máz szinonimái

főnév
  • glanc (bizalmas), glazúr (tájnyelvi)
  • zománc, lakk, lakkozás, fénymáz, firnisz (tájnyelvi), firnájsz (tájnyelvi), kence, politúr (idegen)
  • cukorbevonat, cukorjég, cukormáz
  • (bizalmas): arcfesték, rúzs, kence (tréfás), vakolat (tréfás), smink, make up (idegen)
  • külszín, külcsín (választékos), kinézés, külső, megjelenés
  • hazugság, álca(választékos)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vezér

főnév
  • parancsnok, primipilus (idegen)
  • diktátor
  • törzsfő
  • vezető, irányító, főnök, főmufti (szleng), góré (szleng), fejes (szleng), atyaisten (bizalmas)
  • (bizalmas): vezérigazgató, diri (bizalmas)
  • (bizalmas): mozdonyvezető
  • vezércsillag, vezéreszme
  • (sakkban): királynő

politizál

ige
  • kosútozik (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a máz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

magában

határozószó
  • gondolatban, fejben
  • félhangosan
  • maga, magányosan, egyedül, egyes-egyedül, magán (régies), szólóban (bizalmas)

küllem

főnév
  • külső, exteriőr (idegen), megjelenés, kiállás, kinézet, kinézés, fizimiska

közötte

határozószó
  • közte, közepette

kitoloncol

ige
  • eltávolít, kiutasít, kitilt, kitelepít, kilakoltat, kitesz, száműz, számkivet, kizsuppol, zsuppon visz ki (régies), deportál, internál (idegen)

marhaság

főnév
  • hülyeség, ostobaság, bolondság, butaság, zöldség (bizalmas), sületlenség, zagyvaság, badarság, balgaság, őrültség, képtelenség, dőreség, ökörség (durva), szamárság, csacsiság, baromság (durva), állatság (durva)
  • tréfa, vicc, hülyéskedés

megmámorosodik

ige
  • megittasodik, megrészegedik, megrészegszik, berúg, fejébe száll az ital
  • megittasul, elkábul
  • megörül, jó hangulata lesz

venyige

főnév
  • szőlővessző, vessző, borág (régies), ág, szőlőtő, szőlőinda, csöremölye (tájnyelvi)
  • bot
  • (tájnyelvi): rőzse
  • (bizalmas): egyes, elégtelen

keresztezés

főnév
  • kereszteződés, átszelés, átlépés, metszés
  • akadályozás, meghiúsítás, gátolás, feltartóztatás, korlátozás, késleltetés, hátráltatás, lassítás
  • párosítás, pároztatás, hibridizáció (idegen), nemesítés

kellő

melléknév
  • szükséges, kívánatos, illő, megfelelő, alkalmas, elégséges, elegendő, kielégítő, helyes, helyénvaló

gyalog II.

melléknév
  • gyalogos, gyalogsági

kiárad

ige
  • kiönt, kilép a medréből, kiömlik, kizúdul, eláraszt, kiomlik, kiözönlik, kifolyik, kifakad (tájnyelvi)
  • kitódul, kiront
  • kitör, előretör
  • kisugárzik, kiáramlik, emanál (idegen)

megrándul

ige
  • megrezzen, összerezzen, összerándul, megvonaglik
  • kibicsaklik, kificamodik, megbicsaklik, meghúzódik, megroppan, megmarjul (tájnyelvi), meggyökkenik (tájnyelvi), megiramkodik (tájnyelvi), megszeglik (tájnyelvi)

mérséklődik

ige
  • alábbhagy, alábbszáll, csillapodik, szelídül, csöndesedik, letompul, csökken, lelohad, elhalkul, kisebbedik, gyöngül, lassul, hanyatlik, visszaesik, megcsappan, enyhül, fogy, apad

bomlik

ige
  • (csomó): bomladozik, foszlik, feslik, fölfeslik, szétválik, kioldódik, kibogozódik, kikötődik
  • oszlik, szétoszlik, mállik, korhad, szétmegy
  • hanyatlik, pusztul, romlik, szétesik, széthull
  • (valakiért, valaki után): bolondul, rajong, imád
  • bolondozik, vadul
  • (régies): megbomlik, megtébolyodik, eszét veszti

pálinkáspohár

főnév
  • kupica, stampedli, pohárka, kispohár

nyerít

ige
  • (ló): nyihog, nyeheg, nyihaház
  • (pejoratív): vigyorog, viháncol, vihog, röhög

mechanikus I.

melléknév
  • erőművi (régies), gépi, önműködő, automata
  • gépies, ösztönös, ösztönszerű
  • lélekölő, lélektelen, érdektelen, mechanisztikus (idegen)

lusta

melléknév
  • tunya, rest, henye, lomha, naplopó, renyhe, tohonya, lajhár, tespedt, semmittevő, semmirekellő, tétlen, dologtalan, munkátlan, dologkerülő, munkakerülő, császárlustája (tájnyelvi), langallóleső (tájnyelvi), lazsa (tájnyelvi), szuszma (tájnyelvi) Sz: a dolognak a könnyebb végét keresi; addig alszik, míg a hasára nem süt a nap; a föld terhe; annak jó volna, hogy Bécsbe a vásárra tetűt hajtson; aratás idején megfagy a munkában; billeg-ballag, meg-megáll; büdös neki a munka; egész nap a háti bőrön; elmenne a munka temetésére; este virrad neki; fázik, mikor búzát arat; friss, mint az ólommadár az iszapban; fürge, mint a döglött sajtkukac; hasára süt a nap; jó lenne tetűpásztornak; kutyavér van benne, mint a palócban; lusta, mint a dög; lusta, mint a lajhár; magával hordozza a széket; megkergette a varasbéka; nem öli meg az ördögöt; nem tér a dolog a nyakába; nem töri össze a hámfát; nyámmog, mint az ökör a sásos szénán; olyan friss, mint a pépbe esett légy; serény, mint a malom legalsó köve; sír a kezében a munka; tavaszi idejét az ágyban elhenyélte, őszit ispotályban örömest töltötte; tegnapi sár a csizmáján; többet dolgozna két nap, mint egy nap; vasszöget vár, mint a bivaly
  • hétalvó, álmos, álomszuszék, álomtáska (tájnyelvi), aluszékony, álomkóros, Mátyás lustája
  • (lépés): lomha, nehézkes, kényelmes, komótos (bizalmas)

meghálál

ige
  • viszonoz, megszolgál, megköszön, honorál, megfizet, rekompenzál (idegen), megadózik (tájnyelvi)

növénykert

főnév
  • füvészkert, botanikus kert

megboldogult

melléknév, főnév
  • elhunyt, megholt, néhai, egykori, elköltözött, boldogult, Istenben boldogult, halott, üdvözült

lajhár

főnév
  • dologkerülő, naplopó, csavargó
  • (jelzőként): aluszékony, álmos, rest, tohonya, tunya, lanyha

megkaparint

ige
  • megszerez, megkap, megragad, hozzájut, kisajátít, lefoglal, elhappol (szleng), elmar, lecsap (valamire) (bizalmas), bitorol (régies), elhalábol (tájnyelvi), elhalámol (tájnyelvi), elhurkol (tájnyelvi), megkaparít (tájnyelvi), magához ragad, hatalmába kerít, szert tesz, lenyúl (szleng), elkajmóz (szleng)(valamiről)

nyelvhasználat

főnév
  • nyelvezet, kifejezésmód, stílus, terminológia (szaknyelvi)