komplikál szinonimái
ige
- bonyolít, nehezít, összekuszál, összezavar, összegabalyít, összegubancol (bizalmas)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
disznó II.
melléknév
- malac, trágár, obszcén, tisztátalan, szemérmetlen, szeméremsértő, pornográf, mosdatlan, mocskos, durva, közönséges, illetlen
kitagad
ige
- kitilt, kizár (örökségből), kirekeszt, kitúr, kiszorít, kiforgat, kisemmiz, megfoszt (valamitől), kiátkoz
- kiűz, kikerget, kiközösít, száműz, számkivet, kilök, megvet (régies)
keménység
főnév
- szilárdság
- szívósság, kitartás, állhatatosság, erő, ellenállóképesség
- szigor, szigorúság, erély, zordság, kérlelhetetlenség, könyörtelenség, ridegség, érzéketlenség
karikázik
ige
- kerékpározik, kerekezik (bizalmas), biciklizik, bicajozik (bizalmas), bringázik (bizalmas), cangázik (bizalmas)
- gurigázik, gurigál (tájnyelvi)
ingyen II.
melléknév
- ingyenes, díjtalan, díjmentes, fizetés nélküli, költségmentes, szabad, grátesi (idegen), potya (bizalmas), ingyenvaló (tájnyelvi)
házastárs
főnév
- hitvestárs, pár, társ, élettárs, hitestárs (régies), házasfél
- férj
- feleség, hitves, oldalborda (bizalmas), oldalkocsi (szleng), hátizsák (szleng)
hódítás
főnév
- diadal, győzelem, nyerés, siker, előretörés
- leigázás
- birtok, zsákmány, foglalás (régies)
állami
melléknév
- kormányzati, kormány-, hivatalos, kincstári (bizalmas)
- nemzeti, országos
- hazai, belföldi, honi, itthoni
mindennapi
melléknév
- naponkénti, mindennapos
- banális, köznapi, szimpla (bizalmas), hétköznapias, lapos, szokott, szokásos, közönséges, prózai, profán (idegen), konvencionális, vulgáris, ordináré, általános, szokványos, megszokott, hétköznapi, átlag, tucat, semmitmondó, elkoptatott, közhelyszerű, elcsépelt, kicsinyes, átlagos, sablonos, elnyűtt, triviális
kisül
ige
- megsül, elkészül
- kiég, kiszárad, elperzselődik
- kitudódik, kiderül, kibújik a szög a zsákból, kiugrik a nyúl a bokorból
- eredményez, kiviláglik, következik, napfényre jut, napfényre kerül
megcsiklandoz
ige
- csikiz (bizalmas), megcsikant (tájnyelvi), megkuckol (tájnyelvi), megsisiz (tájnyelvi)
képzettség
főnév
- végzettség, kiképzés, felkészültség, készültség, erudíció (idegen), műveltség, tudás, jártasság, tanultság, kvalifikáció, szakképzettség, képesítés, gyakorlat, szakavatottság, szakértelem
következtében
névutó
- folytán, eredményeképpen, eredményeképp, eredményeként, következményeképpen, következményeképp, következményeként, folyományaképpen, nyomán, kifolyólag, miatt, szerint, értelmében, okáért, okán (választékos)