kopogás szinonimái

főnév
  • zaj, kalapálás, kopácsolás, dobolás, kattogás, kotyogás, csörömpölés, zakatolás
  • kopogtatás, zörgetés, kocogtatás, dörömbölés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kerül

ige
  • elcsámborog, vargabetűt csinál, vargakanyart tesz, kitér, kerülőt tesz, kanyarodik
  • csavarog, lóg (bizalmas), bliccel, mulaszt, görbe úton jár
  • körüljár, körbejár, bejár
  • elkerül, őrizkedik (valamitől), tartózkodik, óvakodik (valamitől)
  • mellőz, bojkottál, kiközösít, kanyarint (tájnyelvi), gyűlöl, utál
  • jut, vetődik, keveredik, téved, szakad (tájnyelvi), megy, lép
  • adódik, akad, csúszik, esik, van, találkozik (tájnyelvi), elkövetkezik, kapódik (tájnyelvi), csurran-cseppen, jut (valamire), telik (valamire)
  • (valamennyibe): kóstál, ér (valamennyit)
  • jár (valamivel)

szürcsöl

ige
  • iszik, lefetyel, kortyol, hörpöl, szörpöl (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kopogás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiváltság

főnév
  • előjog, privilégium, prerogatíva (szaknyelvi), kedvezmény, szabadság, benefícium (régies), mentesség

kérdéses

melléknév
  • kétséges, bizonytalan, vitatható, kérdőjeles, megkérdőjelezhető, problematikus, kétes, eldöntetlen, megoldatlan, megfejtetlen, ismeretlen
  • ingatag, félremagyarázható, pontatlan
  • említett, tárgyalt, szóban forgó

kavics

főnév
  • sóder, kő, kövecs (választékos), murva, kőtörmelék, kőzúzalék, zúzottkő, zúzalék (szaknyelvi), morzsalék, kőszar (tájnyelvi)

írástudatlan

főnév, melléknév
  • analfabéta, írni-olvasni nem tudó, iskolázatlan
  • tanulatlan, műveletlen, képzetlen, pallérozatlan, kulturálatlan

kommüniké

főnév
  • közlemény, nyilatkozat, bejelentés, hirdetmény

kreál

ige
  • megtervez, kigondol, kitalál
  • megalkot, megvalósít, megcsinál, előállít, elkészít, kivitelez, megformál, megteremt, konstruál
  • létesít, alapít, szervez, összehoz (bizalmas), létrehoz, létrehív, életre hív, instituál (régies)

telik

ige
  • tele lesz, töltődik, megtelik, től (tájnyelvi)
  • hízik, gömbölyödik, dagad, dalmahodik (tájnyelvi), vastagodik, testesedik
  • (idő): múlik, jár, siet, repül, elszáll, elröppen, kereg-forog (tájnyelvi), halad, haladózik
  • jut (valamire), kerül, megengedheti magának, módjában van, kitelik (valamiből), futja

hímes

melléknév
  • hímzett, hímezett, kivarrt (tájnyelvi), ékesített, sujtásos, zsinóros
  • színes, színpompás, tarka, cifra, ékes, virágos, díszes, díszített
  • (beszéd): megtévesztő, megejtő, mézesmázos, kertelő

helyesbítés

főnév
  • javítás, kiigazítás, helyreigazítás, módosítás, korrekció, korrektúra, rektifikáció (régies), emendatio (régies)
  • felülvizsgálat, revideálás (idegen)

fantasztikus

melléknév
  • abszurd, hihetetlen, irreális, kiagyalt, kitalált, fantázia szülte, költött, képzeletbeli
  • meghökkentő, elképesztő, groteszk
  • rendkívüli, pompás, remek, tüneményes, mesés, mesébe illő, csodálatos, csodás, bámulatos, ragyogó, briliáns, pazar, elsőrendű, kitűnő, nagyszerű, óriási, káprázatos, szédületes, lenyűgöző, kivételes, kolosszális (bizalmas), szuper (bizalmas), csúcs (szleng)

hordalék

főnév
  • iszap, uszadék, áradmány (szaknyelvi), üledék, morzsalék, zsurmalék (régies), feltöltődés, leülepedés, törmelék

kutató I.

melléknév
  • fürkésző, vizsgálódó, cirkáló, nyomozó, kereső
  • átható (tekintet), vizsla (pillantás)
  • tanulmányozó, vizsgáló, elemző, analizáló (idegen)

lelátó

főnév
  • karzat, emelvény, tribün, nézőtér

alpinizmus

főnév
  • hegymászás, sziklamászás

modifikáció

főnév
  • módosítás, változtatás, átalakítás
  • módosulás, megváltozás, elváltozás
  • (szaknyelvi): módosulat, változat

meghajol

ige
  • bókol, hajlong, hajbókol, meghajlik
  • meghajtja magát, megsüvegel, kalapot emel
  • tisztel, tiszteleg, tiszteletet ró le
  • beadja a derekát, enged, fejet hajt, elfogad, meghódol

korábbi

melléknév
  • előbbi, régebbi, azelőtti, előző, előzetes, hajdani, múltbeli, egykori, addigi

kitör

ige
  • kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
  • kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
  • felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
  • kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
  • megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
  • kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét

következik

ige
  • folytatódik, sorra kerül, helyébe lép, felvált
  • közeledik, közelít, küszöbön áll, eljön
  • (valamiből): ered, származik, támad, adódik

megfagy

ige
  • befagy, jéggé fagy, felreccsen (tájnyelvi), jéggé válik
  • összefagy, átfagy, megdermed, meggémberedik, didereg, vacog a foga, megveszi az isten hidege
  • elfagy, kifagy, tönkremegy

kotyog

ige
  • kotkodácsol, kárál, kartyol (tájnyelvi), karattyol (bizalmas), tikácsol (tájnyelvi)
  • fecseg, locsog, csacsog, cseveg, lefetyel, tereferél, pletykál, dumál (szleng), jár a szája
  • (motor): kopog, zörög
  • bugyog, bugyborékol, lötyög (régies), csobog

kerít

ige
  • körülfog, körülvesz, gyepűz, karóz, rácsoz, karít (tájnyelvi), kertel, sövényel, sövényez, rekeszel
  • szegélyez, határol, korlátol
  • (tájnyelvi): kört alkot
  • (tájnyelvi): terít, borít
  • felhajt, felhajhász (tájnyelvi), felhajszol (bizalmas), szerez, előteremt, kaparint
  • lop, rabol, elemel

közhangulat

főnév
  • közvélemény, közfelfogás, légkör, közérzület (régies)

meggyorsít

ige
  • siettet, sürget, szorgalmaz, előmozdít, felgyorsít
  • sarkall, serkent, nógat, ösztönöz, hajszol