ismertető, tájékoztató, cirkuláré (régies)
  • enciklika (szaknyelvi), pásztorlevél
  • hirdetmény, falragasz (szaknyelvi), körözvény

korrektúra

főnév
  • javítás, helyesbítés, korrigálás, korrektúrázás
  • (szaknyelvi): kefelenyomat (szaknyelvi), levonat, kefe (bizalmas)

hozzáférhetetlen

melléknév
  • megközelíthetetlen, elérhetetlen, magának való
  • zárolt, titkos
  • megvesztegethetetlen, becsületes, tisztességes

közlemény

főnév
  • értesítés, nyilatkozat, kommüniké (szaknyelvi), körlevél, körözvény, tájékoztatás, tájékoztató, hirdetmény, hirdetés, deklaráció, közirat, bejelentés, bemondás, hír, tudósítás, újsághír
  • tanulmány, beszámoló, cikk, publikáció

nevez

ige
  • nevet ad, keresztel, elnevez
  • szólít, hí (régies), hív (valaminek), címez, nevén szólít
  • mond, titulál, jelöl, minősít
  • benevez, jelentkezik, pályázik, indul, startol (bizalmas)

oldaltáska

főnév
  • oldalzsák, válltáska, tarisznya

disztingvált

melléknév
  • választékos, válogatott, előkelő, finom
  • kifinomult, igényes, ízléses, elegáns, stílusos, illedelmes, jól nevelt

renegát

főnév
  • áruló, hitszegő, júdás, dezertőr
  • kém, spion

penzió

főnév
  • panzió, vendégház, üdülő, motel, fogadó, vendégfogadó
  • (régies): nyugdíj, öregségi járadék

mondattan

főnév
  • szintaxis (szaknyelvi)

meredek II.

főnév
  • hegyoldal, szakadék, meredély (választékos), kapaszkodó, emelkedő, kaptató, hegyfok, lejtő

nagyiparos

főnév
  • gyáros, gyártulajdonos

patron

főnév
  • töltény, töltés (régies), kapszli (régies), gyutacs (szaknyelvi)
  • robbanótöltet
  • (szaknyelvi): szorítópersely, befogóhüvely
  • (pejoratív): minta
  • séma, sablon

mozgó I.

melléknév
  • futó, járó
  • utazó, házaló
  • változó, ingó (szaknyelvi), mobilis (idegen), mobil (idegen), mobilizálható (idegen)(idegen)

megfeszített

melléknév
  • (munka): intenzív, kemény, lázas, fokozott

napszámos

főnév
  • napibéres, napidíjas
  • szolga, szegényparaszt

penge

főnév
  • él, pilinga (tájnyelvi), vaskó (tájnyelvi)
  • kard, vas, kés, borotva, borotvapenge, zsilett
  • (szleng) (jelzőként): jó, remek, tökéletes, profi (bizalmas), hozzáértő, rátermett, spíler (szleng), menő (szleng), nagymenő (szleng)
  • (szleng) (jelzőként): kemény, fölényes, éles nyelvű, sziklás (szleng)