középkori szinonimái

melléknév
  • medievális (szaknyelvi)
  • (pejoratív): durva, erőszakos, kegyetlen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

új I.

melléknév
  • használatlan, viseletlen, nem hordott
  • érintetlen
  • vadonatúj, újdonatúj, újdon, mai, friss
  • korszerű
  • újdonsült, újonc, kezdő
  • tapasztalatlan, járatlan, újsütetű
  • újszerű, modern, mai, ismeretlen, szokatlan

tüntető

melléknév, főnév
  • felvonuló, tiltakozó
  • demonstratív
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a középkori szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kovács

főnév
  • vasműves

kifejlődik

ige
  • kibontakozik, kinevelődik, kiteljesedik, megizmosodik, fölcseperedik, kikupálódik (tájnyelvi), kialakul, keletkezik, megnő, kinövi magát, kiformálódik, kibomlik, kiérlelődik, megérik, beérik, kiforr, kivakaródzik (tájnyelvi)

kezel

ige
  • működtet, irányít, szabályoz, dolgozik (valamivel), járat, használ, bánik (valamivel), manipulál, kézben tart
  • gyógyít, gondoz, ápol, gyógykezel, kúrál, istápol, gyámolít, ellát
  • karbantart, felügyel, ellenőriz, feltölt
  • gazdálkodik, sáfárkodik (régies), forgat
  • (bizalmas): kezet fog, kezet szorít, parolázik, jattol (szleng), kezet ad

jómód

főnév
  • jólét, gazdagság, bőség, bővelkedés, vagyonosság, aranyélet, fényűzés, luxus, pompa, flanc (régies)
  • kényelem, komfort (bizalmas)

köt

ige
  • csomóz, bogoz, hurkol, kötöz, odaerősít, rögzít
  • (tájnyelvi): megront
  • (virágot, csokrot, koszorút) fűz
  • szilárdít, tömörít
  • szilárdul, ragad, összetart
  • ott tart, kényszerít
  • kapcsol (valakihez, valamihez), odaláncol (valakihez)
  • (eskü) visszatart, kötelez
  • (valamihez): függővé tesz (valamitől)
  • (kapcsolatot): létrehoz

lebetegedik, lebeteg

ige
  • megbetegszik, ágynak esik, ágynak dől
  • szülni kezd, vajúdni kezd

tojásgyümölcs

főnév
  • padlizsán, törökparadicsom, törökkobak (régies), csucsor (régies), kékparadicsom (tájnyelvi), kéktök, kékuborka (tájnyelvi), húsgyümölcs (tájnyelvi), salamontöke (tájnyelvi), vineté (tájnyelvi)

húzás

főnév
  • vonás, húzgálás, vontatás, vonszolás, rántás
  • sorsolás, sorsjáték
  • törlés, kihúzás
  • sakkhúzás
  • fortély, csel, trükk
  • próba, próbálkozás, lehetőség
  • ötlet
  • madárvonulás
  • (időtartamé): nyújtás, hosszabbítás
  • (szleng): rohanás, pucolás, elszelelés
  • heccelés, ugratás, cukkolás, viccelődés, csipkelődés, ingerkedés, kötődés, kötekedés, bosszantás

horoszkóp

főnév
  • csillagjóslat

felhőtlen

melléknév
  • napfényes, világos, napsütéses, sugárzó, ragyogó, derült, tiszta, áttetsző, átlátszó, felhő nélküli, borútlan (régies), homálytalan (régies)
  • vidám, derűs, kedélyes, boldog, jó hangulatú, optimista, gondtalan, békés, meghitt, zavartalan, idilli, harmonikus

iktató II.

