kifogás szinonimái

főnév
  • kihúzás, kihalászás
  • mentség, mentő körülmény, ürügy, kibúvó, mentegetődzés, mentegetőzés, teketória, pretextus (idegen), szabadkozás, egérút, kiskapu (bizalmas), kiút, kibeszéd (tájnyelvi)
  • rosszallás, hibáztatás, elítélés, ellenvetés
  • panasz, reklamáció

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ugyebár

módosítószó
  • nemde, nemdebár, nemdenem (tájnyelvi), ugye, ugyi (tájnyelvi), ugyebizony (tájnyelvi)

kénytelen-kelletlen

határozószó
  • akarva-akaratlan, kedvetlenül, kényszerűen, nolens volens (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kifogás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

készpénz

főnév
  • pénz, mobil tőke, mozgótőke, aktíva (idegen), guba, dohány, kápé (bizalmas), pénzmag, zsozsó (szleng), lé (szleng), lóvé (szleng), mani (szleng), báresz (szleng), steksz (szleng)

izzadság

főnév
  • verejték, veríték, sudor (szaknyelvi), lucsok (bizalmas), lacsak (tájnyelvi), loncs (tájnyelvi), izzadmány (régies), transzspiráció (szaknyelvi)
  • tajték, hab (állaté)
  • pára, kicsapódás, lecsapódás

iráni

melléknév, főnév
  • perzsa

hírhedt, hírhedett

melléknév
  • rossz hírű, hírben álló, megbélyegzett, gyanús, cégéres, címeres, csihés (tájnyelvi) Sz: veszett híre van; ismerik, mint a rossz pénzt
  • (régies): ismert, híres, nevezetes, hírneves, neves, tekintélyes, tisztes

kicsapódik

ige
  • kitárul, kivágódik, kinyílik, felpattan
  • kiválik, koagulál (idegen), elkülönül
  • (biztosíték): kiég
  • (gőz, füst, láng): kicsap

kiütközik

ige
  • előtűnik, megjelenik, kitör, kiserked, kinő, meglátszik
  • észrevevődik, kiderül, kiviláglik, megnyilatkozik

szókimondó

melléknév
  • nyílt, egyenes, őszinte, karakán, igazmondó, szókiszóló (tájnyelvi), mérmondó (tájnyelvi) Sz: a kapát kapának, az ásót ásónak mondja; nem tesz lakatot a szájára; nevén nevezi a gyereket; nem rejti véka alá a véleményét; ami a szívén, az a száján; nyelvén van a szíve; kimondja, ami a szívén fekszik; kijelenti feketén-fehéren; nem árul zsákbamacskát; kerek perec kimondja; nem köt görcsöt a nyelvére

hadsegéd

főnév
  • segédtiszt, szárnysegéd, adjutáns

gyorsfagyasztott

melléknév
  • mélyhűtött, mirelit

elszórtan

határozószó
  • szanaszét, szerte, szerteszéjjel, itt-ott, imitt-amott, néhol, tíl-túl (tájnyelvi), hellyel-közzel, szórványosan, sporadice (idegen), elvétve, néha, néha-néha, nagy néha, ritkán

hamisítatlan

melléknév
  • eredeti, originális (választékos), valódi, valóságos, igazi, tiszta, természetes, tősgyökeres, törzsökös, színtiszta, tőrőlmetszett, őseredeti, szavatolt, hiteles, autentikus, megbízható
  • vegyítetlen, szennyezetlen

kockáztat

ige
  • kockára tesz, veszélyeztet, reszkíroz (bizalmas), rizikózik (idegen), hazardíroz (idegen)

köves

melléknév
  • kavicsos, sziklás, kövezett, kövecseges (tájnyelvi)
  • kövezett
  • ékköves, drágaköves
  • kövecses (gyümölcs)

megnyilvánulás

főnév
  • kifejeződés, megnyilatkozás, megjelenés, megmutatkozás, kibontakozás, manifesztálódás (idegen), érvényre jutás
  • jelzés, jeladás

levezet

ige
  • (út, lépcső): levisz, lemegy
  • (csatorna): elvezet, kanalizál (szaknyelvi)
  • letessékel, lesegít, lekísér
  • végrehajt, lefolytat, lebonyolít
  • (izgalmat, feszültséget): felold, eloszlat, megszüntet, feldolgoz, szublimál
  • kiél, kiad
  • bizonyít, igazol, kikövetkeztet, dedukál (idegen), derivál (idegen)
  • kimutat, kifejt
  • (családfát): származtat, visszavezet, eredeztet

kiforgat

ige
  • kifordítgat, kitúr, kiemel
  • (valakit valamiből): kifoszt, kisemmiz, megkopaszt (bizalmas), kirabol, kiszipolyoz, kiemészt (tájnyelvi), kinulláz (bizalmas)
  • kivetkőztet
  • kimozdít, kibillent, kizökkent
  • elferdít, kifacsar, félremagyaráz, eltorzít, csűr-csavar, deformál, meghamisít
  • kifaggat, kikérdez, sarokba szorít

kertel2

ige
  • (tájnyelvi): sövényel, kerít, elkerít, bekerít, palánkol (régies), környöz (régies)

kisebbít

ige
  • csökkent, mérsékel, csillapít, tompít, enyhít, gyengít, elvesz erejéből, kevesbít, csonkít, csorbít, apaszt, fékez, leszállít, leértékel, rövidít, lefokoz, korlátoz (hatáskört), megnyirbál, redukál, degradál (idegen), diminuál (idegen)
  • (tájnyelvi): becsmérel, ócsárol, rempel (régies), dehonesztál (idegen), gyaláz

leszid

ige
  • összeszid, megfedd, megszid, megdorgál, megpirongat, leteremt (bizalmas), kioszt (bizalmas), legorombít (bizalmas), leszúr (bizalmas), letol (bizalmas), lekap (bizalmas), lebaltáz (szleng), lebarnít (bizalmas), ledorongol (bizalmas), letaglóz (valakit) (bizalmas), lebasz (durva) Sz: lekap vkit a lábáról; megmossa a fejét; lekapja a tíz körméről; felolvasták neki a leckét

kikezd

ige
  • kárt okoz, csorbát ejt (hírnéven), aláás
  • beleköt (valakibe), kötözködik, szembeszáll, megtámad, packázik, ingerel, izgat, kiköt (valakivel) (régies), kijátszik (tájnyelvi), kitesz (tájnyelvi), ujjat húz, frocliz (bizalmas), provokál, összeakasztja a bajuszt (valakivel)
  • szemez (bizalmas), kacérkodik, kokettál, megismerkedik, felkínálkozik, felajánlkozik, összeszűri a levet

jegenye

főnév
  • jegenyefa, jegenyenyár, jegenyenyárfa

kiszolgáltat

ige
  • kiadat, kézre ad, felad, odadob (prédául), odavet, feláldoz, elárul

levelező

főnév
  • levélíró
  • tudósító, korrespondens (régies)
  • (régies): levélmintakönyv