korrektúra szinonimái

főnév
  • javítás, helyesbítés, korrigálás, korrektúrázás
  • (szaknyelvi): kefelenyomat (szaknyelvi), levonat, kefe (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megfest

ige
  • befest, beszínez
  • lefest, ábrázol, vászonra visz, megrajzol

örökös I.

melléknév
  • örökkévaló, örökké tartó, állandó, örök, örök időkre szóló, maradandó, időtálló, perpetuális (idegen), permanens, szüntelen, szakadatlan, változatlan, folytonos, életfogytiglani
  • kiapadhatatlan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a korrektúra szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kizsigerel

ige
  • kibelez, megtisztít
  • kimerít, kifáraszt, igénybe vesz, kiszipolyoz, kizsákmányol, tönkretesz
  • megbírál, megkritizál, kiveséz

keresztülvihetetlen

melléknév
  • lehetetlen, megvalósíthatatlan, kivihetetlen, kivitelezhetetlen, teljesíthetetlen, irreális, abszurd, képtelen

kelet3

főnév
  • kelendőség, keresettség, kapósság, futamat (tájnyelvi)

ismertetőjegy

főnév
  • ismérv, ismertetőjel, kritérium, megkülönböztető jegy, sajátosság, jelleg, jellegzetesség, karakterisztikum (idegen), specialitás (idegen)

konszenzus

főnév
  • egyetértés, nézetazonosság, összhang
  • egyezség, megegyezés, megállapodás, szerződés, szövetség, paktum (régies), alku, kompromisszum, kiegyezés, konvenció (szaknyelvi)
  • beleegyezés, jóváhagyás, hozzájárulás, elfogadás, helybenhagyás, engedélyezés
  • (régies): határozat

kulturálatlan

melléknév
  • műveletlen, iskolázatlan, faragatlan, bárdolatlan, közönséges, pallérozatlan, neveletlen, darabos, barbár, civilizálatlan, primitív, durva, vad, tudatlan, állatias, paraszt (durva), bunkó

tenyeres-talpas

melléknév
  • testes, vaskos, trabális, drabális, tagbaszakadt, behemót, dajna (bizalmas), robusztus, markos (tájnyelvi), debella, repedtsarkú (durva), esetlen, íztagos (régies)

hitelintézet

főnév
  • hitelbank, bank, bankház, pénzintézet

hesseget

ige
  • riogat, riaszt

február

főnév
  • másodhó (régies), Halak hava (régies), Böjtelő hava (régies), télutó (választékos), böjtelő (régies)

hozzálát

ige
  • hozzákezd, nekigyürkőzik, nekiesik, nekifog, nekiáll, nekilát, hozzáfog, belefog, belekezd, nekirugaszkodik, nekiveselkedik, belekap

kvalitás

főnév
  • minőség, milyenség, tulajdonság, jelleg, jellegzetesség
  • érték, képesség, adottság, hajlam

lenéz

ige
  • letekint, lepillant, alánéz, alátekint, lesandít, lebukkant (bizalmas)
  • lemásol, leles, elles, lelop, lepuskáz (bizalmas), indigózik (szleng), kancsalít (szleng), lekopíroz, lekoppint (szleng), lekottáz (szleng), kukkerol (szleng), kuksizik (szleng)
  • lebecsül, alábecsül, ócsárol, lefitymál, megvet, leköp, lekicsinyel, lekezel, lemosolyog, kiröhög, lesajnál (szleng), fütyül (valakire), fumigál Sz: a csizmáját se törölné bele; a sáros cipőjét se törülné belé; annyiba se veszi, mint a köpését; annyira becsül, mint a téli agárt; fölényesen kezel; huszonnyolcra vesz (szleng); kutyába se veszi; leereszkedően bánik (valakivel); levegőnek néz; magas lóról beszél; magasról szarik rá (durva); pillantásra se méltat; semmibe vesz; úgy néz rá, mint a lúd a piros kukoricára
  • lelátogat, leutazik, leruccan (bizalmas), leugrik (bizalmas)

amiatt

határozószó
  • azért, azonkért (régies)
  • avégett, avégből, azért, hogy
  • afelől, arról, aziránt

móres

főnév
  • (tájnyelvi): tisztesség, becsület, erkölcs, illendőség, rend, fegyelem

meginog

ige
  • megmozdul, elmozdul, megremeg, meging (régies), megbillen
  • megtántorodik
  • tétovázik, habozik, bizonytalankodik, megrendül, eltántorodik (választékos), hezitál, megtorpan, kétségek fogják el (választékos)

kortárs

melléknév, főnév
  • egykorú, egyidős
  • pályatárs
  • jelenkori, korabeli, mostani, jelenlegi

kivetkőzik

ige
  • (szerzetesrendből): kilép, kiugrik
  • (választékos): kikel, átváltozik, megváltozik, kifordul

középkori

melléknév
  • medievális (szaknyelvi)
  • (pejoratív): durva, erőszakos, kegyetlen

meggyaláz

ige
  • megszégyenít, megrágalmaz, megsért, bemocskol, bepiszkít, becsületébe gázol, besároz, beszennyez, meggyápol (régies), benyálaz (szleng), megcsúfol, lábbal tipor, sárba ránt, lealacsonyít
  • megerőszakol, erőszakot követ el (valakin), megbecstelenít, megront, megejt, defloreál (idegen), megbarmol (tájnyelvi)
  • megszentségtelenít, profanál (választékos), profanizál (választékos)

könnyűvérű

melléknév
  • könnyelmű, csapodár, hűtlenkedő, tisztességtelen, erkölcstelen, feslett, kicsapongó, élvhajhászó, laza erkölcsű
  • romlott, szabados, kikapós, léha, frivol, kacér, dévaj, ledér, céda, csalfa, csélcsap, panka (régies), cafka (szleng), rosszféle (tájnyelvi), könnyű

kétféle

melléknév
  • kétfajta, különböző, felemás, alternatív (idegen)

közvetett

melléknév
  • indirekt (idegen), implicit (szaknyelvi)
  • tekervényes, nyakatekert

meghúz

ige
  • megszorít, megfeszít, kifeszít, összeszorít, felhúz, kiköt
  • megránt, megrándít, megvon (régies)
  • félrever, megkondít
  • rajzol, megrajzol, megvon, megjelöl, kijelöl
  • (bizalmas): kifáraszt, megerőltet, legyengít
  • (bizalmas): megzsarol, rövidít, tömörít
  • (szleng): megbuktat, elvág (bizalmas), elnyes (szleng), elránt (szleng), megvág (szleng), visszatapsol (szleng)
  • (tájnyelvi): megtölt, teletölt, feltölt, telehúz (tájnyelvi)