főnév
  • segédhivatal, postázó, iroda, nyilvántartó, regisztratúra (régies)
  • iktatókönyv, regiszter, törzskönyv, lajstrom (szaknyelvi), napló

légtér

főnév
  • térfogat, köbtartalom

lőrés

főnév
  • ágyúlék, lövőrés (régies)

asszimilálódik

ige
  • hasonul, alkalmazkodik, idomul, hozzáidomul, beolvad

nagyszájú

melléknév
  • (pejoratív): nagyhangú, szájas (pejoratív), nyelves, hangoskodó, hetvenkedő, legénykedő, nagypofájú (durva), háryjánoskodó, kérkedő, hencegő, szájhős, handabandázó, csahos (tájnyelvi), kerepelős (tájnyelvi), szájbók (tájnyelvi)
  • véresszájú (durva) Sz: akkora a szája, mint a bécsi kapu; akkora a szája, mint egy német papucs; be nem dughatni nagy száját; elejéből választotta a nyelvét; felvágta a bába a nyelvét; ha feje befér is az ablakon, de a nyelve be nem férhetne; jól megköszörülte a bicskáját; jól megkenték a kereket, forog a kerék; kibeszélne hat papot is; külön kell a nyelvét agyonütni, ha meghal; nem hagyta az anyjában a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; olyan a szája, mint egy sikátor; szomszéd határba ér a nyelve

megszenved

ige
  • megbűnhődik, meglakol, megfizet, bán, megadózik (tájnyelvi)
  • (régies): elvisel, eltűr, elszenved

középvonal

főnév
  • felezővonal, félpálya

korszerűtlen

melléknév
  • elavult, divatjamúlt, időszerűtlen, anakronisztikus, régimódi, elmaradott, idejétmúlt, ósdi, túlhaladott, ásatag, avítt, özönvíz előtti

lágy

melléknév
  • puha, bársonyos, selymes
  • porhanyó, laza
  • omlós, pépes, gindár (tájnyelvi), híg Sz: kemény, mint a tehénganéj
  • (szellő): enyhe, mérsékelt, langyos, lenge, kellemes
  • elmosódó, tompa
  • erélytelen, határozatlan, gyengekezű, bátortalan, félénk, engedékeny, szelíd, szelíded (régies), alakítható, hajlékony, befolyásolható
  • lanyha, lagymatag, bágyadt
  • zöngés
  • jésített, palatális (szaknyelvi), palatalizált (szaknyelvi)
  • moll (szaknyelvi)(szaknyelvi)

megránt

ige
  • meghúz, megfeszít, megrándít, megcibál
  • felhúz, felvon (szemöldököt)
  • megrándít, kificamít, megerőltet, kifordít (bokát)

kreál

ige
  • megtervez, kigondol, kitalál
  • megalkot, megvalósít, megcsinál, előállít, elkészít, kivitelez, megformál, megteremt, konstruál
  • létesít, alapít, szervez, összehoz (bizalmas), létrehoz, létrehív, életre hív, instituál (régies)

kiigazít

ige
  • kiegyenget, helyreigazít, helyesbít, korrigál, helyrehoz, rendbe hoz, jóvátesz, orvosol, megszüntet
  • javít, tataroz, foltoz, kijavít, javítgat, reparál, kipofoz (bizalmas), restaurál, helyreállít

lapul

ige
  • simul, húzódik
  • szétterül
  • rejtőzködik, rejtekezik (tájnyelvi), bújik, bujkál, meghúzódik, meglapul, lappang, dekkol (szleng)
  • hallgat
  • lapít, sunyít, kushad (bizalmas), kusmorog (tájnyelvi), kuslónékodik (tájnyelvi) Sz: lapul, mint dinnye a fűben; lapul, mint nyúl a fűben; lapul, mint szar a fűben; lapul, mint hernyó a levél alatt; lapul, mint kánya előtt a csirke; lapul, mint ördög a töklevél alatt; lapít, mint aki a nadrágjába tett

megszállott

melléknév, főnév
  • fanatikus, rajongó, szenvedélyes, vakbuzgó, mániákus, mániás, megrögzött, bigott
  • ördöngös, tébolyodott