hozzáférhetetlen szinonimái

melléknév
  • megközelíthetetlen, elérhetetlen, magának való
  • zárolt, titkos
  • megvesztegethetetlen, becsületes, tisztességes

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jelzálog

főnév
  • lekötés, biztosíték, megterhelés, rátáblázás (szaknyelvi)

fellátogat, föllátog

ige
  • felnéz, felmegy, felugrik, meglátogat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hozzáférhetetlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hígul

ige
  • ritkul, gyérül, lazul, oldódik, oszlik, folyósodik (régies)

gyönyörködik

ige
  • élvez, csodál, bámul, betelik (valamivel), nem tud betelni vele, tetszeleg, hizlalja a szemét, legelteti a szemét (valakin, valamin), gusztál (régies), örömét leli

gyakorlatilag

határozószó
  • jóformán, lényegében, úgyszólván, voltaképpen, jószerével
  • majdnem, csaknem, már-már
  • tényszerűleg, ténylegesen, praktikusan (választékos), praktice (idegen)

fogyókúrázik

ige
  • diétázik, fogyókúrát tart, fogyaszt, fogyasztja magát, fogyózik (bizalmas), fogyizik (bizalmas)
  • koplal, böjtöl

holdviola

főnév
  • évelő holdviola, atlaszvirág, holdfű, holdruta, holdvilágfű

internál

ige
  • büntetőtáborba vitet, elkülönít, kitelepít, áttelepít, száműz

rendszerez

ige
  • szisztematizál, rendez, rendszerbe foglal, organizál (idegen), csoportosít, szortíroz, besorol, osztályoz, kategorizál

felbőszül, fölbőszül

ige
  • feldühödik, tűzbe jön, méregbe gurul, dühbe gurul, megvadul, fölmérgesedik, elfogja a méreg, dührohamot kap, dühöng, felháborodik, begerjed, begurul, fölindul

február

főnév
  • másodhó (régies), Halak hava (régies), Böjtelő hava (régies), télutó (választékos), böjtelő (régies)

csinnadratta

főnév
  • hűhó, cécó, cirkusz, felhajtás, ribillió

felkerekedik, fölker

ige
  • elindul, útnak indul, útnak ered, útra kel, felszedi a tábort, szedi a sátorfáját, felcihelődik, felfordul (tájnyelvi), felkavarodik (tájnyelvi), fellázul (tájnyelvi), felruccan (régies), elutazik, elmegy, eltávozik, elsétál, kereket old

ismeretség

főnév
  • összeköttetés, kapcsolat, ismeretségi kör
  • társaság, érintkezés

kálvinista

melléknév
  • kálomista (régies), református, helvét (régies), csancsó (tájnyelvi), lóformátus ( tréf, rég ), vastagnyakú (régies)

közreműködik

ige
  • része van (valamiben), részt vesz, részt vállal (valamiben), hozzájárul, belejátszik, asszisztál, segít, segédkezik, elősegít, együttműködik, kooperál, bábáskodik, közbenjár (valakiért), közrehat
  • szerepel, fellép

kinyír

ige
  • kivág, kimetsz, kinyes
  • (szleng): eltávolít, tönkretesz, kitúr, kifúr (bizalmas)
  • (szleng): megöl, megsemmisít, elhallgattat, meggyilkol, elpusztít, lemészárol (szleng), elintéz, likvidál (idegen), kiiktat (szleng), lekaszabol, letaglóz, elbánik (valakivel), eltesz láb alól, másvilágra küld

hozzámegy

ige
  • férjhez megy, feleségül megy, nőül megy, nejévé lesz, kezét nyújtja

hiányos

melléknév
  • fogyatékos, hibás, töredékes, foghíjas, híja van, sérült, megrongálódott, csonka, csorba, tökéletlen, elégtelen, fogyatkozott, fogyatkozásos (régies), szegényes, kifogásolandó, ínséges, kihagyásos, fragmentális (idegen), lakunários (idegen), inkomplett (idegen) Sz: se eleje, se hátulja; se eleje, se veleje; sem eleje, sem utolja

ijesztget

ige
  • ijeszt, ijeget (tájnyelvi), ijesztgetődzik (tájnyelvi), riogat, rémítget, rémisztget, fenyeget, borzongat, cincsogtat (tájnyelvi)

kilátó

főnév
  • kilátópont, figyelőhely, magaslat

húsos

melléknév
  • vastag, vaskos, molett, jó húsban levő, testes, tömött, hájas, pufi (bizalmas), pufók, dundi
  • izmos, deltás (szleng), kajakos (szleng), tömör (szleng)
  • lédús, leves, zamatos

habitus

főnév
  • alkat, lelkialkat, érzület, magatartás, viselkedésmód, modor, szokás
  • megjelenés, termet, testalkat
  • öltözék, viselet, ruházat

indiai

melléknév, főnév
  • hindu, indus (régies), ind

kínlódás

főnév
  • fájdalom, szenvedés, nyavalygás, gyötrődés, gyötrelem, vergődés, vívódás, keserv, bánkódás, szorongás, szívfájdalom
  • vesződség, erőlködés, küszködés, küzdelem, fáradság, baj