hozzálát szinonimái

ige
  • hozzákezd, nekigyürkőzik, nekiesik, nekifog, nekiáll, nekilát, hozzáfog, belefog, belekezd, nekirugaszkodik, nekiveselkedik, belekap

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hesseget

ige
  • riogat, riaszt

bátorság

főnév
  • merészség, mersz, lélekjelenlét, kurázsi (bizalmas), virtus, hősiesség, vagányság (bizalmas), rettenthetetlenség, elszántság, vakmerőség, vitézség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hozzálát szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hímez-hámoz

ige
  • kertel, köntörfalaz, elhomályosít, mellébeszél, csűri-csavarja a dolgot, ötöl-hatol, kibújik a válasz alól, hümmög-hámmog (tájnyelvi) Sz: kerülgeti, mint macska a forró kását
  • húzódozik, el-elmaradozik, kelletlenül csinál, hámfázik (tájnyelvi)

győzedelmes, győzelm

melléknév
  • győztes, diadalmas, sikeres, eredményes, nyertes, dicső, dicsőséges

gyaláz

ige
  • szid, szidalmaz, becsmérel, káromol, mocskol, piszkol (tájnyelvi), pocskondiáz, sárral dobál, pocskol (tájnyelvi), ócsárol, sérteget, szapul, rágalmaz, csepül, patvaroz (régies), dehonesztál (idegen), simfel (idegen), simpfel (idegen), diffamál (idegen), bemocskol, befeketít, rossz hírbe kever, a becsületébe gázol Sz: leszedi róla a szenteltvizet; egy krajcár ára becsületet se hagy rajta

fokbeosztás

főnév
  • mérce, skála, lépték, fokozat

holtpont

főnév
  • nyugvópont
  • zsákutca, csőd, válság

intézmény

főnév
  • hatóság, intézet, szervezet, közület, egyesület, társaság, organizáció (idegen), institúció (régies)
  • rendszer, forma, szokás

rengeteg2

főnév
  • vadon, vadrengeteg, erdőség, őserdő, erdő, barlangerdő (tájnyelvi)

felcsavar, fölcsavar

ige
  • felcsavaroz, felsrófol (bizalmas), felerősít
  • felgöngyöl, felteker, feltekercsel, felgombolyít, felcsévéz, felmotollál, felkondorgat (tájnyelvi), felkondorít (tájnyelvi)
  • begyújt, felgyújt, bekapcsol, működésbe hoz

fecskendő

főnév
  • injekciós tű, injektor (idegen), csöklendő (tájnyelvi), fecske (szleng), csúzli (szleng), eszköz, fegyver (szleng), kendő (szleng), művzser (szleng), pisztoly (szleng), puska (szleng), revolver (szleng)
  • locsoló, spricni (bizalmas)

csípés

főnév
  • szúrás, bökés, marás
  • bántás, gúny, gúnyolódás, sértés, fricska

felköszönt, fölköszö

ige
  • üdvözöl, gratulál, megural (régies), megköszönt (tájnyelvi), elbarázdál (tájnyelvi)
  • áldomást mond, tósztot mond, pohárköszöntőt mond

ismertetőjel

főnév
  • ismertetőjegy, megkülönböztető jegy, sajátosság, jelleg, jellegzetesség, specialitás, karakterisztikum (idegen), anyajegy, stigma
  • embléma, logo

kamélia

főnév
  • japánrózsa

köztudomású

melléknév
  • ismeretes, ismert, tudvalevő, közismert, köztudott, publikus

kioldódik

ige
  • kibomlik, kibogozódik, kigombolódik, kikapcsolódik, szétkapcsolódik, kicsomózódik, kifűződik, kinyílik, szétnyílik, meglazul, enged, kisuvad (tájnyelvi), megódzik (tájnyelvi), kiódzódik (tájnyelvi)
  • kiázik, kiválik, kicsapódik, kilökődik

hozzátapad

ige
  • odatapad, rátapad, hozzásimul
  • hozzákapcsolódik, hozzáfűződik

hibázik

ige
  • téved, elvét, elhibáz, eltéveszt, melléfog, megtéved, botlik, mellélő, eltévelyedik, bakizik (bizalmas), elír, betlizik (szleng), belesül, fejre áll (szleng), hülyeséget csinál (szleng) Sz: bakot lő
  • (tájnyelvi): hibádzik, hiányzik, híja van, abszentál (idegen)

iktató II.

főnév
  • segédhivatal, postázó, iroda, nyilvántartó, regisztratúra (régies)
  • iktatókönyv, regiszter, törzskönyv, lajstrom (szaknyelvi), napló

kilincsel

ige
  • kéreget, koldul, házal, előszobázik

huzam

főnév
  • tartam, hossz, tartósság
  • (tájnyelvi): huzat, léghuzat, cúg (tájnyelvi)

háborús

melléknév
  • hadviselő, harci, hadi, katonai
  • zavaros, nyugtalan, feszült

indíttatás

főnév
  • késztetés, indíték, alap, motiváció, ösztönzés

kint

határozószó
  • kinn, künn, odakint, odakinn, odaki (régies), kívül
  • a szabadban
  • külföldön, a határon túl