kiadó I. szinonimái

melléknév
  • bérelhető, bérbe vehető, bérbe adó, elfoglalható, igénybe vehető

kiadó II. szinonimái

főnév
  • könyvkiadó, nyomtató (régies)
  • kiadóhivatal
  • csomagkiadó (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

eligazodás

főnév
  • tájékozódás, orientáció (idegen), helyzetfelismerés

fene I.

főnév
  • nyavalya, nyavalyakórság, kórság, frász (bizalmas), frászkarika, görcs (tájnyelvi), guta (tájnyelvi), ragya (tájnyelvi), rosseb, franc, ördög, pokol, patvar, manó, kánya, macska, szösz, nehézség
  • (régies): fekély, gennyes seb
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiadó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

képesség

főnév
  • alkalmasság, adottság, hajlam, diszpozíció (szaknyelvi), tehetség, talentum (régies), rátermettség, potencia, kvalitás, készség, teljesítőképesség, kapacitás, spiritusz (bizalmas)
  • mód, energia
  • jogkör, hatáskör, illetékesség, felhatalmazás, jogosultság, jog

írástudó I.

melléknév
  • tanult, iskolázott, művelt

ima

főnév
  • fohász, imádság, hálaadás, zsolozsma, könyörgés, fohászkodás, esdeklés, esedezés, folyamodás, kérlelés

helytálló

melléknév
  • igaz, helyes, megfelelő, érvényes, kétségtelen, bizonyos, kifogástalan, ésszerű, logikus, értelmes, alapos, megbízható, elfogadható

készpénz

főnév
  • pénz, mobil tőke, mozgótőke, aktíva (idegen), guba, dohány, kápé (bizalmas), pénzmag, zsozsó (szleng), lé (szleng), lóvé (szleng), mani (szleng), báresz (szleng), steksz (szleng)

kísérlet

főnév
  • kutatás, vizsgálat, elemzés, tanulmányozás, búvárkodás, analízis, teszt, szondázás, experimentum (idegen)
  • próba, próbálkozás, szárnybontogatás, szárnypróbálgatás, zsenge, kipróbálás, próbatétel, erőfeszítés, fáradozás, vállalkozás, törekvés, igyekezet, dobás (szleng)

szigorúság

főnév
  • szigor, fegyelem, szeveritás (idegen), zordság, zordonság, ridegség, keménység, merevség, rigorózusság (idegen)

gyónás

főnév
  • szentgyónás, bűnvallás, bűnvallomás, fülbegyónás (régies)
  • vallomás, beismerés, nyilatkozat, konfesszió (régies)

gyakorlati

melléknév
  • tapasztalati, empirikus, pragmatikus, praktikus
  • alkalmazott, felhasznált, használható, alkalmas
  • gyakorlatias, célszerű
  • gyakorló

előretörés

főnév
  • kitörés, támadás, előnyomulás, roham, ostrom, megrohanás
  • fellendülés, virágzás, fejlődés

hajlamos

melléknév
  • hajlandó, hajlik (valamire), kész, kapható (valamire), alkalmas, képes
  • fogékony

kitép

ige
  • kiránt, kihúz, kiszed, kiszakít, kiszaggat
  • kivesz, kiragad
  • kiirt, kiöl, kitöröl

költ3

ige
  • ír, szerez, alkot, versel, versez (régies), (zeneművet) komponál, létrehoz, papírra vet, megfogalmaz, formába önt
  • kitalál, kigondol, kieszel, ráfog, kohol (választékos), fundál (régies), sző (választékos)

megindultság

főnév
  • meghatottság, elérzékenyülés, elérzékenyedés, meghatódás, megrendülés, megindulás (választékos), megilletődés, felindulás

lepaktál

ige
  • (pejoratív): (titokban) összefog, összeszövetkezik, szövetkezik, szövetséget köt, szövetségre lép, összeszűri a levet, összepaktál, lepaklizik (tájnyelvi)

kiáll

ige
  • előáll, előreáll, előrenyúlik, kiugrik, elugrik, kiszögellik, kiszökell, kinyúlik, kiemelkedik, kimagaslik, kidudorodik, kidagad, kimered, kidülled, kigúvad, kidomborodik Sz: kiáll, mint az istenátkozta tüskén a tövis
  • kilép, kiválik
  • megmérkőzik, megküzd, összecsap, szembeszáll, birokra kel, ölre megy, összeméri az erejét
  • síkraszáll, exponálja magát, harcol, szót emel, védelmére kel, támogat
  • (fájdalom): megszűnik, elmúlik
  • kibír, elvisel, túlél, tolerál, tűr, eltűr, megáll, átesik, keresztülmegy
  • elszenved, aláveti magát (valaminek)

kendőz

ige
  • leplez, palástol, titkol, takargat, álcáz, rejteget
  • (régies): kendőzi magát, festi magát

kilő

ige
  • kiröpít, elsüt, ellő, tüzel, robbant, eldurrant
  • indít, felbocsát, felenged, fellő, katapultál (szaknyelvi)
  • lelő, megöl, megsemmisít, elpusztít
  • (szleng): nekiiramodik, tép (szleng), száguld, repeszt (szleng)

lélegzés

főnév
  • légzés, lélegzetvétel, respiráció (szaknyelvi), lehelés (régies)
  • pihegés, szuszogás, szusz, szusszanás

kiél

ige
  • kitombol
  • kielégít
  • (tájnyelvi): kihasznál, kizsarol

istenhozzád

főnév
  • búcsú, elbúcsúzás, elköszönés, búcsúszó, agyő (bizalmas)

kioszt

ige
  • odaad, kiad, adagol, szétoszt, eloszt, juttat, szolgáltat, nyújt, részesít, kiutal, ráruház, felruház, ajándékoz, adományoz, parcelláz
  • megszab, kijelöl, (büntetést) kimér, meghatároz, (helyet) megállapít
  • (bizalmas): megbüntet, rendreutasít, megleckéztet, leszid, leszúr

lényegében

határozószó
  • tulajdonképpen, tulajdonképp, valójában, voltaképpen, igazában, alapjában véve, eredetileg
  • egyáltalán, egyáltalában
  • elvégre, utóvégre, végre is, végül is, végtére is
  • végeredményben, mindent tekintetbe véve, mindent összevéve, végelemzésben (régies)