meredek I. szinonimái

melléknév
  • emelkedő, lejtős, berántós, éles (kanyar), kaptatós, lófingató (tájnyelvi), nyaktörő (bizalmas)
  • (szleng): nehéz, kockázatos, merész, vakmerő, meleg (bizalmas), veszélyes, rizikós (bizalmas), izgi (bizalmas), ciki (szleng), húzós (szleng)

meredek II. szinonimái

főnév
  • hegyoldal, szakadék, meredély (választékos), kapaszkodó, emelkedő, kaptató, hegyfok, lejtő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vasutas

főnév
  • vasutastiszt, pályamunkás, vasúti hivatalnok, sínbohóc (szleng), bakter (szleng)
  • (szleng) (jelzőként): bolondos, hóbortos, süsü (bizalmas)

merészkedik

ige
  • merészel, mer, bátorkodik, szemtelenkedik, arcátlankodik, pofátlankodik, veszi magának a bátorságot, nem átall
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meredek szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megtérít

ige
  • visszafizet, megfizet, megad, viszonoz, kipótol, kiegyenlít
  • leró, fedez, visel
  • kárpótol, jóvátesz, helyrehoz, rekompenzál (idegen), kompenzál, kártalanít, kárpótlást nyújt
  • visszatérít, áttérít
  • (tájnyelvi): megfordít, visszafordít

manifesztum

főnév
  • kiáltvány, nyilatkozat, proklamáció (idegen), szózat, ediktum (régies), dekrétum, felhívás, deklaráció

lucerna

főnév
  • csigacső (tájnyelvi), németlóhere (tájnyelvi)

lakbér

főnév
  • házbér

mellől

névutó
  • környékéről

munkaterület

főnév
  • munkakör, tevékenységi kör
  • szektor (szaknyelvi), tárca (szaknyelvi), asztal (bizalmas)

kompilál

ige
  • összeollóz, összemásol, összeír, összeállít

kivetés

főnév
  • kidobás, kihajítás
  • kiközösítés, kizárás, kitagadás, kiátkozás
  • kiszabás, kirovás

hiányol

ige
  • kifogásol, panaszol
  • hiányát érzi (valaminek), híjával van (valaminek), nélkülöz

kovász

főnév
  • élesztő
  • csiriz
  • hajtóerő

nagyasszony

főnév
  • fejedelemasszony (régies), úrnő, asszony

nyerít

ige
  • (ló): nyihog, nyeheg, nyihaház
  • (pejoratív): vigyorog, viháncol, vihog, röhög

csúnya

melléknév
  • rút, csúf, ronda, randa, ocsmány, rusnya, pocsék, visszatetsző, visszataszító, riasztó, taszító, korcs, utálatos, undok, undorító, förtelmes, iszonyú, éktelen, formátlan, idomtalan, deformis (idegen, régies), ízléstelen, puruttya (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), csunda (tájnyelvi), ragyivátlan (tájnyelvi), szusznya (tájnyelvi), gabisnya (tájnyelvi), gagyma (tájnyelvi), gyeszora (tájnyelvi), tafla (tájnyelvi) Sz: ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál; ha ez szép, a légy is madár; olvasva megy a majmok közt; olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből; rút, mint a péntek; rút, mint az ördög; se színe, se fonákja
  • (beszéd): illetlen, sikamlós, szemérmetlen, mosdatlan, malac, obszcén, trágár
  • dicstelen, szégyenletes, csúfos, gyalázatos
  • (idő): kellemetlen, barátságtalan

ráijeszt

ige
  • megijeszt, megijeget (tájnyelvi), megrémít, ráförmed, megriaszt, ráriaszt (régies), megfenyeget, megfélemlít, fölrettent (régies), megszeppent (régies), ráreccsint (régies)

panaszol

ige
  • sérelmez, neheztel, szemrehányást tesz, szemrehány (régies), hibáztat, reklamál

merénylő

főnév
  • támadó, gyilkos, elkövető, tettes

megszökik

ige
  • elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
  • disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
  • elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
  • kibújik (valami alól)
  • elfolyik, kifolyik
  • elillan

mondás

főnév
  • szállóige, szólás, közmondás, kádencia (régies), aforizma, szentencia (régies), aranyköpés (bizalmas), beköpés (szleng), benyögés (szleng)

ötszázforintos

főnév
  • ötszázas (bizalmas), lila (szleng), ady (szleng), öt kiló (szleng)

metsző II.

főnév
  • (szaknyelvi): sakter

masina

főnév
  • (bizalmas): gép, gépezet, munkagép, készülék, szerkezet, berendezés, műszer, szerkentyű (bizalmas), ketyere (bizalmas)
  • (régies): mozdony, vonat, lokomotív (régies)
  • (tájnyelvi): takaréktűzhely, tűzhely
  • (tájnyelvi): gyufa, gyufaszál, gyújtó (régies)
  • (tájnyelvi): szeszgyár

mozdulatlan

melléknév
  • moccanatlan, álló, merev, szoborszerű, nyugodt, élettelen, halott, holt Sz: mint a bálvány, úgy áll; úgy ül ott, mint egy csomó szentlélek
  • állandó, rögzített, fix (bizalmas), stabil, mozdíthatatlan, immobil (idegen)(idegen)

pálya

főnév
  • útvonal, út, röppálya, pályagörbe, trajektória (szaknyelvi)
  • vasút
  • sínek
  • sportpálya, futópálya, mező, gyep, futóhely
  • (régies): küzdőtér, aréna, csatatér
  • foglalkozás, hivatás, szakma, mesterség, munka
  • pályafutás, életút, életpálya, karrier
  • (bizalmas): autópálya